Vargha Gyula
Vargha Gyula

2020. október 30. Péntek

Vargha Gyula, görzsönyi

statisztikus, költő, műfordító

Születési adatok

1853. november 4.

Káva, Pest-Pilis vármegye

Halálozási adatok

1929. május 2.

Budapest


Család

Sz: Vargha János ügyvéd, zsarolyáni Márton Sára. Fia: Vargha Tamás (1890–1968) író, költő, református lelkész. Unokái közül: Varga Tamás (1919–1987) matematikus, Vargha Balázs (1921–1996) író, irodalomtörténész, Varga Domokos író (1922–2002) és Vargha Dénes (1928–) nyelvész.

Iskola

A bp.-i református főgimnáziumban éretts. (1872), a bp.-i tudományegyetemen állam- és jogtudori okl. szerzett (1876). Az MTA tagja (l.: 1892. máj. 5.; r.: 1907. máj. 3.; t.: 1923. máj. 11.).

Életút

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) tisztviselője (1876–1886), minisztériumi titkára (1886–1892), aligazgatója (1892–1901), a KSH igazgatója (1901–1914), a Kereskedelemügyi Minisztérium államtitkára, egyúttal a Nemzeti Munkapárt programjával Kassa város országgyűlési képviselője (1914–1917). Az MTA másodelnöke (1928. máj. 18.–1929. máj. 2.). A modern gazdaság- és kereskedelemstatisztikai kutatások magyarországi úttörője. Alapvető monográfiákban dolgozta fel Magyarország pénzintézeteinek történetét. Költőként a népnemzeti irányzathoz tartozott, verseire elsősorban H. Heine munkássága hatott, műfordítóként is H. Heine, J. W. Goethe és F. Schiller műveit tolmácsolta. Az 1890-es évektől egyre jobban elkomoruló verseinek fő témája a nemzet jövője iránti aggódás, a nemzetiségektől való félelem és egy eljövendő szociális forradalomtól való rettegés. Öregkori lírája sokban Arany Jánoséra emlékeztet; verseiben szimbolista és impresszionista vonások jelentek meg. 1923-ban 3000 koronát adott az MTA-nak.

Emlékezet

Róla nevezték el az üllői Vargha Gyula Városi Könyvtárat (2004-től), ill. a nemesgörzsönyi Vargha Gyula Református Általános Iskolát (2007. szept. 1-jétől). Emlékére állandó kiállítás nyílt a várpalotai Trianon Múzeumban (2007. aug. 11-én). Jelentős szerepet játszott a mai bp.-i XVII. kerületben lévő ún. Akadémiatelepek megvalósításában, ezért ott utcát neveztek el róla.

Elismertség

A Kisfaludy Társaság r. tagja (1883-tól), másodtitkára (1891–1900), titkára (1900–1922), másodelnöke (1922-től). A Nemzetközi Statisztikai Intézet r., a londoni Statisztikai Társaság t., a Belga Statisztikai Bizottság l., a Svájci Statisztikai Társaság t. tagja. A Nemzetközi Rákbizottság t. tagja.

Elismerés

Az MTA Farkas–Ratkó Pályázatának Díja (1884), Marczibányi-jutalma (1899), Nagyjutalma (1923). A Petőfi Társaság Petőfi-nagydíja (1921).

Szerkesztés

A Közgazdasági és Statisztikai Évkönyv szerkesztője (Jekelfalussy Józseffel, 1888–1896).

Főbb művei

F. m.: szépirodalmi művei: Dalok. (Bp., 1881)
Költemények. (Bp., 1915)
Ködben. Újabb költemények. 1915–1921. (Bp., 1922)
Vitézi énekek Thury Györgyről. (Bp., 1923)
A végtelen felé. Költemények 1922-ből. (Bp., 1923)
Hamvadó tüzek. Költemények. 1922–1926. (Bp., 1927)
A végtelen felé Vál. versek és műfordítások. Sajtó alá rend. Mészöly Dezső. (Bp., 1985)
ford.: Schiller költeményei: Szász Károllyal, Váró Ferenccel. (Bp., 1890)
statisztikai munkái: Magyarország statisztikája. II. Láng Lajossal. (Bp., 1888)
A magyar nyelv hódítása az utóbbi tíz év alatt. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1893. febr. 6.
megjelent: Közgazdasági és Közigazgatási Szemle, 1893
kivonatosan: Akadémiai Értesítő, 1893)
Magyarország pénzintézetei. (Bp., 1895)
A magyar hitelügy és hitelintézetek története. (Bp., 1896)
Adatok nemzeti erőnk megméréséhez. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1912. nov. 11.
Budapesti Szemle, 1912).

Irodalom

Irod.: Várdai Béla: V. Gy. (Irodalomtörténet, 1916)
Schöpflin Aladár: V. Gy. (Nyugat, 1916
Sch. A.: Magyar írók. Bp., 1919)
Zsigmond Ferenc: V. Gy. (Napkelet, 1923)
Horváth János: V. Gy. t. tag, másodelnök emlékezete. (Bp., 1932)
Szabó Gizella: V. Gy. élete és irodalmi munkássága. (Bp., 1932)
Mátyás Sándor: V. Gy. (Debrecen–Bp., 1933)
Szabó Gyula: Irodalmi hatások V. Gy. költészetében. (Győr, 1934)
Alszeghy Zsolt: V. Gy. (Irodalomtörténet, 1935)
Laky Dezső: A magyar statisztika nagy korszakának akadémikus képviselői. Megemlékezés Vizaknai Antalról, Láng Lajosról és V. Gy.-ról. (Bp., 1938)
Görzsönyi Vargha Zoltán: Szikla a viharban. Emlékezés V. Gy.-ra. (Debrecen, 1939)
Kéky Lajos: V. Gy. emlékezete. (Kisfaludy Társaság Évlapjai, 1940)
Schöpflin Aladár: V. Gy. (Sch. A.: Válogatott tanulmányok. Bp., 1967)
Mészöly Dezső: Egy társtalan költő. (Confessio, 1983)
Varga Domokos: Költő a homokon. (Irodalomtörténeti tanulmányok. Szerk. Farkas Péter. Szentendre, 1989)
A Statisztikai Hivatal elnökei. 1867–1989. Összeáll. Íjgyártó Bálint Istvánné, Reisz László. (Bp., 1990)
Varga Domokos: Egy kétszáz éves magyar értelmiségi család. Riporter: Albert Zsuzsa. (Forrás, 1999).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013