Család

Apai ágon zsidó, anyai ágon győri evangélikus polgári családból származott.

Dédszülei, apai: ?, ?; Bruckner Albert (†1884. márc. 23. Arad, Arad vm.. Temetés: 1884. márc. 25. Arad, Izraelita Sírkert), ?.

Dédszülei, anyai: Grünwald János gazdálkodó, Grünwald Pál és Pintér Sára fia és Dorn Erzsébet; Dorn Mátyás és Pauer Krisztina leánya valamint Zwickl Mátyás (†1888. aug. 31. Győr, Győr vm. Temetés: 1888. szept. 1. Győr, Belvárosi Sírkert), Emmer Zsuzsanna (1830–1917. szept. 16. Bp.).

Nagyszülei: Braun Benő/Benjamin, Bruckner Róza; Grünwald István (1859. aug. 19. Győr–1907. febr. 24. Lussinpiccolo [Mali Losinj, Horvátország]. Temetés: 1907. márc. 3. Bp., X. kerületi új köztemető, evangélikus sírkert) felső-ipariskolai tanár, a mennyiségtan és az ábrázoló geometria tanára, a Magyar Kir. Technológiai Iparmúzeum vezető könyvtárosa, az Országos Iparoktatási Tanács tagja, a fővárosi iparostanuló-iskolák rajzoktatásának megszervezetője, Czvikli/Zwickl Katalin.

Grünwald István nem azonos a szintén győri Grünwald István (1860. máj. 28. Győr–1934. ápr. 9. Győr. Temetés: 1934. ápr. 12. Győr) asztalosmesterrel, a győri városháza  asztalosipari munkáinak kivitelezőjével. Másod-unokatestvérek voltak, mindkét Grünwald Istvánnak Grünwald Pál volt a nagyapja.

Szülei: dr. Braun Róbert (1879. jan. 7. Arad–1937. febr. 12. Bp. Temetés: 1937. febr. 14. Rákoskeresztúr, Izraelita Temető) szociológus, könyvtáros, egyetemi tanár, dr. Grünwald Margit (1887. jún. 16. Bp.–1962. febr. 7. Bp. Temetés: 1962. febr. 14. Rákoskeresztúr, Új Köztemető) középiskolai tanár, az egyik első magyarországi női egyetemi doktor (1910).

Testvére: Braun Sarolta (1916. Bp.–1942. szept. 16. Gyula, Békés vm.).

Iskola

A budapesti Veres Pálné Leánygimnáziumban éretts. (1936), majd a londoni Pittmann College-ban angol levelezést tanult (1936–1937).

Életút

A budapesti Hoffherr és Schrantz Gépgyár munkatársa (1937–1938), az újpesti Chinoin Gyógyszer- és Vegyészeti Termékek Gyára titkárnője (1938–1940).

Az MSZDP X. kerületi csoportja (1939–1940), az illegális KMP tagja (1940–1945). Az Országos Ifjúsági Bizottság (OIB) tagja (1939-től). Rövid időre letartóztatták (1940), „az állam és a társadalom törvényes rendjének erőszakos felforgatására és megsemmisítésére irányuló bűntett” miatt hat hónapi börtönre ítélték (az alagi csendőrősön és a budapesti Markó utcai fogházban tartották fogva). Rendőri felügyelet alá helyezték, de a rendőri felügyelet szabályainak megsértése miatt ismét elfogták (a nagykanizsai internálótáborba zárták, 1941–1943).

Magyarország német megszállását követően (1944. márc. 19.) illegalitásba vonult, részt vett a nemzeti ellenállásban: kapcsolatba került a Vörös Brigád nevű fegyveres csoporttal. A nyilasok elfogták (1945. jan. 1.), kegyetlenül megkínozták, megerőszakolták és kivégezték (1945. jan. 26.).

A Magántisztviselők Országos Szövetsége tagja.

Braun Éva Budapesten született, családja a Tisztviselőtelepen (X. kerület), a Bíró Lajos utcában lakott. A család baráti köréhez tartozott Kunfi Zsigmond, Madzsar József, Szabó Ervin, Vámbéry Rusztem és József Attila. Fennmaradt a költő Nincsen apám, se anyám c. kötete Braun Évának dedikált példánya, ill. a Külvárosi éj c. verséhez József Attila az alábbi ajánlást tette: „Ahogy öreg akác nyújt egy hulló levelet a fiatal hársnak, úgy adom e könyvet Braun Évának, az ifjú költőtársnak.” Bár József Attila költőtársnak nevezte Braun Évát, nem tudni, hogy a fiatal leány foglalkozott-e szépirodalommal? (Valószínűleg nem, csak a költő verseit adta elő, s talán így ismerkedtek meg.)

Braun Éva 1937-ben csatlakozott a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) kőbányai szervezetéhez, a politikai rendőrségi jelentésekben először 1938-ban szerepelt a neve, amikor a József főherceg hajón kommunista mozgalmi dalokat énekelt. Életrajzírói szerint aktív szerepet játszott a szociáldemokrata, majd az illegális kommunista mozgalomban (valószínűleg 1940-ben lépett be az illegális KMP-be). Braun Éva forradalmi ifjúsági csoportokat és marxista tanulóköröket szervezett, felhívásokat, röplapokat és szórólapokat írt és szerkesztett, ill. antifasiszta fiatalokkal igyekezett megzavarni különböző (szélső)jobboldali rendezvényeket. Először 1940-ben tartóztatták le (akkor már a KMP tagja volt), 1941–1943-ban Nagykanizsára internálták.

A Nemzetvédelmi Szövetség 1944-ben egy kisegítő karhatalmi alakulatot (KISKA, XIV/2 század, a zuglói Abonyi utcában) szervezett, amelynek feladata az volt, hogy egy nyilas hatalomátvétel után biztosítsa a hátországot. Idővel az országon belül szinte minden városban létrejött egy-egy civil, nem harcoló lakosokból álló helyi KISKA-zászlóalj. A nem harcoló alakulatokhoz később nagy számban csatlakoztak antifasiszta ellenállók, dezertőrök. Az „eredeti” XIV/2 századon belül, Vargha Károly kezdeményezésére létrejött, majd kivált egy baloldali gondolkodásúakból álló csoport. Az utóbb teljesen önállósult Vörös Brigád feladatául tűzte ki, hogy az ország szovjet megszállása után ellássa a karhatalmat és hogy felkutassa a németekkel a végsőkig együttműködő nyilasokat. (Azaz eredeti céljától eltérően nem a nyilas hatalomátvételt szolgálta, hanem a nyilasok felelősségre vonásáért küzdött!) A Vörös Brigád kisebb-nagyobb szabotázsokat (pl. telefonkábelek elvágása stb.) és propagandacselekményeket (pl. szórólapok, falragaszok stb.) hajtott végre. A Vörös Brigád két vezetője, Füredi László és Rónai Ferenc révén került kapcsolatba az Országos Ifjúsági Bizottság (OIB) szervezőjével, Braun Évával. Az ország német megszállása után a Vörös Brigád és az OIB több közös fegyveres akciót, egyes adatok szerint kézigránátos rajtaütést hajtott végre, tkp. a KMP központi vezetésétől független partizántevékenységet folytatott.

Braun Évának 1945. jan. 1-jén az Ilkovics büfében (VI. ker. Teréz körút 62.) illegális találkozója volt, ahol röpcédulákat, élelmiszerjegyeket és illegális újságokat kellett volna átadnia alsóbb kapcsolatainak. A nyilas járőrök azonban felismerték, elfogták és a Várban működő nyilas Nemzeti Számonkérő Széknek adták át. A kihallgatásokat Balassa János csendőr nyomozó főhadnagy és Lantos János csendőr nyomozó főtörzsőrmester folytatta le. A hosszú napokig tartó, bestiálisan kegyetlen kínzások után Braun Évát a Vörös Brigád több tagjával együtt a Vár télikertjének teraszán kivégezték. Az áldozatokat a várfal tövében lévő árokba dobálták, a holttesteket csak 1949. febr. 24-én találták meg, Kelemen Endre törvényszéki orvosszakértő azonosította az áldozatokat. Braun Évát és Rónai Ferencet 1951. jún. 2-án temették el a Kerepesi úti Temető díszsírhelyére.

Emlékezet

Braun Évát a II. világháború után mint a magyarországi kommunista mozgalom mártírját igen nagy tisztelet övezte: intézményeket, iskolákat, úttörőcsapatokat neveztek el róla. Földi maradványait a budapesti kerepesi úti Munkásmozgalmi Pantheonban helyezték el. Kivégzésének helyén (Budapest I. kerület, Szent György tér) négyszögletes kőoszlopot állítottak (Szomor György alkotása, 1970-ben, ma már csak egy márványtábla maradt a falon). Emlékművét elhelyezték még a szokolyai Királyréten (a Pest Megyei Úttörővezető Találkozó idején, a helyi üdülőházban működő KISZ Iskolán, 1968-ban) és a budapesti VIII. kerületi Rezső téren (= Magyarok Nagyasszonya tere; az eredetileg 1946-ban felállított nyerskő oszlopot 1956-ban elpusztították, az újra elhelyezett emlékkő László Péter alkotása, 1979-ben; ma a szoborparkban van). Bronz szobra a Szilágyi Erzsébet Leánygimnáziumban volt látható (Martsa István szobrászművész alkotása, 1968).

Elismerés

Magyar Szabadság Érdemrend (posztumusz, 1948).