Család

Apja szlovák falusi tanító volt.

Iskola

Elemi iskoláit Jolsván, a gimnáziumot Rozsnyón, a teológiát Nagyszombatban végezte. A pesti egyetemen bölcsésztudori okl. (1808), hittudori okl. szerzett (1813); Jászón pappá szentelték (1809. nov. 5.). Az MTA tagja (ig.: 1853. márc. 16.).

Életút

A rozsnyói püspöki líceumban a bölcselet és a matematika (1809–1818), majd a teológia tanára (1818–1824), rozsnyói kanonok és uo. a papnevelő intézet igazgatója (1827–1849). Rozsnyói (1827–1838; püspökké szentelték: 1828. márc. 25.), pécsi megyéspüspök (1838. nov. 19.–1849. júl. 21.), esztergomi érsek, hercegprímás (1849–1866; elfoglalta székét: 1850. jan. 6.; bíboros: 1853. márc. 7.). Esztergom vm. főispánja (1849–1866). Magyarország fő- és titkos kancellárja, a Szent István-rend főpapja. Valóságos belső titkos tanácsos. A Magyar Természettudományos Társulat elnöke (1845–1847). A 19. sz. egyik legjelentősebb és legbefolyásosabb katolikus személyisége. A forradalom és szabadságharc idején ellenségesen fogadta a forradalmi eseményeket, szabotálta a forradalmi magyar kormányok intézkedéseit (ezért a Szemere-kormány 1849. máj. 20-án „honárulónak” bélyegezte). A szabadságharc bukása uán azonban többször is fellépett a bebörtönzött püspökök és papok érdekében, továbbá négyszer is felkereste a királyt az aradi vértanúk megmentése érdekében. A Bach-rendszer idején püspökkari konferenciát rendezett (1850. aug. 25-én), majd a pápa megbízásával apostoli vizitációs tartott a szerzetesrendeknél (1852-ben). Miután a Szentkoronát Orsovánál megtalálták ő vitte azt el Bécsbe, és sürgette Ferenc Józsefet, hogy a koronázással békéljen meg a magyar nemzettel (törekvése nem járt sikerrel). Később ő adta át a császárnak a konzervatív mágnások kérvényét, amelyben az 1847-es alkotmány helyreállítását kívánták. Prímási jogai védelmében eredménnyel járt IX. Pius pápánál (1854-ben), ő szentelte fel az esztergomi bazilikát (1856. aug. 31-én, jóllehet az még nem készült el teljesen). Nemzeti zarándoklatot vezetett Mariazellbe (1857. szept. 8-án), tartományi (1858. szept. 9.–okt. 3.), egyházmegyei zsinatot tartott (1860-ban). Sürgette a népmissziók tartását, a nagyböjti prédikációkat, a bp.-i Egyetemi templomban konferenciabeszédeket indított. Támogatta az oltáregyesületeket és a Katolikus Legényegyletet. Felépítette és megnyitotta az esztergomi nagyszemináriumot és újraindította az Érseki Tanítóképzőt (1865-ben). Jelentős összegeket áldozott egyházi, emberbaráti, tudományos és irodalmi célokra. Az öreg tanítók számára létrehozta a Néptanítók Nyugdíjintézetét, nőnevelő intézetet, szegényházat nyitott, ezzel megszüntette a koldulást. A papokat népmissziók szervezésére buzdította, ehhez megnyerte a ferencesek és a jezsuiták támogatását. Palotájában többször fogadta Liszt Ferencet. A pécsi egyházmegye csaknem minden nagyobb településén új tanintézeteket alapított, áthelyezte a nagyszombati papnevelő intézetet Esztergomba (1850-ben), ugyanakkor visszatelepítette a jezsuitákat nagyszombatba (a kapornaki apátság birtokait szerezte meg számukra, 1853-ban). Az esztergomi bazilika felépítéséte több mint 2 millió forintot adott, a Magyar Tudós Társaságot 16 000 forinttal támogatta (1860-ban).