Barta Lajos
Barta Lajos

2022. június 30. Csütörtök

Barta Lajos

író, újságíró, szerkesztő, műfordító

Névváltozatok

1898-ig Krausz Lajos 

Születési adatok

1878. október 20.

Tapolca, Baranya vármegye

Halálozási adatok

1964. október 17.

Budapest

Temetési adatok

1964. október 22.

Budapest

Farkasrét (hamvasztás előtti búcsúztatás)


Család

Szülei: Krausz Ignác kocsmáros, Eisner Júlia.

Felesége: 1906–1964. okt. 17.: Szucsich Mária (1886. máj. 11. Pécs–1965. márc. 15. Bp. Temetés: 1965. márc. 22. Farkasrét) írónő, Szucsich Imre (= Szucsics Imre) pécsi városi negyedmester és Holi Antónia leánya.

Gyermekei, fia: ifj. Barta Lajos (1907–) író; leányai: Barta Júlia, Barta Mária és Barta Erzsébet.

Iskola

Elemi iskoláit Beremenden végezte, a pécsi állami főreáliskolában éretts. (Barta Lajos néven, 1898), írnok Pécsett (1898–1899), a pécsi jogakadémián (1899–1900), majd a budapesti tudományegyetem bölcsészkarán tanult (1900–1902), tanulmányait nem fejezte be.

Életút

Nagyharsányban élt (1902–1905), a Pécsi Napló segédszerkesztője (1903–1906), a Pécsi Független Újság (1906. márc. 15.–1906. aug. 15.), a Mohács szerkesztője (1906), a kassai Felsőmagyarország (1907–1909), a Színház (1909), a Kassai Hírlap belmunkatársa (1909–1910), a Kassai Ujság (1910), az Abaúj-Torna és a Felső-Borsod c. lapok szerkesztője (1910). A budapesti Világ belmunkatársa (1910-től). Parasztok c. drámáját Budapesten mutatták be (1911), de betiltották, teljes szövege elkallódott.

A Tanácsköztársaság idején az Írói Direktórium tagja (1919), a bukás után fél év börtönbüntetésre ítélték, kiszabadulása után családjával Németországba utazott, Berlinben részt vett Erwin Piscator (1893–1966) Proletárszínházának munkájában (1920), majd Bécsben telepedett le (1920). A Bécsi Magyar Ujság munkatársa (1920–1925), majd Pozsonyban élt, ahol a Pressburger Zeitung (1925-től), a pozsonyi Magyar Ujság, a Panoráma munkatársa és az Új Szó szerkesztője (1929–1933). A Reggel, a Kassai Napló, a Diogenes, a Kassai Munkás, ill. a Munkás c. lapok pozsonyi tudósítója (1934–1939). Londonba emigrált (1939), a II. világháború után tért vissza Magyarországra.

Barta Lajos a szocialista magyar irodalom egyik legismertebb alakja, műveit erőteljes agitatív stílus, antifeudális és radikális antiklerikalizmus jellemezte. Első írásai a Pécsi Naplóban jelentek meg. Elbeszélései első két kötetének (Elbeszélések, 1901; Soha többé, 1904) romantikus történetein még Jókai Mór hatása érződik, de olykor ezeken belül is megmutatkozik erős fogékonysága a szociális kérdések iránt (Lengyel Katalin szerelme). Legtöbbször boldogságra áhítozó fiatal leányok különös históriáit, az életben helyüket kereső emberek nyugtalanságát rajzolja meg e korai írásaiban. Elsőként írta meg szülőföldjének, a dél-baranyai régiónak a végzetét, az egykézés utóbb nemzetpusztítóvá előlépett problémáját (az Egyke, későbbi címén Bába, egy „angyalcsinálás” tragikus történetében). Több könyvét is inspirálták pécsi, baranyai élmények, emlékek: Az Ige terjedése (1916); Az elsüllyedt világ (1918) c. novelláskötetek és a Zsuzsi (1916) c. színdarab.

Barta Lajos jóllehet novellistának indult, de az első igazi sikert egy színmű hozta meg számára: a Parasztok (1911; művét betiltották, a szövege elkallódott, részletei a Világ c. napilapban jelentek meg a bemutató előtti napokban). A dráma története igen egyszerű. Szujkó Sándor parasztgazda benősül egy másik, gazdag parasztcsaládba, Kovácsékhoz. Az após ragaszkodik a földhöz, leányával nem ad ki semmit, a fiatal pár egy fedél alá kényszerül Kovácsékkal. A kényszer-együttlét természetesen számtalan ellentétet szül, az após családja lépten-nyomon érzékelteti Szujkóval, hogy ő kegyelemkenyéren él. Idővel a házasságuk is megromlik, Szujkó megcsalja feleségét. Szujkó megpróbál kilépni ebből a kapcsolatból, hazatér, majd ismét visszamegy asszonyához, akit már nem szeret. A darab csúcspontján, Kovácséknál, távoli rokonai látogatásán, nagy családi ünnepséget tartanak. Az erősen ittas Kovács előveszi a szekrényben, bankóban őrzött vagyonát, és dicsekedve mutatja meg azt „nincstelen” vejének. Szujkó heves szóváltásba keveredik apósával, mert úgy érzi, hogy ehhez a vagyonhoz neki is köze van, ám apósa kisemmizte őt. A vita vad dulakodássá fajul, aminek az a vége, hogy Szujkó megöli apósát. Barta Lajos első drámájában a fiatal szerző jelenetről jelenetre, felvonásról felvonásra mesterien fokozza a feszültséget. A szerző művét szocialista iránydrámának szánta: a cselekmény néha megtörik, ilyenkor a színpadon történteket a szereplők kommentálják, beszámolnak arról, hogy mit gondolnak a kialakult konfliktusokról. (Pl. a színpadon feltűnik egy házaspár, akik elmondják Szujkónak, hogy korábban nekik is volt földecskéjük, ám tönkrementek, és most koldulniuk kell, mert föld nélkül nem ember az ember…) A dráma első két előadása igen nagy sikert aratott (Kosztolányi is elismerő kritikát írt róla), és igen nagy vihart kavart. Harmadik előadásra azonban már nem kerülhetett sor. A színigazgató Beöthy László a művel kapcsolatos tiltakozások miatt levette a műsorról, viszont új drámáig havi kétszáz koronát adott Barta Lajosnak. A Parasztok után egy évvel később, 1912-ben mutatta be az Új Színpad Tavaszi mámor c. egyfelvonásos tragédiáját, amelyet egyik korai elbeszéléséből – a Pécsi Független Újságban megjelent Ez a fejsze eladó címűből – dolgozott át színpadra. A naturalista hangvételű történet főhőse András, a szolgalegény. A keservesen megtapasztalt társadalmi igazságtalanság indulatainak brutális kitöréséhez, egy kegyetlen gyilkossághoz vezet: a tett áldozata azonban egy másik nincstelen ember. Az irodalomtörténet utóbb a Parasztokat és a Tavaszi mámort is igen bátor műnek, a népszínmű műfaját meghaladó, igényes népdráma első kísérleteinek tartotta.

Legismertebb színműve, a Szerelem (1916) a legtöbbet játszott magyar drámák közé tartozik és szintén egy elbeszélése alapján íródott (A Macska-zugban). A történet egy nyugalmazott kataszteri hivatalnok három leányának szerelme, a Három nővér „magyar változata”. A lányok a novella-címadó Macska-zugban, egy elhagyott városrészben laknak, ahol az emberek kiszámított jövedelemből, de különösebb anyagi gondok nélkül élnek. Az itt megtelepedett tisztviselők jól szitutált idősödő polgárok, akik már nem (vagy egyáltalán nem) akarnak/akartak megnősülni. Már pedig a leányok családot akarnak, jóllehet az itt élő „hozománytalan kisasszonyok” nem szoktak férjhez menni… Az események zárt térben Szalayék (a novellában Gedenkék) polgári lakásában játszódnak. A legidősebb leány, Nelli, kinézett magának „állandóra” egy sápadt adótisztet, Komoróczy Jenőt; húgai, Lujza és Böske azonban komisz játékba kezdtek Nellivel: „Vedd el tőle Komoróczyt”, azután add őt tovább a másiknak! Nelli átcsalogatja a szomszéd házból a beteges fiatalembert, és úgy dönt, hogy átneveli, azaz haladéktalanul hozzálát Komoróczy testi-lelki átszabásához. A szerelmükben korábban többször is csalódott fiatalabb testvérek azonban kézről-kézre adják egymás között Komoróczyt, majd a szerelmes fiatalember leánykéréseit kegyetlenül visszautasítják. A leánykérő Komoróczy abszurdba hajló komikuma a kisember megszégyenülése, ám mielőtt a kudarcos szerelmi kalandokba belefáradt fiatalember végső alkura jutna egy temetői vállalkozóval, felbukkan „új frizurával” a „fiatalosan öltözött” Nelli, mert valójában ő a gyönyörű életéhez rendelt igazi társ. A színmű fő dramaturgiai értéke a beszédalakzatok sokszínűsége, a látszólagos cselekménytelenséget mindig megtöri a mindvégig feszültséggel terhelt verbális akciók és nyelvi játszmák változatos sorozata. Barta Lajos színműírói pályafutása mindössze tíz évig – a 20. század második évtizedében – tartott. Darabjai (A sötét ház kivételével) az I. világháború előtti évekhez nyúlnak vissza, a „nagy háború” közepén próbálta összeillesztgetni az utolsó békeévek mozaikjait.

Mint újságíró rendszeresen járta a vidéket, és riportjaiban nyugtalanító szenvedéllyel vetette fel az ország legégetőbb kérdéseit. A felvidéki falvak nyomorúságáról írt riportsorozata, s később, már az I. világháborúban, a nagyváradi püspökség és a bihari uradalmak embertelen módszereit feltáró írásai radikális gondolkodású újságíróként tették ismertté nevét. (E riportutak élményeit dolgozza fel később Istenek a Verhovinán és A bihari ügy c. novellisztikus emlékképeiben.) A Tanácsköztársaság idején feladatot vállalt az állami tulajdonba vett, szocialista könyvkiadás megszervezésében; az új világrend melletti szenvedélyes publicisztikákat írt (Lenin tanít; Sovinizmus és kommunizmus). Forradalom c. agitációs célzatú egyfelvonásosát a Nemzeti Színház, a Magyar Színház és a Vígszínház is bemutatta. Pozsonyban jelentős irodalomszervezői munkásságot fejtett ki, az Írók Kiadóvállalata alapító tagja, ill. szoros kapcsolatban állt a sarlós mozgalommal (1928-tól). Későbbi elbeszéléseiben gyakran nyúlt a zsidóság asszimilációjának kérdéséhez, a magyarországi ellenforradalmi propaganda ellensúlyozásaként a magyarországi zsidóság magyarságát hangsúlyozta. A II. világháború után, emigrációjából hazatérve elsősorban a parasztság megújult és megváltozott életét írta meg, helyenként a régi szenvedélyes, agitációs stílusában.

Emlékezet

Barta Lajos Tapolcán (ma: Kistapolca, Baranya megye, Siklósi járás) született, a család néhány év múlva Beremendre költözött, itt végzett el hat elemi osztályt, az országút melletti vörösi csárdában laktak, majd innen Siklósnagyfaluba, utóbb Nagyharsányba költöztek. A könyveket azonban már Beremenden megszerette, mert édesapja a siklósi heti vásárról könyveket is vitt haza. Középiskoláit Pécsett végezte, az állami főreáliskolában kezdett el verseket és kisebb prózai műveket írni, amelyekkel iskolai irodalmi díjakat nyert, ill. elnöke volt az önképzőkörnek. Tanulmányai befejezése után egy pécsi ügyvéd írnoka lett, majd öt félévet hallgatott a budapesti tudományegyetem bölcsészkarán. Lenkei Lajos meghívására a Pécsi Napló munkatársa lett, s mivel elégedetlen volt a lap mérsékelt szellemiségével egy új, radikális lap, a Pécsi Független Újság megalapításán fáradozott. Három héttel a lap indulása után Barta Lajos már azzal büszkélkedhetett, hogy a Pécsi Független Újság már a legnagyobb példányszámú vidéki napilap, amely rendszeresen közölt szépirodalmi műveket is. Itt jelentette meg első írásait is, amelyeknek kemény, provokatív hangja és nem ritkán naturalista stílusa Bródy Sándor és Móricz Zsigmond korai műveire emlékeztettek. A Pécsi Független Újság megszűnéséhez – a lap mecénásának visszavonulása mellett – az is hozzájárult, hogy Barta leleplező cikksorozatba kezdett egykori iskolája (a pécsi állami főreáliskola) belső ügyeiről, amelynek élén az iskola igazgatója, egykori magyartanára, Gallovich János állt. (Az első folytatások megjelenése után az igazgató testvére, a párbajairól elhíresült Gallovich Jenő – a későbbi labdarúgó szövetségi kapitány, Gallovich Tibor édesapja – revolverrel támadt Bartára…) A lap megszűnése után Barta Lajos a Mohács és Vidékét szerkesztette, majd 1907-ben távozott Pécsről, Kassán telepedett le.

A két világháború között Berlinben, majd Pozsonyban élt, magyarországi és felvidéki magyar lapokat tudósított; londoni emigrációja után tért vissza Magyarországra. Budapesten, a Kútvölgyi úti kórházban hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. A hamvasztás előtti gyászszertartáson, a munkás gyászinduló elhangzása után Hubay Miklós, a Magyar Írók Szövetsége, Gyetvai János az íróbarátok, Szalatnai Rezső, a tanítványok nevében búcsúztatta. A búcsúztatáson megjelent még – többek között – Köpeczi Béla, az MSZMP KB osztályvezetője, Lugossy Jenő művelődési miniszterhelyettes, Darvas József, a Magyar Írók Szövetsége elnöke, Dobozy Imre, a Magyar Írók Szövetsége főtitkára, Szabó Rezső, a CSEMADOK főtitkára, Dobos László, a Szlovák Írók Szövetsége magyar szekciójának vezetője és Monoszlói M. Dezső író. Hamvait 1965. jan. 22-én helyezték el a Farkasréti Temető kolumbáriumában. A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben).

Születésének 100. évfordulóján, egykori lakóházának – Budapest, XIII. kerület Pozsonyi út 31. – falán emléktáblát avattak (1978. okt. 24-én). Halálának 10. évfordulóján a Petőfi Irodalmi Múzeum emlékkiállítást rendezett munkásságáról (1974). Születésének 100. évfordulóján Beremenden, a róla elnevezett téren, mellszobrát leplezték el (Zahorzik Nándor alkotása, 1978. okt. 22.). Szülőhelyén utcát neveztek el róla (1990-ben).

Német nyelvű írásai Barta, Ludwig néven jelentek meg.

Elismerés

Munka Érdemrend (1955), a Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1958).

Kossuth-díj (1956).

Főbb művei

F. m.: Elbeszélések. (Bp., Krauss–Bendtner, 1901)
Soha többé! és három más elbeszélés. Handwerk Károly könyvdíszeivel. (Bp., Krauss–Bendtner, 1904)
Tavaszi mámor. Proletártragédia egy felvonásban. (Az Uj Színpad Könyvtára. Bp., 1912)
Egyszerű szívek. Elbeszélések. (Tevan Könyvtár. 76–77. Békéscsaba, 1915)
Az ige terjedése. Korrajz. – Letört nemzetség. Elbeszélés. (Modern Könyvtár. 496–498. Bp., 1916)
Czinzeri és Czinzera. Elbeszélések. (Az Érdekes Ujság Könyvei. Bp., 1917)
Az élet arca. Elbeszélések. (Bp., Nyugat, 1917)
Eine Geschichte von der Pussta. Gót betűs kiadvány. (Ungarn. Ein Novellabuch. Szerk. Klein, J. Stefan. Berlin–München,
1917)
Az elsülyedt világ. Elbeszélések. (Bp., Pallas, 1918)
Kezdetben vala az ige… Regény. (Bp., Táltos, 1918)
Múlt. Regény. (Wien, Bécsi Magyar Kiadó, 1920)
Zweimal Mord. Regény. (Leipzig, 1920?)
A sötét ujj. Regény. A címlap Reichenthal Ferenc munkája. (Új magyar regények. 1. Pozsony, 1928)
Pusztai történet. (Száz magyarok könyvei. Bp., Légrády, 1928)

Barta Lajos válogatott munkái. I–V. köt.: Ungvár, Lám, 1930–1931: I–II.: A zöld ember. Kis regények. (1930)
III.: Múlt. – A csodálatos iskola. Elbeszélések. (1930)
IV. Lélek. Elbeszélések. (1931)
V. Tavaszi mámor és más drámák. (1931)

Gyár. Regény. (Bp., Szikra, 1947
2. kiad. Athenaeum, 1949
3. átd. kiad. Bp., Magvető, 1961)
Te szegény Franciaország! Maupassant elbeszélése nyomán írta B. L. (Új Magyar Könyvtár. Bp., 1948)
Tegnapi ország. Elbeszélések. (Bp., Szikra, 1949
2. kiad. Bp., Szépirodalom, 1963)
Magyar világ. Elbeszélések. A bevezetést írta Bölöni György. (Bp., 1953
németül: Versunkene Welt. Geschichten aus dem alten Ungarn. Berlin, 1959)
Öten a hóban. Válogatott elbeszélések. Ill. Keserű Ilona. (Bp., Szépirodalmi, 1960
2. kiad. 1962
3. kiad. 1974
Kiskönyvtár. 4. kiad. 1978)
Te szegény Franciaország! Maupassant elbeszélése nyomán írta B. L. Rendezte, az utószót írta Híves László, díszlet- és jelmez: Kastyák Margit. (Játékszín. 53. A fráter és más egyfelvonásosok. Bp., Gondolat, 1963)
Árnyak a hídon. Cikkek, tanulmányok. Vál., sajtó alá rend., az utószót írta Stenczer Ferenc. (Bp., Szépirodalmi, 1970)
Tragédiák a hátsó udvaron. Vál. elbeszélések. Vál., szerk. Németi Rudolf, a bevezetést írta Csehi Gyula. (Bukarest, Kriterion, 1974).

F. m.: írásai a Nyugatban: elbeszélései és publicisztikái: A sátoros kocsi. (1911. 12.)
A jó üzlet. (1911. 16.)
Pusztai történet. 1–6. (1912. 1.)
Bál után. 1–5. (1912. 9.)
Tragédiák a hátsó udvaron. (1912. 15.)
Druszák. (1912. 20.)
A Macska-zugban. 1–7. – Túl a palotákon. (1913. 14.)
Álmok földje. 1–9. (1913. 16.)
Magyar katonák. (1915. 2.)
Budapest boldog akar lenni! (1915. 4.)
Üdülés az üdülő otthonban. (1915. 8.)
Hősök galériája. (1915. 9.)
Tengerjárt Nyugatok. (1915. 11.)
Szocialista gondolatok a háborúról. (1915. 12.)
Baksay szülőföldje. (1915. 13.)
A kárpáti harcokról. (1915. 15.)
A Szegedi jámbor szándék. (1915. 21.)
Falusi kirándulás 1915-ben. 1–7. (1915. 23.)
Szociológia a színházon át. (1916. 2.)
Erdély megváltása. (1916. 3.)
Hervadt katona. 1–5. (1916. 5.)
Az átdolgozott vén bakancsos. 1–3. (1916. 6.)
Társadalmi élet. (1916. 7.)
Két nyár. (1916. 11.)
A körülzárt Párizs. (1916. 18.)
Áfrika… (1917. 11.)
Kék és fekete. (1917. 13.)
A zöld ember. 1–13. (1918. 18.)
A sötét ház. (1919. 9–10.)
A Mars-repülő. 1–10. (1926. 8–12.)
Az asszony a napba megy. (1926. 16.)
Az indiai út. Dráma 1 felvonásban. (1926. 24.)
Ady énekel… (1927. 2.)
A filmbűn. (1927. 3.)
Az acélház. (1927. 8.)
Magyar gyarmatok. (1927. 16.)
A magyar drámaírás válsága. (1928. 4.)
A vidéki város irodalmi halála és feltámadása. (1929. 3.)
Egy világhírű könyvről. (1929. 7.)
kritikái: Lánczi Jenő: Vallás és kapitalizmus. – Tristan Bernard: A csendes férj. (1913. 15.)
Móricz Zsigmond új könyve. Szerelem. (1913. 16.)
Klotho. Bródy Miksa novellái. (1913. 17.)
Riportok Erdélyről. Pilisi Lajos könyve. (1916. 23.)
A trianoni páva. Surányi Miklós regénye. (1917. 11.)
Circe. Benda Jenő regénye. (1917. 13.)
Reichenthal Ferenc képei. (1927. 12.)
Könyv a Távol-Kelet világháborújáról. Collin Ross: Das Meer der Entschedungen beiderseits des Pacifik. (1927. 17.)
Gergely Tibor képei. (1928. 2.)
Galambot várok. Mihályi Ödön versei. (1929. 14.)
megemlékezései: Pilisi Lajosról. (1918. 18.)
Magyar író meghal Szíriában. Jarnó Józsefről. (1935. 1.).

F. m.: írásai a Korunkban: Brüsszel: a cselekvő humanizmus kora. (1936. 10.)
Irodalom és világbéke. (1936. 11.)
Deziré. Kosztolányi Dezsőről. (1936. 12.)
A magyarországi paraszirodalom csődje. – Szovenszkói magyar könyvtemető. – A kor és embere. Neufeld Béla könyvéről. (1937. 1.)
Az új magyar gondolat. (1937. 3.)
Juhász Gyula. (1937. 5.)
Viharsarok és Atlantisz. (1937. 7–8.)
Ballada az anyáról és gyermekéről. (1938. 6.)
Keleten a fényt kioltják. (1939. 7–8.).

F. m.: drámái: Parasztok. Színmű 4 felvonásban. (Magyar Színház, 1911. ápr. 1.)

Tavaszi mámor. Proletártragédia 1 felvonásban. (Az Új Színpad Könyvtára. 7. Bp., Eke Könyvkiadó Társulat, 1912
bemutató: Új Színház, 1912. ápr. 6.)
Tavaszi mámor. A bevezető tanulmányt írta Hubay Miklós, a
rendezői utasítást Csajági János készítette. Ill. Kass János. (Színjátszók Könyvtára. 44. Bp., 1953)

Szerelem. Színmű 4 felvonásban. Történik egy vidéki városban 1913–1914-ben. (Bp., Nyugat, 1916
bemutató: Vígszínház, 1916. ápr. 8.)
Szerelem. Színmű 4 felvonásban. (újabb bemutatók: Ódry Színpad, 1955. márc. [több előadás] és Győri Kisfaludy Színház, 1955. máj. 12.
Madách Színház, 1955. nov. 20.
Nagybányai Állami Színház, 1956. márc. 1.
Szolnoki Szigligeti Színház, 1957. dec. 5.
Pécsi Nemzeti Színház, 1961. febr. 11.
Vígszínház, máj. 30.
Miskolci Nemzeti Színház, 1974. ápr. 12.
Kaposvári Csiky Gergely Színház, 1974. máj. 10.
Ódry Színpad, 1974. nov. 9.
Állami Déryné Színház, 1976. dec. 17.
Kassai Thália Színház, 1978. jún. 16.
Kecskeméti Katona József Színház, 1980. okt. 10. és Békés Megyei Jókai Színház, 1980. okt. 10.
Győri Kisfaludy Színház, 1983. dec. 7.
Népszínház, 1986. szept. 29.
Nemzeti Színház, 1989. nov. 16.
Radnóti Színház, 1995. nov. 26.
Egri Gárdonyi Géza Színház, 1996. okt. 11.
Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, 1997. dec. 30.
Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház, 1998. jan. 23.
Komáromi Jókai Színház, 1999. okt. 15.
Szolnoki Szigligeti Színház, 2000. ápr. 21.
Győri Nemzeti Színház, 2001. dec. 8.
Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház, 2002. márc. 23.
Tatabányai Jászai Mari Színház, 2005. márc. 25.
Vidám Színpad, 2005. nov. 11.
Csíki Játékszín, 2006. febr. 24.
Debreceni Csokonai Színház, 2006. márc. 10.
Miskolci Nemzeti Színház, 2010. márc. 12.
Szatmárnémeti Északi Színház, 2013. ápr. 26.
Kecskeméti Katona József Színház, 2015. okt. 9.
Kaposvári Csiky Gergely Színház, 2016. febr.
27.)
Szerelem és más színművek. (Bp., Szépirodalmi, 1955
2. kiad. 1964
szlovák nyelven: Bratislava, 1975)
Szerelem. Színmű 4 felvonásban. (Magyar drámaírók. 20. század. Vál. Nagy Péter. Bp., 1986).

Zsuzsi. Parasztvígjáték énekekkel 3 felvonásban. Történik 1913 nyarán a Dunántúlon. (Bp., Singer-Wolfner, 1916
bemutatók: Nemzeti Színház, 1916. okt. 27. és Kolozsvári Nemzeti Színház, 1916. dec. 8.
Magyar Néphadsereg Színháza, 1955. nov. 4.
Debreceni Csokonai Színház, 1956. ápr. 19.
Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház, 1996. okt. 4.
Marosvásárhelyi Tompa Mihály Társulat, 2003. nov. 9.)
Zsuzsi. Vígjáték. A rendezői utószót Máté Lajos írta. (Játékszín. 3. Bp., Bibliotheca, 1957)

A sötét ház. Társadalmi rajz 1 felvonásban. (bemutató: Vígszínház, 1919. ápr. 12.
Debreceni Csokonai Színház, 1979. márc. 20.)

Örvény. Történik egy vidéki városban. Színmű 5 felvonásban. (Bp., Pallas, 1918
bemutató: Nemzeti Színház, 1919. jan. 24.)

Forradalom. Színmű 1 felvonásban. (bemutató: Nemzeti Színház, Magyar Színház, Vígszínház, 1919. ápr. 5. és ápr. 12.)

Russlands Tag. Proletártragédia 1 felvonásban, német nyelven. (bemutató: Das Proletarische Theater, Berlin, 1920. okt. 14.).

 

F. m.: ford.: Kesten, Hermann: Ferdinand és Izabella. Spanyol századok. I–II. köt. Regény. (Az Új Európa Könyvesháza. Pozsony, Prager Könyvkiadó, 1938)
Papava, Mihail: Pavlov. Egy forgatókönyv irodalmi változata. Ford. Az előszót írta Somlyó György. (Bp., Athenaeum, 1949)
Seghers, Anna: Út az éjszakából. Ford. Hollósi Tibor. Az utószót írta B. L. Ill. Szőnyi Gyula. (1–2. kiad. Bp., Magyar Helikon, 1959).

Irodalom

Irod. és források: Kiskorú Krausz Lajos nagyharsányi lakos családnevének „Barta”-ra változtatása belügyminiszteri rendelettel megengedtetett. (Budapesti Napló, 1898. márc. 12.)
Barta Lajos 75 éves. B. L.: A. B. C. Elbeszélés. (Magyar Nemzet, 1955. okt. 20.)
Benamy Sándor: Új Kossuth-díjasaink. Barta Lajos. (Magyar Nemzet, 1956. márc. 17.)
Gách Marianne: Negyvenöt év kéziratai között. Látogatás a „csak” 77 éves Barta Lajosnál. (Irodalmi Újság, 1956. 1.)
Bölöni György: Az 1956. évi irodalmi Kossuth-díjasok: Barta Lajos. (Irodalmi Újság, 1956. 11.)
Magyar Tibor: 1957 novembere – Magyarországon. Barta Lajos emlékei a nevezetes napokról. (1957. okt. 23.)
Bános Tibor: Régi harcok, új feladatok. Beszélgetés Barta Lajossal. (Magyar Nemzet, 1958. júl. 26.)
Barta Lajos 80 éves. (Népszabadság, 1958. okt. 19.)
Ábel Olga: „Arra ráérek, ha megöregszem…” A 80 éves, örökifjú Barta Lajosnál. (Népszava, 1958. okt. 21.)
Halasi Andor: Barta Lajos 80 éves. (Élet és Irodalom, 1958. 42.)
Cs. Gy.: 1919. Hősi napok tanúi emlékeznek. Beszélgetés Barta Lajossal. (Film, Színház, Muzsika, 1959. 12.)
Gondos Ernő: Barta Lajos. (Kortárs, 1960. 5.)
Molnár István: Emberiség. Ismeretlen irodalmi lap 1919-ből. Barta Lajos ismeretlen írásai. (Magyar Nemzet, 1961. márc. 21.)
Barta Lajos 85 éves. B. L.: Nulla. Elbeszélés. (Népszabadság, 1963. okt. 20.)
Fodor József: Egy délután a 85 éves Barta Lajosnál. (Élet és Irodalom, 1963. 43.)
Komját Irén: Emlékezés egy 40 éves almanachra. Beszélgetés Barta Lajossal és Szucsich Máriával. (Magyar Nemzet, 1964. máj. 15.)
Meghalt Barta Lajos. (Esti Hírlap, 1964. okt. 19.–Magyar Nemzet, 1964. okt. 20.)
Barta Lajos. (Népszabadság, 1964. okt. 20.)
Eltemették Barta Lajost. (Magyar Nemzet–Népszabadság, 1964. okt. 23.)
Fodor József: Barta Lajos. (Élet és Irodalom, 1964. 43.)
Hubay Miklós: Barta Lajos utolsó köszöntése. Az író temetésén elhangzott gyászbeszéd. (Élet és Irodalom, 1964. 44.)
Tasnádi Attila: Barta Lajos. (Kortárs, 1964. 12.)
Tóth István: Barta Lajos. (Jelenkor, 1964. 12.)
Turczel Lajos: Barta Lajos szerepe a csehszlovákiai magyar irodalomban. (A Hét, 1964. 46.)
Meghalt Szucsich Mária írónő, Barta Lajos író özvegye. (Magyar Nemzet, 1965. márc. 17.)
Hamar Imre: Barta Lajos. (Jelenkor, 1965. 9.)
Osváth Béla: Barta Lajos. (O. B.: Türelmetlen dramaturgia. Bp., 1965)
Varga Rózsa: Barta Lajos. (Irodalmi Szemle, 1966. 6.)
Egri Viktor: Barta Lajos. (Irodalmi Szemle, 1967. 2.)
Stenczer Frrenc: Barta Lajos és a Pécsi Független Újság. (Jelenkor, 1968. 4.)
Stenczer Ferenc: Barta Lajos öröksége. (Jelenkor, 1968. 10.)
Stenczer Ferenc: Aki az Igét hirdette. Barta Lajos útja a forradalmakig. (Alföld, 1969. 3.)
Barta Lajos emlékezése az Emberiségről. (Népszabadság, 1969. okt. 19.)
Ifj. Barta Lajos: Emlékek. (Jelenkor, 1970. 4.)
Hubay Miklós: Barta Lajos. (H. M.: Aranykor. Bp., 1972)
Csaplár Ferenc: Barta Lajos. Kismonográfia. (Kortársaink. Bp., Akadémiai, 1973)
József Farkas: Barta Lajos proletkultos egyfelvonásosa: Russlands Tag. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1975. 4.)
Barta Lajos száz éve született. B. L.: Druszák. Elbeszélés. (Népszava, 1978. okt. 15.)
E. Fehér Pál: Barta Lajos emlékezete. (Népszabadság, 1978. okt. 20.)
Egri Viktor: Találkozásom Barta Lajossal. (Irodalmi Szemle, 1978. 10.)
Erki Edit: A magyar tegnapelőtt. Barta Lajos centenáriumára. (Élet és Irodalom, 1978. 41.)
H. J.: Felavatták Barta Lajos mellszobrát. (Dunántúli Napló, 1978. okt. 23.)
Antal Gábor: Élet és utóélet. Barta Lajos centenáriuma. (Magyar Nemzet, 1978. okt. 20.)
József
Farkas: Barta Lajos (J. F.: Írók, eszmék, forradalmak. Bp., 1979)
Csanda Sándor: Barta Lajos
csehszlovákiai munkássága. (Cs. S.: Első nemzedék. Pozsony–Bp., 1982)
Popov, Mitrofan: Barta Lajos idézése a Szerelem fordítása közben. (Szovjet Irodalom, 1986).

Irod.: műveiről: Hervay Frigyes: Parasztok. Dráma 4 felvonásban. (Magyarország, 1911. ápr. 2.)
K. F.: B. L.: Parasztok. A Magyar Színház újdonsága. (Világ, 1911. ápr. 2.)
Kádár Endre: Parasztok. B. L. drámája. (Nyugat, 1911. 8.)
Kosztolányi Dezső: Parasztok. A Magyar Színház bemutatója. (A Hét, 1911. ápr. 2.)
Nagyharsány a színpadon. B. L.: Parasztok. (Siklós és Vidéke, 1911. ápr. 2.)
Pécsi szerző fővárosi színpadon. B. L.: Parasztok. (Pécsi Napló, 1911. ápr. 2.)
Havi kétszáz korona. [B. L. színművét, a Parasztokat levették a műsorról.] (Pesti Hírlap, 1911. ápr. 7.)
Péterdi István: Három új egyfelvonásos az Új Színpadon. B. L. parasztdarabja. (Nyugat, 1912. 8.)
H. F.: B. L.: Szerelem. (Magyarország, 1916. ápr. 9.)
Keszler József: B. L.: Szerelem. (Az Újság, 1916. ápr. 9.)
Porzsolt Kálmán: B. L.: Szerelem. (Pesti Hírlap, 1916. ápr. 9.)
Rm.: B. L.: Szerelem. (Népszava, 1916. ápr. 9.)
Sz. Gy.: Szerelem. B. L. darabja a Vígszínházban. (Pesti Napló, 1916. ápr. 9.)
Ady Endre: B. L. könyve, Az Élet arca. – Schöpflin Aladár: B. L.: Az Élet arca. (Nyugat, 1917. 16.)
Bölöni György: B. L.: Az elsülyedt világ. (Esztendő, 1918)
V. G.: Új elbeszélők. B. L. és Török Gyula. (Budapesti Szemle, 1919)
Illyés Gyula: B. L.: A sötét ujj. (Nyugat, 1928. 22.)
Szász Imre: B. L.: Gyár. (Magyarok, 1948. 1.)
Gera György: B. L.: Magyar világ. (Könyvtáros, 1954. 2.)
Lányi Sarolta: B. L. novellái. (Irodalmi Újság, 1954. 17.)
Nádass József: Barta Lajos. Jegyzetek Magyar világ c. kötetének megjelenése alkalmából. (Szabad Nép, 1954. máj. 20.)
Szalatnai Rezső: Magyar világ. B. L. elbeszélései. (Magyar Nemzet, 1954. ápr. 11.)
Bacsó Péter: Egy szép vizsgaelőadásról. B. L.: Szerelem. [Básti Lajos növendékeinek vizsgaelőadása az Ódry Színpadon.] (Irodalmi Újság, 1955. 10. [márc. 5.])
Hubay Miklós: A szerelem diadala. B. L. Szerelem c. drámájáról. (Magyar Nemzet, 1955. márc. 6.)
Majoros Éva: A „Szerelem” vizsgaelőadása. (Művelt Nép, 1955. 11. [márc. 13.])
Csobádi Péter: Zsuzsi. B. L. színműve a József Attila Színházban. (Színház és Mozi, 1955. 45. [nov. 11.])
Lányi Sarolta: Zsuzsi. B. L. vígjátéka a József Attila Színházban. (Irodalmi Újság, 1955. 46. [nov. 12.])
Sebestyén György: Zsuzsi. B. L. vígjátéka a József Attila Színházban. (Magyar Nemzet, 1955. nov. 19.)
Kárpáti Aurél: Szerelem. B. L. színműve. (Irodalmi Újság, 1955. 48. [nov. 26.])
Rajki András: B. L.: Szerelem és más színművek. (Népszava, 1955. nov. 29.)
Illés Jenő: B. L.: Szerelem és más színművek. (Szabad Nép, 1956. máj. 5.)
Gyárfás Tamás: Egy szép magyar vígjáték eljátszásáról. [B. L. Zsuzsi c. színművéről.] (Népművelés, 1960. 9.)
Kis Tamás: Öten a hóban. B. L. elbeszélései. (Népszabadság, 1960. aug. 26.)
Hamar Imre: B. L.: Gyár. (Jelenkor, 1961. 6.)
József Farkas: A Duna–Tisza-táj erjedésének regénye. B. L.: Gyár. (Élet és Irodalom, 1962. 5.)
Illés László: Vallomások a tegnapi országról. B. L. írásai. B. L.: Tegnapi ország. (Élet és Irodalom, 1963. 27.)
Bessenyei György: Árnyak a hídon. B. L. könyvéről. (Népszava, 1970. okt. 31.)
Bikácsy Gergely: Felelős szó. B. L.: Árnyak a hídon. (Élet és Irodalom, 1970. 48.)
Bessenyei György: B. L.: Árnyak a hídon. (Irodalmi Szemle, 1971. 1.)
Gy: Egy igaz ember hagyatéka. B. L.: Árnyak a hídon. (Napjaink, 1971. 11.)
Marx József: B. L.: Árnyak a hídon. (Irodalomtörténet, 1971. 3.)
Varga József: B. L.: Árnyak a hídon. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1971. 3.)
Marafkó László: B. L.: Árnyak a hídon. (Jelenkor, 1972. 1.)
Csáki Judit: B. L.: Szerelem. (Kritika, 1996. 2.)
Szántó Judit: Megkapta Barta is. B. L.: Szerelem. (Színház, 1996. 2.)
Csáki Judit: Már megint itt van… B. L.: Szerelem. (Magyar Narancs, 2005. 17.)
Druzsin Ferenc: „Mene, Mene, Tekel, Ufarszin”. B. L. színműveiről. (Napút füzetek 100. Bp., Napkút Kiadó, 2016).

Irod.: Mácza János: A modern magyar dráma. (Bp., 1916)
Magyar irodalmi lexikon. Szerk. Ványi Ferenc. (Bp., 1926)
Magyar színművészeti lexikon. Szerk.
Schöpflin Aladár. (Bp., 1929)
Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. (Bp., 1929)
Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
A magyar irodalom története. Főszerk. Sőtér István. V. köt. A magyar irodalom története 1905-től 1919-ig. Szerk. Szabolcsi Miklós. (Bp., Akadémiai, 1965)
A magyar irodalom története. 1945–1975. III/1. köt. A próza. Szerk. Béládi Miklós és Rónay László. (Bp., Akadémiai, 1990)
Magyar
színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. (Bp., 1994)
A cseh/szlovákiai
magyar irodalom lexikona. 1918–1995. Főszerk. Fónod Zoltán. (Pozsony, 1997)
Kortárs magyar írók. 1945–1997. Bibliográfia és fotótár. I–II. köt. Szerk. F. Almási Éva. (Bp., 1997–2000)
Új magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Péter László. (2. jav. és bőv. kiad. Bp., 2000)
Humorlexikon. Szerk. Kaposy Miklós. (Bp., 2001)
Pécs lexikon. I–II. köt. Főszerk. Romváry Ferenc. (Pécs, 2010)
Nagy Imre: A pécsi sajtó a 19. század második felében. (Pécsi Szemle, 2011. 4.).

 

neten:

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3Q9M-CS8S-K9Y4?cat=243678 (Krausz Lajos születési anyakönyve, 1878)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-69Z7-7J8?i=120&cc=1452460&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3AQ5CG-SPN2 (Barta Lajos halotti anyakönyve, 1964)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3QS7-894V-B9QV-8?i=317&wc=92QZ-BZ4%3A40678301%2C65374601%2C47679101&cc=1452460 (Barta Lajosné Szucsich Mária halotti anyakönyve, 1965)

 

https://phoenix-ngo.sk/szucsich-maria-a-kaloz-iro-2/ (Bolemant Lilla: Szucsich Mária, a kalóz író. Egy író-alkotó pár élete a viharos huszadik században.)

Irod.: Magyar irodalmi lexikon. Szerk. Ványi Ferenc. (Bp., 1926)
Magyar színművészeti lexikon. Szerk. Schöpflin Aladár. (Bp., 1929)
Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. (Bp., 1929)
Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. (Bp., 1994)
A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona. 1918–1995. Főszerk. Fónod Zoltán. (Pozsony, 1997)
Kortárs magyar írók. 1945–1997. Bibliográfia és fotótár. I–II. köt. Szerk. F. Almási Éva. (Bp., 1997–2000)
Új magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Péter László. (2. jav. és bőv. kiad. Bp., 2000)
Humorlexikon. Szerk. Kaposy Miklós. (Bp., 2001)
Pécs lexikon. I–II. köt. Főszerk. Romváry Ferenc. (Pécs, 2010).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2022

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője