Család

Sz: Balogh Sámuel, Weisz Zsófia.

Iskola

Győrött éretts. (1897).

Életút

Tizennégy éves korában kapta első, Jupiter márkájú fényképezőgépét, a fényképezés alapjaival rajztanára ismertette meg. Bp.-en nyitott műtermet (1912), már az I. vh. előtt országosan ismert fényképész volt, képeit országos lapok (pl. Vasárnapi Ujság) közölték rendszeresen. Az I. vh.-ban hadifényképész (1914–1918), az összeomlás után Az Est-lapok belső munkatársa (1919–1932), az MTI fotóriportere, egyúttal a Magyar Film Iroda laboratóriumának vezetője (1932–1944). Jelentős szerepet játszott az amatőr fényképészeti mozgalom kialakulásában. Kezdeményezésére látta el a MÁV a vasúti kocsikat, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) az iskolákat a helyismeret, ill. az országismeret terjesztését szolgáló faliképekkel; többek között az ő felvételeivel. Képein elsősorban az alföldi tájat és embereket, a falu életét és az állatok világát örökítette meg. Műtermét bombatalálat érte (1944), életművének nagy része megsemmisült.

Emlékezet

Emlékét őrzi a Balogh Rudolf-díj (kiemelkedő fotóművészeti tevékenység, ill. fotóelméleti munkásság elismerésére, 1992; a díjjal járó plakett Gáti Gábor alkotása).

Elismertség

A Művészfényképezők Klubjának alapító tagja (1914).

Elismerés

A milánói világkiállítás I. díja (Sírás-nevetés c. képéért, 1934), a párizsi Grand prix I. díja (Tarack c. képéért, 1938).

Szerkesztés

A Fotóművészet (1914-től), a Fotóművészeti Hírek szerkesztője (1930).