Varga Zoltán
Varga Zoltán

2020. október 26. Hétfő

Varga Zoltán

edző, labdarúgó

Születési adatok

1944. december 31.

Vál, Fejér vármegye

Halálozási adatok

2010. április 9.

Budapest

Temetési adatok

2010. április 16.

Budapest

Szent István-bazilika altemploma


Család

Sz: Varga Ferenc kőműves, az FTC ifjúsági csapata intézője, Szilas Erzsébet. F: 1966–1990: Tarr Ilona. Elvált. Leánya: Varga Katalin (1969–) és Varga Enikő (1972–). Fia: Varga Attila (1978–). 

Iskola

A kölni labdarúgó edzőképző főiskolán végzett (1977). 

Életút

Az FTC (1959–1968), a Hertha BSC (nyugat-berlini, 1970–1972), az FC Aberdeen (skót, 1972–1973), az Ajax Amsterdam (holland, 1973–1974), a Borussia Dortmund (NSZK-beli, 1974–1977), az Augsburg (NSZK-beli, 1977) és a KAA Gent (belga, 1977) labdarúgója; csatár, jobbösszekötő.

 

Játékosként olimpiai bajnok (1964); vb-n nem játszó kerettag (1966); Eb 3. (1964), Eb-résztvevő (1968); VVK-győztes (1964/65), VVK 2. (1967/68), VVK 3. (1962/63); négyszeres magyar bajnok (1962/63, 1964, 1967, 1968), magyar bajnoki második (1965 és 1966), magyar bajnoki 3. (1963 ősz); MNK 2. (1966), MNK 3/4. (1967); ifjúsági magyar bajnok (1962/63); NSZK bajnoki 3. (1970/71); holland bajnoki 3. (1973/74). 12-szeres magyar válogatott (1964. jún. 20.–1968. máj. 11.: 12 gól). 4-szeres olimpiai (1964); 14-szeres ifjúsági (1960–1965: 5 gól), 1-szeres utánpótlás (1964), 2-szeres B-válogatott (1965). Az FTC-ben összesen 234 mérkőzésen (135 bajnoki, 1961–1968: 53 gól; 85 nemzetközi és 14 hazai díjmérkőzés) szerepelt. 

A Borussia Dortmund játékos-edzője (1977–1978), a BV Brambauer (1978–1980), a Pressuen München (1981), az MTV Ingolstadt (1983), az MSV München edzője (NSZK-beliek, 1991–1993). Hazatérése után az FTC vezetőedzője (1996–1997), a Kispest-Honvéd szaktanácsadója (1997), a Dunaferr SE szakmai menedzsere (1997–1999), a Diósgyőr FC vezetőedzője (2000), a Varga Zoltán Focisuli vezetőjeként gyerekek képzésével foglalkozott. (2000–2001), a Győri ETO vezetőedzője (2001), szakmai igazgatója (2003).

 

Vezetőedzőként, az FTC-vel magyar bajnoki 3. (1996/97). Az FTC-ben összesen 52 alkalommal ült a csapat kispadján (1996. szept. 14.–1997. máj. 28.). 

Anyakönyvi adatai szerint 1945. jan. 1-jén, valójában egy nappal korábban született. Családja 1951-ben költözött Vál községből Budapestre. Magyarországon végig az FTC-ben futballozott (1957-től igazolt játékos, 1961-től, tizenhatévesen szerepelt az I. csapatban: a Duna Rusze elleni barátságos mérkőzésen, ill. az NB I-ben a Csepel SC ellen debütált). Az FTC-ben négy bajnokcsapatban, valamint a VVK-győztes tizenegyben szerepelt. A válogatottban rögtön egy tétmérkőzésen lépett először pályára (Barcelona, 1964. jún. 20.: Magyarország–Dánia 3:1, az EB 3. helyért). Szerepelt a tokiói olimpiai bajnokcsapatban (1964), a mexikói olimpia előtt külföldre távozott, így nem lehetett kétszeres olimpiai bajnok (jóllehet a csapatba nevezték, a mai szabályok szerint neki is járna egy aranyérem!). Az 1960-as évek meghatározó magyar labdarúgója, Albert Flórián (1941–2011) mellett a kor játékosidolja volt. Alberttel szemben azonban nem kívánt a rendszer kirakatembere lenni, konok, megalkuvásnélküli és kompromisszumokra képtelen egyénisége inkább a rendszer elleni lázadás attitűdjét jelentette.

 

Külföldi pályafutása kevéssé sikerült. Disszidálása után az MLSZ – a kor szabályainak megfelelően – két évre eltiltotta. Nyugat-Berlinben élt, a Hertha BSC-ben két éven át edzett, míg pályára léphetett hivatalos mérkőzésen új csapatában (1970. okt. 21-én). Miután belekeveredett a nyugatnémet bundabotrányba véglegesen eltiltották a labdarúgástól: hosszú pereskedés után kiderült vétlensége, így végül az FC Aberdeenhez szerződött (1972–1973). Egy év múlva Amszterdamba távozott (az FC Barcelonához igazolt Johann Cruyff helyére!). Az akkori holland bajnok, BEK-győztes csapat keretében 13, a vb-re készülő válogatott kapott helyet, akik mellett Varga csak ritkán jutott szóhoz. Amikor mégis pályára lépett, mégis jól teljesített: a Sparta Rotterdam elleni, 2:1-es mérkőzésen, ollózással lőtt gólját az idény legszebb találatának szavazták meg a helyi szakértők (1973/74). Hollandia a 2. helyen végzett a vb-n (1974), az Ajax-játékosok sorra távoztak, Varga azonban nem tudott várni: ő is ott hagyta Amszterdamot (a Borussia Dortmundhoz szerződött, 1974). A Dortmundban, az edző Otto Rehhagellel történt korábbi konfliktusa miatt csak ritkán lépett pályára (jóllehet az első idényében, még Rehhagel edzősége előtt, a csapat egyik legjobb játékosának számított.)

 

Játékos pályafutása alatt edzői tanfolyamokat és a kölni edzőképző főiskolát is elvégezte. Az NSZK-ban azonban csak alacsonyabb csapatoknál tevékenykedett, eközben egy biztosítási társaságnál ügynökként helyezkedett el. Hazatérése után hajdani klubja, a Ferencváros alkalmazta (a csapatot a bajnoki 3. helyre irányította, 1996–1997). A futball körülvevő közeggel másodjára sem bírt: szókimondó egyénisége hamar ellenséggé vált a magyar labdarúgásban. Még néhány évet működött a hazai NB I-ben, aztán végleg félreállt: utolsó éveiben szinte kizárólag csak saját futballiskolájával (Varga Zoltán Focisuli) foglalkozott. 

Emlékezet

Budapesten, a Belvárosban (V. kerület Veres Pálné utca 3/b lakott), 1968-tól külföldön (Németország, Nyugat-Berlin) élt, az 1990-es években végleg hazatelepedett. A zuglói Danuvia-pályán (Bp. XIV. kerület Kövér Lajos utca), egy öregfiúk mérkőzésen hunyt el, a pályát Varga Zoltán-sportpályának nevezte el a zuglói önkormányzat (2013. okt. 3-án, s ugyanott, az emléktábláját is elhelyezte). A Szent István-bazilika altemplomában nyugszik, sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2011-ben). 

Elismerés

Az FTC örökös bajnoka (1974) aranydiplomája (1999). 

Főbb művei

F. m.: Valahogy mindig félúton. Szerk. Bugya István. Az előszót Balczó András írta. (Bp., 2008). 

Irodalom

Irod.: Bocsák Miklós: A császár és utána a sötétség. (Bp., 1984)
Koltay Gábor: A meztelen valóság. Mi történt a színfalak mögött? V. Z. rehabilitálása. Koltay Gábor Szép volt fiúk! c. művének melléklete. (Bp., 1988)
Ki kicsoda a magyar sportéletben? (Szekszárd, 1995)
Bocsák Miklós: Varga Zoli. (Bp., 1997)
Végh Antal: Miért nem szeretem V. Z.-t? (Bp., 1997)
Bartus László: V. Z. disszidál. Volt egyszer egy Ferencváros. (Bp., 2000)
N. Pál József: Varga-sors – magyar-sors? Tűnődés egy „felemás“ élet s pályafutás okán. (N. P. J.: Magyar sport – magyar sors. Tanulmányok. Bp., 2009)
Somogyi Zsolt: Utolsó passz. Hatvanöt esztendős korában elhunyt V. Z. A Fradi legendáját a pályán érte a halál. (Nemzeti Sport, 2010. ápr. 10.)
Lakat T. Károly: Requiem a nagy 8-asért. A fradisták vargazolija. (Bp., 2010)
Borsi-Kálmán Béla: Megközelítések. (Kisebbségkutatás Könyvek. Bp., 2012). 

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2014