Család

Régi nemesi családból származott, felmenői háromszáz éve lelkészek voltak. Sz: Horkay Barna (1874–1967) református lelkész, sasi Szabó Anna (1982–1942). Tízen voltak testvérek, ő volt a harmadik. F: 1940-től Törzsök Doloroza (1920–). Hat gyermekük született: Horkay Barna (1946–1976), Horkay Sámuel (1947–); ill. Horkay Erzsébet (1945–), Horkay Margit (1957–), Horkay Anna (1958–) és Horkay Márta (1963–).

Iskola

A Sárospataki Református Főgimnáziumban éretts. (1927), a Sárospataki Református Teológiai Akadémián tanult (1927–1931), lelkészképesítő vizsgát tett (I.: 1931; II.: 1933).

Életút

Sajóvelezden segédlelkész (1931), a sárospataki református tanítóképző intézet vallástanára (1931–1933), Munkácson segédlelkész (1933–1935), a nagyszőlősi gyülekezet lelkipásztora (1935–1987); közben egy Sztálinnak írt levél miatt a szovjet Gulag kolimai részlegén fogságot szenvedett (1947–1955). Szabadulása után a Máramaros-Ugocsa Egyházmegye esperese (1956–1987), öt gyülekezetben – Fancsika-Sárvár, Mátyfalva, Feketepatak-Verbőc, Tiszakeresztúr és Tiszaújhely – látta el a lelkészi szolgálatokat, amíg a szovjet hatóságok meg nem vonták tőle a működési engedélyt. Mindemellett – a Kárpátalján lévő kényszerhelyzetben kialakult speciális, ún. belső lelkészképzés keretében – az ó- és újszövetségi bibliaismereti tárgyak teológiai előadója (1973–1987). Magyarországra költözött (1987), de csak visszahonosítása után kapta meg magyar állampolgárságát (1994). A tiszaeszlári gyülekezet lelkipásztora (1987–1997), nyugalomba vonulása után Sárospatakra költözött (1997). A Sárospataki Református Teológiai Akadémia tb. tanára. A komáromi Nyugati Baráti Kör mintájára megalakult Keleti Baráti Kör tagja (1936-tól).