Család

Dédszülei, apai: Eördegh Imre (1728. aug. 22. Kisvárda, Szabolcs vm.–1782. máj. 13. Kopócsapáti, Szabolcs vm.), Vitkay Zsuzsanna (1735–1798); Erőss Antal (†1795. nov. 1. Tass, Szabolcs vm.), Zsembery Krisztina (†1805).

Dédszülei, anyai: br. Kállay László (1741. ápr. 10. Napkor, Szabolcs vm.–1779. febr. 27. Napkor), Reviczky Anna Julianna (†1790. jún. 24. Kassa, Abúj-Torna vm.); pazonyi Elek László (†1816. okt. 20. Pazony, Szabolcs vm.), Szemere Klára (1749. Vásárosnamény, Bereg vm.–1813. nov. 10. Pazony).

Nagyszülei, apai: Eördegh György (1756. jún. 27. Vitka, Szatmár vm.–1845. okt. 31. Fülpösdaróc, Szatmár vm.), Erőss Anna (1768. Tass, Szabolcs vm.–1802. aug. 23. Aranyosapáti, Szabolcs vm.); anyai: Kállay István (1767. Nagykálló, Szabolcs vm.–1806. okt. 26. Nagykálló), Elek Katalin.

Szülei: [id.] Ábrányi Alajos (= 1844-ig Eördegh Alajos, 1786–1853. máj. 30. Szentgyörgyábrány. Temetés: 1853. jún. 1. Szentgyörgyábrány) politikus, Szabolcs vármegye főjegyzője, majd alispánja, nagykállói Kállay Terézia (1790? Nagykálló, Szatmár vm.–1855. okt. 1. Pest. Temetés: 1855. okt. 3. Kerepesi út).

[id.] Ábrányi Alajos testvérei: Eördegh Antal (1791–1841. márc. 16. Debrecen), Eördegh Péter vármegyei ülnök (†1867. jún. 27. Pest. Temetés: 1867. jún. 29. Pest. Ferences-rendi családi sírbolt), Ábrányi Ignác (= Eördegh Ignác), ill. Királyi Józsefné, majd Schütz Alajosné Eördegh Anna †1864) és taktakenézi Drevenyák Ferencné Eördegh Magdolna (†1868. máj. 29. Pest. Temetés: 1868. máj. 31. Petneháza).

Eördegh Péter fia: Eördegh István (1824. ápr. 27. Nyíracsád, Szabolcs vm.–1842. ápr. 12. Pest) író.

Testvérei: Ábrányi Ida (= Eördegh Ida Eulália, 1810. dec. 19. Nagykálló, Szatmár vm.), Wouvermans Ferenc (†1874. júl. 21. Szentgyörgyábrány. Temetés: 1874. júl. 23. Szentgyörgyábrány) cs. és kir. huszár őrnagy felesége; Ábrányi István (= Eördegh István, 1814. ápr. 21. Szentgyörgyábrány); [ifj.] Ábrányi Aurél (1816. Szentgyörgyábrány, Szabolcs vm.–1895. dec. 10. Bp. Temetés: 1895. dec. 12. Kőbányai Új Temető) törvényszéki bíró, Szabolcs vármegye alispánja; Ábrányi Mária (= Eördegh Mária, 1818. nov. 16. Szentgyörgyábrány), várbói Kruspér Sándor (†1840. szept. 8. Váradolaszi) Bihar vm. táblabírája felesége; [id.] Ábrányi Kornél (= 1844-ig Eördegh Kornél, 1822. okt. 15. Szentgyörgyábrány–1903. dec. 20. Bp. Temetés: 1903. dec. 22. Kerepesi út) zenei író, zenekritikus, zeneszerző.  

[id.] Ábrányi Kornél fia: ifj. Ábrányi Kornél (1849. dec. 29. Pest–1913. márc. 11. Bp. Temetés: 1913. márc. 12. Kerepesi út) író, költő, újságíró.

[ifj.] Ábrányi Kornél testvérei: ifj. Ábrányi Emil (1850. dec. 30. Pest–1920. máj. 20. Szentendre, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm. Temetés: 1920. máj. 23. Kerepesi út) költő, műfordító, újságíró és Ságh Józsefné Ábrányi Jolán (1853. febr. 18. Pest–1937. máj. 26. Nőtincs, Nógrád és Hont vm. Temetés: 1937. máj. 27. Nőtincs).

Ábrányi Jolán férje: Ságh József (1852. márc. 13. Pest–1922. jan. 11. Vác, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm.) zenepedagógus, zenei író, szerkesztő, a Magyar Zenészeti Lexikon (1880) szerkesztője és a Zenelap szerkesztője és kiadója (1886–1912).

Ságh József vasúti szerencsétlenség áldozata lett.

Felesége: 1841–1849: Lang Paulina (1820. Buda–1849. dec. Pest) színésznő, operaénekes. Felesége gyermekágyi lázban hunyt el, fia Lajos születése után.

Gyermeke, fia: Ábrányi Lajos (= Eördegh Lajos, 1849. dec. 7. Pest–1901. máj. 27. Bp. Temetés: 1901. máj. 29. Kerepesi út): festőművész, szerkesztő; leánya: Ábrányi Ágnes (= Eördegh Ágnes Paulina Terézia, 1844. jan. 11. Pest–1862. szept. 16. Ober St. Veit, Alsó-Ausztria). Mindkét gyermeke 1850-re mindkét szülőjét elvesztette.

Ábrányi Ágnes férje: Gregurich Ámon József (1857-től Amon Joseph Edler von Gregurich 1834. nov. 29. Bécs–1911. aug. 3. Goricica [Ottowitz], Zágráb vm., Horvátország); Gregurich/Gregorich György (Georg Gregurich, 1790. ápr. 9. Glina, Horvátország, Báni Határőrvidék [Banal Militärgrenze]–1881. ápr. 28. Bp.) és Jordan Klára (1809. jún. 16. Bécs–1857. ápr. 9. Bécs).

Gregurich Ámon József és Ábrányi Ágnes gyermeke, leánya: Gregurich Ágnes (Agnes Maria Theresa Edle von Gregurich, 1862. szept. 15. Bécs–1943. máj. 9. Bécs) zenetanár, zongoraművész. Ábrányi Ágnes ikergyermekei születése után vesztette életét (a másik ikerleány is elhunyt).

Gregurich Ámon József és második házasságából, Petter Aloisiától született fia: nemes Gregurich Ámon (Amon Maria Edler von Gregurich 1867. máj. 26. Hietzing, Bécs–1915. jún. 28. Munkács, Bereg vm.) vívó, olimpiai 4. helyezett (1900: kard, egyéni), az I. világháborúban hősi halált halt.

Iskola

Magántanulmányokat folytatott Ábrányban és Nagyváradon, majd miután meghalt keresztapja, tusnádi Pálffy József (†1841. ápr. 29. Váradolaszi), cs. és kir. kamarás, a debreceni kerületi ítélőtábla elnöke, nagy vagyonát rá hagyta. Pestre költözött, ahol jogi tanulmányokat folytatott (1840-es évek eleje), csakhamar azonban megszakította tanulmányait, s csak szépirodalommal és művészettel foglalkozott.

Életút

A Honderű és az Életképek c. lapok munkatársa (1847–1848), a forradalom és szabadságharc idején Szemere Bertalan belügyminiszter titkára és kormánybiztosa (1848), egyúttal Kossuth Lajos lapjának, a Pesti Hírlapnak munkatársa (1848. ápr.–1848. dec.), a Jövő c. radikális baloldali lap szerkesztője (1848. dec. 1.–1848. dec. 28.: összesen 32 szám jelent meg). A világosi fegyverletétel (1849. aug. 13.) után az apja által – betegsége miatt – szerzett menlevéllel (salvus conductus) mentesült a felelősségre vonás alól. Élete utolsó szakaszában tüdőbaja miatt teljes visszavonultságban élt.

Irodalmi pályafutását költeményekkel, esztétikai értekezésekkel és drámaírással kezdte (Omode Pál és családja c. színművét a Nemzeti Színház mutatta be 1846. szept. 14-én). Rövid életművében Victor Hugo (1802–1885) romantikáját próbálta egyesíteni Petőfi Sándor (1823–1849) népiességével.

A forradalom kitörésekor, a sajtószabadság hírére feltűnést keltő levelet írt Jókai Mórhoz (1848. márc.), majd Szemere Bertalan titkáraként és kormánybiztosként jelentős szerepet játszott az új országgyűlés házszabályainak és működési tervezetének kidolgozásában. A forradalom és szabadságharc idején fontos publicisztikai tevékenységet fejtett ki: miután szakított Kossuthtal, Jövő c. lapjával a radikális baloldal szócsöve kívánt lenni – a lap Windischgrätz Pestre vonulása és a kormány Debrecenbe költözése után szűnt meg. Ábrányit, mint kormánybiztost ekkor előreküldték, hogy intézkedjék a hivatalok és az országgyűlés elhelyezéséről. Később ismét Pestre küldték, majd visszatért Debrecenbe, ám ekkor már súlyosan megbetegedett. Élete utolsó hónapjaiban műveit rendezte sajtó alá, ám felesége váratlan halála után Pestre költözött, s nem sokkal később ő is elhunyt.

Emlékezet

Ábrányi Emil szülőhelye, Szentgyörgyábrány 1910-ben egyesült Budaábránnyal, így jött létre Nyírábrány. A családi eredeti neve – a lexikonokkal ellentétben – Eördegh volt; apja, Eördegh Alajos változtatta meg Ábrányira, szülőfaluja után, 1844. febr. 3-án.