Antal Sándor
Antal Sándor

2020. október 31. Szombat

Antal Sándor

újságíró, műfordító, szobrász

Névváltozatok

Adler

Születési adatok

1882. november 28.

Nagyvárad

Halálozási adatok

1944.

Németország


Iskola

Nagyváradon reáliskolai érettségit tett (1901), a bp.-i tudományegyetemen filozófiát és jogot hallgatott (1901–1902), majd Telcs Edénél és Stockholmban Christian Erikssonnál szobrászatot tanult (1902–1904).

Életút

Svédországban, Norvégiában, Dániában és Németországban élt (megszakításokkal, 1904–1913). A Nagyváradi Napló munkatársa (1904–1908 és 1913–1916), Nagyváradon Ady Endre baráti köréhez tartozott, svédországi lapok magyar tudósítója, szakírója, ill. a XX. század, Az Ujság és a Szocializmus svédországi tudósítója (1909–1913), a Váradi Hét szerkesztője (1917–1919). A Tanácsköztársaság alatt a Vörös Ujság belmunkatársa (1919), a bukás után ismét Németországban és Svédországban élt (1919– 1921), majd Pozsonyban telepedett le (1921). A pozsonyi Nemzeti Kisebbségek c. lap szerkesztője (1921–1923), a pozsonyi Népújság főszerkesztője (1923–1942). Szobrászként elsősorban plaketteket készített, műfordítóként kortárs svéd irodalmat, Strindberg és Lagerlöf regényeit tolmácsolta. A holokauszt áldozata lett, élete utolsó évei, halálozásának időpontja és körülményei ellentmondásosak: valószínűleg még 1942-ben SS-katonák családjával együtt elhurcolták: vagy a szlovák határ átlépése után megölték, vagy, s ez a valószínűbb németországi koncentrációs táborban halt meg.

Szerkesztés

A Nagyváradi Napló munkatársa (1904–1908 és 1913–1916), Nagyváradon Ady Endre baráti köréhez tartozott, svédországi lapok magyar tudósítója, szakírója, ill. a XX. század, Az Ujság és a Szocializmus svédországi tudósítója (1909–1913), a Váradi Hét szerkesztője (1917–1919). A Tanácsköztársaság alatt a Vörös Ujság belmunkatársa (1919), a bukás után ismét Németországban és Svédországban élt (1919–1921), majd Pozsonyban telepedett le (1921). A pozsonyi Nemzeti Kisebbségek c. lap szerkesztője (1921– 1923), a pozsonyi Népújság főszerkesztője (1923–1942). Elbeszélései, tárcái a fentieken kívül megjelentek még a Győri Hírlapban (1904–1905), a Nagyváradban (1904–1907), az Uj Időkben (1906-tól), az Alkoholizmus c. lapban (1909–1910), a Múlt és Jövőben (1912-től).

Főbb művei

F. m.: Mozaik. (Nagyvárad, 1904)
Akik nem élnek. (Nagyvárad, 1905)
A munkás fia. Felvilágosító beszédek az öntudatos szervezett munkásság gyermekei számára. (Nagyvárad, 1908)
A svéd osztályharc. (XX. század, 1909)
A forradalmár Strindberg. (Szocializmus, 1910)
Jörru története. (Gyoma, 1913)
A magyar zsidóság jövendője. Felelet Ágoston Péter jogtanárnak. (Nagyvárad, 1917)
Garabonciás ének. Versek. (Pozsony, 1924)
ford.: Strindberg: A boldogok szigete. – Temetés. – Akit nem láttak. Elb.-ek. (Bp., 1902)
szerk.: Ady Endre… Miklós Jutka versei. Sajtó alá rend. (Bp., 1908).

Irodalom

Irod.: Bihari Mihály: A. S.-nak a „Holnap” antológia szerkesztőjének pozsonyi élete és mártírhalála. (Irodalmi Szemle, 1969)
Csanda Sándor: A. S. (Cs. S.: Első nemzedék. Pozsony, 1982)
Turczel Lajos: Két kor mezsgyéjén. (Pozsony, 1983)
Fónod Zoltán: A csehszlovákiai magyar irodalom. 1918–1945. (Bp., 1993).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013