Család

Régi felvidéki eredetű evangélikus nemesi családból származott.

Dédszülei, apai: Bezegh István (1742–1808); Bezegh Ádám és Görgey Klára fia és Kozik Juditha; Országh Mihály, Meskó Mária.

Dédszülei, anyai: Huszágh Gusztáv kereskedő, ?; tiszaújhelyi Ujhelyi Lajos (1787. márc. 2. Mossóc, Turóc vm.), nedeczi, felső- és alsóruttkai Ruttkay-Nedeczky Antónia (1793. dec. 15. Kostyán, Turóc vm.–1874. nov. 13. Pribóc, Turóc vm.).

Nagyszülei: Bezegh Pál Ádám (1794. jan. 12. Besztercebánya, Zólyom vm.–1872. jan. 9. Hajnik), Országh Zsófia (1821. jún. 13. Lestin, Árva vm.–1911. dec. 19. Hajnik); sóshartyáni Huszágh Dániel (1814. márc. 29. Zólyom, Zólyom vm.–1891. szept. 5. Zólyom. Temetés: 1891. szept. 8. Zólyom, Evangélikus Temető) földbirtokos, jogász, ügyvéd, 1848/49-es országgyűlési képviselő, a zólyomi evangélikus egyházmegye felügyelője, tiszaujhelyi Ujhelyi Paul/in/a (1822. Pribóc–1886. szept. 23. Zólyom. Temetés: 1886. szept. 26. Zólyom).

Szülei: Bezegh Pál Sándor (1853. márc. 8. Hajnik–1886. dec. 9. Hajnik. Temetés: 1886. dec. 11. Hajnik, Evangélikus Temető) földbirtokos, Huszágh Paula (1856. júl. 18. Zólyom–1895. ápr. 4. Zólyom).

Huszágh Paula testvérei: dr. Huszágh István (1859. jún. 9. Zólyom–1908. márc. 22. Zólyom. Temetés: 1908. márc. 24. Zólyom, Evangélikus Temető, Családi sírbolt) földbirtokos, jogász, országgyűlési képviselő, Zólyom vm. főjegyzője; Huszágh Irma (1848–1922) és osztrolukai Osztroluczky Gézáné Huszágh Etelka (1843. Zólyom–1920. júl. 23. Péteri, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm. Temetés: 1920. júl. 25. Péteri, Evangélikus Temető).

Huszágh Etelka férje: Osztroluczky Géza/Geiza (1819. Osztroluka, Zólyom vm.–1884. jún. 2. Nemespodhrágy, Trencsén vm. Temetés: 1884. jún. 4. Osztroluka, Családi Sírbolt) Zólyom vm. főjegyzője, a békési ág. hitvallású evangélikus esperesség felügyelője; [id.] Osztroluczky Miklós (1797. Osztroluka–1872. ápr. 30. Pozsony, Pozsony vm. Temetés: 1872. máj. 3. Pozsony, Evangélikus Temető) jogász, ítélőtáblai bíró, Zólyom vm. alispánja, majd császári biztosa és gosztonyi és krencsi Gosztonyi Erzsébet (1798–1887. ápr. 11. Pozsony. Temetés: 1887. ápr. 14. Osztroluka, Családi Sírbolt) fia.

Osztroluczky Géza és Huszágh Etelka fiai: [ifj.] Osztroluczky Miklós (1867. nov. 1. Osztroluka–1947. nov. 1. Osztroluka) jogász, országgyűlési képviselő, Zólyom vm. főispánja és Osztroluczky Géza (1869. júl. 17. Pozsony–1952. máj. 10. Nemespodhrágy) jogász, Trencsén vm. főispánja (1899–1905).

Testvére: erdőbényei Németh Kálmánné Bezegh-Huszágh Jolán (1879. aug. 4. Hajnik–1959. dec. 25. Bp.).

Felesége: 1908. szept. 22.–1954. ápr. 9.: Csipkay Mária (1884. aug. 14. Breznóbánya, Zólyom vm.–1954. ápr. 9. Bp.); dr. Csipkay István (1850. dec. 12. Breznóbánya–1923. nov. 8. Bp.) zólyomi közjegyző és jezernitzei és ábrahámfalvi Jezerniczky/Jezernitzky Olga (1858. jan. 18. Jezernice, Csehország–1930. ápr. 11. Bp. Temetés: 1930. ápr. 14. Farkasrét) leánya.

Csipkay Mária a Zólyomi Sport Egylet teniszezője volt.

Csipkay Mária testvére: Hegedűs Viktorné/Győzőné Csipkay Anna (1883. máj. 23. Breznóbánya–1956. ápr. 3. Bp.) és dr. Csipkay János (1888. okt. 1. Breznóbánya–1957. okt. 24. Bp. Temetés, hamvasztás: 1957. nov. 30. Farkasrét) orvos, szülész-nőgyógyász főorvos, Miskolc, majd Mezőcsát főorvosa. 

Csipkay János felesége: Pártos Irén (1898. okt. 22. Bp.–1990? Leányfalu, Pest m.); Pártos Gyula (= Puntzman Gyula, 1845. aug. 17. Apatin–1916. dec. 22. Bp. Temetés: 1916. dec. 26. Kerepesi út) építész, a magyar szecesszió egyik jelentős képviselője Bartolucci Viktóra (Bartolucci, Vittorina, 1859. ápr. 18. Firenze–1915. márc. 4. Bp.) olasz származású magyar opera-énekesnő leánya.

Gyermekei: Csonka Lászlóné, majd Vay Frigyesné Bezegh-Huszágh Magdolna (1909. júl. 6. Pozsony), nagyenyedi Jeney Istvánné, majd Vay Frigyesné Bezegh-Huszágh Éva (1911. jan. 31. Pozsony) testnevelő tanár, a TFSC tornásza és Bezegh-Huszágh István/Étienne (1913. jún. 8. Sopron–1998. szept. 7. Sâo Paulo, Brazília) honvédtiszt, vezérkari százados, a Honvéd Tiszti Vívó Klub tőr- és párbajtőrvívója, az 1936. évi berlini olimpia résztvevője, az első magyar öttusaválogatott tagja (1936–1938).

Bezegh-Huszágh Magdolna férje: Csonka László (1890. ápr. 24. Szeged, Csongrád vm.–1964. márc. 13. Madrid, Spanyolország) építész, a Kékestető első fejlesztője, a Kékes Szálló építője és tulajdonosa.

br. Vay Frigyes (1916. okt. 21. Tiszalök, Szabolcs vm.–1990. jan. 1. Buenos Aires, Argentína) később mindkét Bezegh-Huszágh leánynak a férje volt.

Anyakönyvi adatok alapján Huszágh Irma Bezegh Miklóst és testvérét, Bezegh Jolánt 1908-ban adoptálta, így 1908-tól mindketten hivatalosan is a Bezegh-Huszágh kettős családnevet használták (néha a sajtóban a Bezzegh-Huszágh névváltozat is felbukkan).

Iskola

A besztercebányai evangélikus gimnáziumban (1889–1893),  uo. a katolikus gimnáziumban (1893–1894), a selmecbányai evangélikus líceum főgimnáziumában (1894–1898) tanult, uo. éretts. (1898), a budapesti tudományegyetemen (1898–1901) és Kecskeméti Jogakadémián tanult tovább (1901–1903); Kecskeméten ügyvédi (1903), Budapesten bírói vizsgát tett (Bezegh Miklós néven, 1906).

Életút

A budapesti kir. ítélőtábla díjas joggyakornoka (1903), a balassagyarmati kir. törvényszék fogalmazója (Balassagyarmaton, 1903–1905 és aljegyzője a losonci 1905–1906 és a salgótarjáni járásbíróságon, 1906–1907), a pozsonyi kir. ügyészséghez beosztott bírósági aljegyzője és ügyészségi megbízottja (1907–1912), a soproni kir. ügyészség alügyésze (1912–1913). A budapesti kir. ügyészségen soron kívül ügyésszé lépett elő (1913. okt. 7.–1922. aug. 14.), főügyészi helyettesi címmel felruházott budapesti kir. ügyészként kir. főügyészhelyettessé nevezték ki (1922. aug. 14.–1927. dec. 31.). Budapest székesfőváros rendőrfőkapitánya (1928. jan. 1.–1932. márc. 12.), nyugállományba helyezték.

Az I. világháborúban frontszolgálatot teljesített (1914. aug.–1916. dec. 20.): tüzér hadnagyként, majd főhadnagyként az orosz, a román, a szerb és az olasz fronton szolgált, 1916 nyarán súlyosan megbetegedett, 1916. dec.-ben végleg leszerelt. Az összeomlás után az Igazságügyi Minisztériumhoz rendelték be, majd az Országos Központi Árvizsgáló Bizottság rendészeti osztályvezetője (1918. okt.–1919. jan.). A Közélelmezési Minisztérium jogi osztályvezetője (1919. jan. 19.–1919. márc. 21.). A Tanácsköztársaság idején rövid időre letartóztatták, a kommün idején a fegyverszünet ellenőrzésére Magyarországra érkezett Guido Romanelli (1876–1973) olasz alezredes határozott fellépésére szabadon engedték. A bukás után visszakerült a budapesti ügyészséghez, ahol a kommunista bűnperek irányításával bízták meg, egyúttal a Miniszterközi Sajtóellenőrző Bizottságban [„Cenzúra Osztály”] teljesített szolgálatot, 1921-ben visszarendelték az Igazságügyi Minisztérium (akkori nevén) Büntető és Ügyészi Főfelügyeleti Osztályára, ahol továbbra is hatáskörébe tartoztak az ún. kommunista- és emigránsügyek irányítása és felülvizsgálata. Különleges megbízás alapján miniszteri biztosi hatáskörben részt vett az ún. Duna–Tisza közi atrocitások vizsgálatában, s ezzel kapcsolatosan a katonai fogházak megvizsgálására kiküldött miniszterközi bizottságban. Közreműködött továbbá az 1921. évi amnesztia végrehajtásaként a kommunista elítélteknek az egyes fogházakból való szabadlábra helyezésében és a belügyminiszteri felülvizsgáló bizottságnak a zalaegerszegi internáló táborban tartott ellenőrzésében. Miniszteri biztosként összekötő szerepet töltött be az Igazságügyi Minisztérium és a többi minisztérium között a politikai bűnperekben és általában a bizalmasabb és kényesebb természetű bűnügyekben. (Valószínűleg ezért is nevezték ki Budapest rendőrfőkapitányává…)

Budapest rendőrfőkapitányaként felállította az életvédelmi osztályt, új alapokra helyezte a rendőrségi hírszolgáltatást és a sajtóiroda intézményét. Működése alatt adták át a Fehérvári úti és a Dagály utcai rendőrlakótelepeket, 330 kétszobás lakással. Motorizálta az őrszemélyzet egy részét, csapatszállító, helyszínelő gépkocsikat, motorkerékpárokat rendszeresített. A közbiztonság védelmében hősi halált halt őrszemélyzet tagjainak a Mosonyi utcai rendőrlaktanyában emlékművet emeltetett. Mivel nem értett egyet a Belügyminisztérium (BM) azon intézkedésével, hogy 20%-kal csökkentsék a rendőrség létszámát (hivatalosan egészségügyi okokból) felmentését kérte.

Elismerés

Magyar Érdemrend középkeresztje (zöldszalagon, 1930).