Család

Szülei az 1920-as években külföldre mentek, születése után visszatértek Nagyváradra. Sz: Gábry Sándor postai műszaki ellenőr, Daday Ilona zenetanár. ő anyjával Romániában maradt, 1947 őszén települt át Magyarországra (anyja 1951-ben repatriált). 1951-től nős, f: Léderer Antónia (1935–) gyógyszerész. Leánya: Gábry Borbála (1959–) és Gábry Anna (1962–).

Iskola

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Szabó Ferencnél zeneszerzést tanult (1947–1952), majd a zenetudományi tanszakon Bartha Dénes, Kodály Zoltán és Szabolcsi Bence növendéke (1952–1957), zenetörténész okl. szerzett (1957). Tanulmányai idején a Bartók Béla Népi Kollégium alapító tagja (1947-től). Az MLEE-n esztétika szakon végzett (1975).

Életút

A Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Zenei Gyűjteménye (1957–1974), az MTA Zenetudományi Intézet Zenetörténeti Gyűjteménye tud. munkatársa (1974–1979), egyúttal a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Liszt Múzeumának kezelője (1976–1979). A Néprajzi Múzeum Zenei Gyűjteményének muzeológusa (1979-től). Régi magyar hangszeres zenével, a magyar hangszeres zenekultúra emlékeivel, azoknak művelődés- és kultúrtörténeti jelentőségével foglalkozott. Jelentős szerepet vállalt az országos hangszerkataszter kidolgozásában, munkáinak elindításában és szervezésében. Muzeológusként kezdeményezte Kovács Lajos hegedűkészítő mester műhelyanyagának megvásárlását, ahol egy hangszeres javítóműhelyt rendezett be. A Zeneműkiadó Musica Rimata sorozatában közreadta J. Fuchs és J. G. Albrechtsberger műveit. Több népszerű zenei ismeretterjesztő könyvet és számos zenekritikát is írt. Több szakmai kiállítást rendezett (Fertődön, Budapesten, a Liszt-emlékszobákban), elkészítette a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Liszt Múzeumának leíró lajstromát. A BME Vízgépek Tanszékének felkérésére elkészítette a margitszigeti Bodor-kút (= zenélő kút) zenei felülvizsgálatát, valamint zenélő mechanizmusának új programját.

Elismertség

Az MTA Zenetudományi Bizottsága tagja.

Elismerés

Szocialista Kultúráért (1965), a Liszt Társaság díszoklevele.