Lechner Károly
Lechner Károly

2021. április 10. Szombat

Lechner Károly

orvos, neurológus

Születési adatok

1850. március 21.

Pest

Halálozási adatok

1922. január 19.

Budapest

Temetési adatok

1922. január 22.

Budapest

Kerepesi út


Család

Szülei: Lechner Nepomuk János (1812–1884. ápr. 22. Bp. Temetés: 1884. ápr. 24. Kerepesi út) hites ügyvéd, városi főtisztviselő, főadószedő, később téglagyárat alapított, Schummayer Terézia (1817–1895. máj. 28. Bp. Temetés: 1895. máj. 30. Kerepesi út).

Testvérei: Lechner Gyula (1841. febr. 5. Pest–1914. jún. 10. Bp. Temetés: 1914. jún. 12. Kerepesi út) jogász, festőművész, műfordító, Madách Imre Az ember tragédiájának német tolmácsolója, Lechner Ödön (1845. aug. 30. Pest–1914. jún. 10. Bp. Temetés: 1914. jún. 13. Kerepesi út) építész, a magyar szecessziós stílus egyik megteremtője; ill. Cserneczky Gyuláné Lechner Ilka (†1938. dec. 18. Bp.), Lechner Irma (1855. febr. 19. Pest–1944. okt. 10. Bp.), és Novák Kamillné Lechner Bolda.

Felesége: 1. Schwartzer Anna (†1879. nov. 1. Bp. Temetés: 1879. nov. 3. Vízivárosi Temető), babarczi Schwartzer Ferenc (1818–1889) orvos, elmegyógyász, egyetemi tanár leánya. Özvegy. 2. Klammer Hedvig. (1866. nov. 2. Pest–1946. jan. 11. Bp. Temetés: 1946. jan. 16. Fiumei út)

Fia: Lechner Gedeon (1885. dec. 15. Bp.–1915. aug. 23. Buczacz, Galícia) vegyészmérnök, elesett az I. világháborúban és Lechner Egon (1890. nov. 24. Kolozsvár–1967. júl. 9. Bp.) gépészmérnök, műegyetemi tanár.

Iskola

A kegyes tanítórendiek pesti főgimnáziumában éretts. (1868), a budapesti tudományegyetemen orvostudori okl. (1873), majd sebész, szülész és szemész mesteri képesítést szerzett (1874), Schordann-ösztöndíjjal külföldi egyetemeken elmegyógyászati tanulmányokat folytatott (1881–1882).

Az MTA tagja (l.: 1921. máj. 8.).

Életút

A budapesti tudományegyetem I. sz. Belgyógyászati Klinika gyakornoka (1874–1876), egy. tanársegéde (1876–1877), a budapesti Schwartzer-féle elmegyógyintézet főorvosa (1877–1883), az általa berendezett budapest-angyalföldi magyar kir. országos elmebeteg-ápolda igazgatója (1883–1889).

A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen (1889–1919), majd a Budapestre menekült kolozsvári egyetemen az elmekórtan és törvényszéki lélektan ny. r. tanára (1919–1921); közben az Orvostudományi Kar dékánhelyettese (1893–1894, 1908–1909, 1921–1922), dékánja (1892–1893, 1907–1908, 1917–1918, 1920–1921), az egyetem rektorhelyettese (1898–1899 és 1910–1911), rektora (1897–1898). Az Elme- és Ideggyógyászati Klinika és a Törvényszéki Orvosi és Lélektani Tanszéke igazgatója (1889–1920).

Neurológiával, idegélettannal, elsősorban a neurológiai reflexek kórtanával foglalkozott, önálló fiziológiai alapokra épülő pszichológiát és pszichopathológiát dolgozott ki. Alapvető jelentőségűek a hallucinációkkal, a tudatállapot-változásokkal és az alvással (az álmokkal) kapcsolatos megállapításai. Nemzetközileg is az elsők között kereste a lelki zavarok kémiai okait, elemezte a gyermek pszichés fejlődését veszélyeztető hatásokat. A reflexről felállított elmélete tudománytörténeti jelentőségű. Úgy gondolta, hogy valamennyi életműködés a reflex törvényei szerint megy végbe, s ez alól a tudati működés sem kivétel. Az agy és az idegrendszer az a szerv, amelyben a „szellemi események” végbemennek, ill. az agy és az idegrendszer szintjén lepergő reflexfolyamatok szülik a lélek jelenségeit. A lelki működések megértésének kulcsa a reflextevékenységben keresendő, s ezt az igazságot Lechner a fajfejlődés adataival is bizonyította. Megkülönböztetett velünk született és új, szerzett reflexeket is, és a két vagy több régi reflexpálya között ún. asszociációs hidakat feltételezett. Az elsők között bizonyította továbbá a szerzett reflexek átörökíthetőségét is. Munkásságával Ivan Petrovics Pavlovtól (1849–1936) függetlenül kidolgozta a feltételesreflex-elméletet, ehhez még „ingerkészüléket” is szerkesztett. Idővel reflexelméletét igyekezett kiterjeszteni a társadalmi fejlődések vizsgálatára is. Társadalmi reflexekben kereste az emberi közösségek fejlődését, a nyelv és a gondolkodás összefüggéseit.

Élete utolsó éveiben a tudományos irányzatok (mindenekelőtt a freudizmus) társadalmi hatásait, valamint a nőnevelés és a feminizmus kérdéseit vizsgálta. Úgy vélte, hogy a két nem együttnevelése csak a 14. életévig lehetséges, ettől a kortól kezdve érvényre kell juttatni a leányoknál a „nemüknek megfelelő sajátos tanítási elveket”, melynek lényege az anyai hivatáshoz és a háztartás vezetéséhez szükséges ismeretek megszerzése. 

Emlékezet

Lechner Károly Pesten született, középiskolai és egyetemi tanulmányait is a fővárosban végezte, de aktív életének jelentős részét Kolozsvárott töltötte. Több ízben volt a kolozsvári egyetem orvosi karának dékánja, sőt az egyetem rektorának is megválasztották. Több mint harminc éven át vezette az az elképzelései alapján újjáépített egyetemi ideg- és elmeklinikát. A Lechner-klinika Európa egyik legkorszerűbb orvosi intézete volt (itt kezeltette magát több ízben a már nagybeteg Ady Endre is).

Lechner Károly Budapesten hunyt el. Gyászszertartásán, az MTA nevében Kenyeres Balázs egyetemi tanár, az MTA l. tagja, a kolozsvári egyetem orvosi kara nevében Veszprémi Dezső egyetemi tanár búcsúztatta; az MTA-n az emlékbeszédet Buday Kálmán mondta. Lechner Károlyt a Kerepesi úti Temetőben, a Batthyány-mauzóleum közelében lévő családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben). Végrendeletében értékes kéziratgyűjteményét az MTA-nak adományozta (1922-ben). Munkásságával Balázs Sándor és Spielmann József foglalkozott. A Marosvásárhelyi Egyetem Orvostörténeti Intézetének kutatói gondozták válogatott műveinek kiadását (megjelent Bukarestben, 1956-ban).

Elismertség

Az Orvosi Hetilap Díja (1886), a Párizsi Világkiállítás Nagydíja (koponyamérő eszközéért, a cefalográfért, 1900).

Elismerés

Az Erdélyi Múzeum Egyesület alelnöke (1909–1922), az Erdélyi Irodalmi Társaság tagja (t.: 1910).

Az Országos Közegészségügyi Tanács tagja, a Törvényszéki Orvosi Bizottság és a Tiszti Orvosi Bizottság alelnöke, a Természettudományi Társaság választmányi tagja.

Szerkesztés

A budapest-angyalföldi magyar kir. országos elmebeteg-ápolda évi jelentéseinek szerkesztője (1885–1887. Bp., 1886–1888).

Főbb művei

F. m.: Zur Pathogenese der Gehirnblutungen der luethischen Frühformen. (Jahrbuch für Psychiatrie, 1880 és külön: Wien, 1881)
A bujakórosok álmatlansága és annak okai. 1–4. (Orvosi Hetilap, 1881. 42–47. és külön, egy füzetben: Bp., 1881)
A téboly agytáplálkozási zavarainak
lokalizációja. 1–12. (Orvosi Hetilap, 1882 és külön, egy füzetben: Bp., 1882)
Szellemi életünk fejlődéssorában felmerülő hiányok s azoknak okai. (Magyar Philosophiai Szemle, 1882. 6.)
Az álomról. (Természettudományi Közlöny, 1884)
Az érzéki észrevevés elemi alkatrészei. Psychophysikai kísérleti tanulmány. (Magyar Philosophiai Szemle, 1884. 4.)
Adatok a hallucinációk lokalizációjához. Kísérleti tanulmány. 1–5. (Orvosi Hetilap, 1885. 16. 17., 50–52. és külön, egy füzetben: Bp., 1885)
Tébolydákban lévő elmebetegek statisztikája. (Gyógyászat, 1886)
Az érzéki észrevevés némely rendellenességeiről. 1–3. (Orvosi Hetilap, 1888. 38–39–41. és külön: Bp., 1888)
A kedély neveléséről. (Gyógyászat, 1888)
A kedély nevelésének szükségéről. (Egészség, 1890)
Az izommunka szerepköre értelmi műveleteinkben, tekintettel a testgyakorlása. (A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók XXV. Nagyváradi Nagygyűlésének munkálatai, 1890 és Gyógyászat, 1890)
A testgyakorlás befolyása szellemi működéseinkre. (Egészség, 1891)
Adatok az általános neurózisok alapján kifejlődő kóralakok ismeretéhez. (Magyar Orvosi Archivum, 1891)
Beiträge zur Kenntniss der allgemeinen Neurose. (Ungarisches Archiv für Medizin, 1891)
A tudatosság ténye szellemi életünk eseményeiben. (Athenaeum, 1892 és külön:
Bp., 1892)
A psyché materialis alapja. 1–4. (Orvosi Hetilap, 1892. 2–5. és külön: Bp., 1892)
Kétes elmeállapotok. Törvényszéki lélek- és elmekórtan. L. K. egyetemi előadásai. Kézirat. I–VII. füz. (Bp., 1893–1895)
Az egyetem „én”-jéről. L. K. rektori beszéde. 1–2. (Orvosi Hetilap, 1897. 40–41. és külön: Bp., 1897)
Az egyetemek és a társadalom. (Budapesti Szemle, 1897)
Psychomechanikai törekvések az elmegyógyászatban. (A Magyar Elmeorvosok I. Országos Értekezletének munkálatai, 1900. Bp., 1901)
Psychomechanische Bestrebungen auf dem Gebiete der Psychiatrie. (Psychiatrische Wochenschrift, 1901)
Az elmebetegségek gyógyításának újabb elvei. (A Magyar Elmeorvosok II. Országos Értekezletének munkálatai, 1902. Bp., 1903)
A psychopathológiás irány a gyógyászatban. (A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Nagygyűlésének munkálatai, 1903 és Természettudományi Közlöny, 1903)
A reflextípusokról. (
Értesítő az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvostudományi Szakosztályából. II. Orvosi és Természettudományok. XXV. köt. 1–2. füz. Kolozsvár, 1903)
Az idegesség az iskolában. L. K. előadása az Országos Középiskolai Tanáregyesület Kolozsvári Körében, 1903. máj. 2-án. (Magyar Paedagógia, 1903)
Az iskolai idegesség. (Magyar Pestalozzi, 1904)
A reflex szerepe az élőnyelvek kifejlődésében. (Nyelvészeti Tanulmányok, 1905. 1.)
A középiskola küzdelme az alkoholizmus ellen. (Az Országos Középiskolai Tanáregyesület Kolozsvári Körének ülésein tartott felolvasások 6. Kolozsvár, 1906)
Az álmatlanságról. (Dolgozatok Purjesz Zsigmond negyedszázados tanári működésének emlékére. Bp., 1906 és külön: Bp., 1906)
Die Schlaflosigkeit infolge von Störungen des Vorschlafes. (Klinik für psychologische und Nervöse Krankheiten, 1907)
A lélek és az alkohol. L. K. előadása az Erdélyi Múzeum-Egyesületben. (megjelent román nyelven: Ungaria, 1908)
A sugallásról. – Über Inspiration. (Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Brassóban tartott IV. Vándorgyűlésének Emlékkönyve. Kolozsvár, 1908)
Einige Anhaltspunkte für Behandlung der Schlaflosigkeit. (Wiener Medizinischer Wochenschrift, 1908)
Die klinischen Formen der Schlaflosigkeit. (Leipzig–Wien, 1909)
Téves eszméink. L. K. előadása az Erdélyi Irodalmi Társaságban. (Erdélyi Lapok, 1909 és külön: Kolozsvár, 1909)
Alkohol és társadalom. (Antialkoholista Könyvtár 8. Kolozsvár, 1910)
Az álmodásról. (Emlékkönyv
Alexander Bernát hatvanadik születésnapjára. Bp., 1910 és külön: Bp., 1910)
Az elmefogyatékosságokról. (Orvosképzés, 1911)
Az emlékezésről. (Erdélyi Múzeum, 1911. 2.)
Virágzások. L. K. székfoglaló előadása az Erdélyi Irodalmi Társaságban. (Erdélyi Lapok, 1911 és külön: Kolozsvár, 1911)
A gyermek kóros szellemi világa. (Gyógyászat, 1912)
A beszámítás és a jogorvoslás kérdése a büntető törvénykönyv revíziója alkalmából. (
Értesítő az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvostudományi Szakosztályából. II. Orvosi és Természettudományok. XXXV. köt. 3. füz. Kolozsvár, 1913)
Gyermektanulmány és orvosi tudomány. L. K. előadása az I. Magyar Országos Gyermektanulmányi Kongresszuson. (A Gyermek, 1913 és külön: Bp., 1913)
Az impressziókról. (A Magyar Philosophiai Társaság Közleményei, 1913. 3-4. és külön: Bp., 1914)
A freudismusról. (
Értesítő az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvostudományi Szakosztályából. II. Orvosi és Természettudományok. XXXVI. köt. 3. füz. Kolozsvár, 1914 és Magyar Pedagógia, 1914)
A reflextheóriáról. (A Böhm Károly Társaság Évkönyve, 1914)
Az idegesség a háborúban. (
Értesítő az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvostudományi Szakosztályából. II. Orvosi és Természettudományok. XXXVI. köt. 4. füz. Kolozsvár, 1914)
A nők kriminalitásának és elzüllésének okairól. L. K. előadása a Pártfogó Egyesület hölgybizottságában. (Kolozsvár, 1914)
Das Wesen der Impressionen und Revelationen. (Wiener Medizinischer Wochenschrift 1914)
A világ idegessége és a háború. (A Vöröskereszt javára tartott előadássorozatok. Kolozsvár, 1915)
A tudatosságról és annak zavarairól. (
Szabó Dénes-emlékkönyv. Kolozsvár, 1915–1919 és Értesítő az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvostudományi Szakosztályából. II. Orvosi és Természettudományok. XXXIX. köt. 1. füz. Kolozsvár, 1917)
Szabadság és kötöttség lelki életünkben. L. K. előadása a kolozsvári tudományegyetem ünnepi közgyűlésén. (Beszédek, 1918. Acta Universitatis Litterarum Regiae Hungaricae Ferenc József Kolozsváriensis. Kolozsvár, 1918)
Az elmefogyatékosságok szerepe a társadalomban.
(Természettudományi Közlöny, 1919)
A freudizmus tanainak lélek-élettani bírálata. 1–2. (Természettudományi Közlöny, 1920 és külön, egy füzetben: Bp., 1920)
Az alkoholizmus veszedelmei. L. K. előadása a magyar kir. honvédség védelmi tanfolyamában. (A védelmi tanfolyam előadásai. 9. Bp., 1920)
A női lélek és a feminizmus orvos-természettudományi megvilágításban. 1–2. (Természettudományi Közlöny, 1922 és külön, egy füzetben: Bp., 1922)
Közérzéseink az értelmi munka szolgálatában. L. K. hátrahagyott székfoglaló értekezése. Elhangzott az MTA III. Osztálya 1923. ápr. 9-én tartott felolvasó ülésén. Előterjesztette Schaffer Károly l. tag. (Bp., MTA, 1923)
L. K. Szemelvények L. K. műveiből. Vál., bev., sajtó alá rend. Balázs Sándor és Spielmann József. 4 táblával. (Bukarest, Akadémiai Kiadó, 1956).

Irodalom

Irod.: források: Lechner Nep. János hites ügyvéd elhunyt. (Fövárosi Lapok, 1884. ápr. 23.)
Özvegy Lechner Jánosné Schummayer Teréz meghalt. (Budapesti Hírlap, 1895. máj. 29.)
Eltűnt hős tüzérhadnagy. [Lechner Gedeon műegyetemi adjunktus.] (Budapesti Hírlap, 1916. máj. 19.)
MTA tagajánlások 1921-ben. Kézirat. (Bp., 1921)
Halálhír. (Magyarság, 1922. jan. 21.)
Lechner Károly egyetemi tanár meghalt. (Budapesti Hírlap, 1922. jan. 21.)
Lechner Károly halála. (Szegedi Napló, 1922. jan. 21.)
Lechner Károly temetése. (Budapesti Hírlap, 1922. jan. 24.)
Kenyeres Balázs l. tag beszéde Lechner Károly ravatalánál. (Akadémiai Értesítő, 1923)
Zsakó István: Lechner Károly. (Erdélyi Orvosi Lap, 1922)
Miskolczy Dezső: Konstitúció és agyérbetegségek. (Orvosképzés, 1930)
Szentkuti Károly: Lechner Egon professzor emlékezetére. (A Jövő Mérnöke, 1967. 22.)
Vincze Gábor: „Debrecen városában akadt erős konkurense Szegednek.” A két város vetélkedése a száműzött Ferenc József Tudományegyetem „megszerzése” érdekében. Részben forrásközlés is. (Limes, 2004. 4.)
Bánfi Tamás: Kolozsvári csata. Ady és Lechner Károly durva szópárbaja ismeretlen levelekben. (Kortárs, 2015. 10.)
Impériumváltás és színházi élet Kolozsváron, 1918–1919. Janovics Jenő visszaemlékezése. Közli: Antal Róbert István. (Korunk, 2018. 12.)
Tompa Andrea: Fejtől s lábtól. Kettő orvos Erdélyben. (Bp., Jelenkor Kiadó, 2019).

Irod.: Dolgozatok Lechner Károly  negyedszázados tanári működésének emlékére. Írták és kiadták tanítványai és tanártársai. A szerkesztőbizottság tagjai: Imre József, Makara Lajos [et al]. (Kolozsvár, 1915)
Buday Kálmán: Lechner Károly. (Orvosi Hetilap, 1922. 9.)
Zsakó
István: Lechner Károly. (Erdélyi Orvosi Lap, 1922)
Buday Kálmán: Lechner Károly l. tag emlékezete. (Az MTA elhunyt tagjai fölött tartott emlékbeszédek. XXI. köt. 9. Bp., 1932)
Fodor Katalin: Az erdélyi magyar nyelvű gyermek- és neveléstani szakirodalomról. (Korunk, 1990. 9.)
Spielmann József: Lechner Károly. (Élet és Tudomány, 1958. 24.)
Spielmann József: Adatok a nervista eszmék történetéhez Romániában. (Orvostörténeti Közlemények, 1963)
Halácsi Dezső: (Építés–Építészettudomány, 1971. 4.)
Adatok a Lechner-családról. R. Harkó Viola: Lechner Károly. (Orvosi Hetilap, 1972. 10.)
Ruffy Péter: A Lechner-nemzetség. (Magyar Nemzet, 1978. szept. 3.)
H. N.: Lechner Károly és a Schwartzer-család. (Magyar Nemzet, 1978. szept. 21.)
Pisztora Ferenc: Lechner Károly. (Híres magyar orvosok. 2. Bp., 2001)
Kapronczay Károly: Megemlékezés Lechner Károlyról. (Orvosi Hetilap, 2001. 24.)
Szilárd János–Zallár Andor: In memoriam Lechner Károly. (Orvosi Hetilap, 2002. 34.)
Iványi János: Lechner Károly és erdélyi szellemi öröksége. (Orvosi Hetilap, 2009. 42.).

Irod.: Réti Endre: Nagy magyar orvosok. (Bp., 1959)
Pszichológia Magyarországon. Szerk. Kiss György. (Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum kiadványa. Bp., 1995)
Szegedi egyetemi almanach. II. 1921–1996. (Szeged, 1997)
Százhuszonöt éve nyílt meg a Kolozsvári Tudományegyetem. Emlékkönyv. Összeáll. Gazda István. (Piliscsaba, 1997)
A Magyar Tudományos Akadémia tagjai. 1823–2002. I–III. köt. (Bp., 2003)
Kapronczay Károly: Magyar orvoséletrajzi lexikon. (Bp., 2004).

 

neten:

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/120823 (Lechner Nep. János gyászjelentése)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/120828 (Lechner Jánosné Schummayer Teréz [!] gyászjelentése)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:939X-S1QD-M (Lechner Ödön születési anyakönyve, Lechner Jenő Károly János néven)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/120864 (Lechner Ödön gyászjelentése)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-XCMQ-2T6?i=171 (Lechner Ödön halotti anyakönyve)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:9398-VN9M-ZL (Lechner Gyula születési anyakönyve)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-XC84-759?i=351 (Lechner Gyula halotti anyakönyve)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/120816 (Lechner Gyula gyászjelentése)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/120850 (Lechner Károlyné Schwartzer Anna gyászjelentése)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/120848 (Lechner Károlyné Klammer Hedvig gyászjelentése)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-XCZ7-NBX?i=55&cc=1452460&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3A7DSG-2FPZ (Lechner Ilka halotti anyakönyve)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:9Q97-YS85-19S?cc=1743180 (Lechner Gedeon születési anyakönyve)

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2021