Család

Sz: Pullai Károly rendőr főtörzsőrmester, Szentkirályi Terézia.

Iskola

Mezőgazdasági iskolát, majd Füzesgyarmaton olajfúró-mesteri tanfolyamot végzett; két hónapos pártiskolán tanult (1947).

Életút

Az MKP tagja (1944-től, később belépett a Nemzeti Parasztpártba is). A kecskeméti munkaelosztó hivatal tisztviselője és a helyi Hangya Szövetkezet feldolgozó üzemének személyzeti vezetője (1944–1945). A Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (MADISZ) kecskeméti titkára és Dél-Pest vármegyei politikai munkatársa (1945–1946), a MADISZ Vas vármegyei titkára (Szombathelyen, 1946–1947), Füzesgyarmaton községi propagandista és az ifjúmunkásotthon titkára (1947). Az MKP KV Szervezési Osztálya, ill. a pártegyesítés után az MDP KV Központi Szervezési és Instruktor Osztálya (1948. jan.–1950. ápr.), az MDP KV Párt- és Tömegszervezetek Osztálya politikai munkatársa (1950. ápr.–1952. aug). Az MDP Pártiskola tanára és a Pártépítési Tanszék vezetője (1952. aug.–1955. máj.). Az MDP Debreceni Városi Szervezete első titkára (1955. máj.–1956. okt.), az MSZMP Debreceni Városi Szervezete első titkára (1956. otk.–1957. okt. 27.),

A KISZ KB titkára (1957. okt. 27.–1961. szept. 14.), a KISZ KB első első titkára (1961. szept. 12.–1964. jan. 6.). Az MSZMP KB póttagja (1961. szept. 12.–1962. nov. 24.), tagja (1962. nov. 24.–1985. mác. 28.). Az MSZMP KB Párt- és Tömegszervezetek Osztálya vezetője (1963. dec. 5.–1966. dec. 3.), az MSZMP KB ideológiai és alsószintű pártszervezési titkára (1966. dec. 3.–1976. okt. 26.). Közlekedési és postaügyi miniszter (1976. okt. 29.–1983. jún. 30.), közlekedési miniszter (1983. júl. 1.–1984. jún. 27.). 

Országgyűlési képviselő (Budapesti lista, 1963. febr. 24.–1967. márc. 19.; Ajka, [Veszprém megye 11. sz. egyéni választókerület], 1971. ápr. 25.–1975. jún. 15. és 1975. jún. 15.–1980. jún. 8.).

Az MSZMP KB ideológiai titkáraként ő felügyelte a KB Agitációs és Propaganda Osztályát, a Pártfőiskolát és a párt napilapját, a Népszabadságot. Biszku Béla, Gáspár Sándor és Komócsin Zoltán köréhez tartozva, a keményvonalas munkásellenzék egyik vezető tagja. A csoport az új gazdasági mechanizmus legfőbb ellenfelének számított, egyes újabb adatok szerint részt vett a Kádár János megbuktatására tett kísérletében (1972). A sikertelen hatalomátvételi kísérlet után háttérbe szorult, kisebb súlyú miniszteri tárcát (közlekedés- és postaügyi) vállalt, s az ideológiai titkári címtől is meg kellett válnia.

Elismerés

Munka Érdemrend (1955 és 1962), Magyar Szabadság Érdemrend (ezüst, 1957), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970), a Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1985).

Dimitrov-emlékérem (bolgár, 1973).

Szerkesztés

A Pártélet főszerkesztője (1957).