Család

Régi, munkácsi eredetű zsidó családból származott.

Szülei: Marmorstein Izidor (1850. máj. Lónya, Bereg vm.–1931. jún. 8. Munkács. Temetés: 1931. jún. 9. Munkács) mezőgazda, Weisz Etelka (†1925. szept. 29. Bp. Temetés: 1925. okt. 3. Munkács).

Testvérei: Molnár Zoltán (1884. szept. 5. Oroszvég, Bereg vm.) jogász, a Latorica Rt. ügyésze és a Bereg-Munkácsi Bank alelnöke, Marmorstein Piroska, Brüll Vilmos, Dés város főorvosa felesége és Marmorstein Sára, Denenfeld József jogász, ügyvéd felesége.

Iskola

A munkácsi állami főgimnáziumban éretts. (1904), a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen orvosdoktori okl. szerzett (1909), az orvostudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952), doktora (életművéért, 1958).

Életút

A budapesti tudományegyetem I. sz. Sebészeti Klinikán Alapy Henrik gyakornoka (1909–1911). A Pesti Izraelita Hitközség Kórháza (= budapesti Zsidókórház) Sebészeti Osztálya gyakornoka, klinikai orvosa (1911–1923), rendelő főorvosa (1923–1929). A Pesti Izraelita Hitközség Bródy Adél Gyermekkórháza Sebészeti Osztályának főorvosa (1929–1941), osztályvezető főorvosa (1941–1945). A Pesti Izraelita Hitközség Kórházai, ill. a budapesti Szabolcs utcai Állami Kórház Sebészeti Osztálya osztályvezető főorvosa (1945–1955). Az Orvostovábbképző Intézet (OTKI) Sebészeti Tanszéke főorvosa (1956. jan. 1.–1962. máj. 19.) és tanszékvezető egy. tanára (1962. máj. 19.–1962. nov. 28.).

A Pázmány Péter Tudományegyetem, ill. a BOTE c. ny. rk. tanára (1950–1951), c. egy. tanára (1952–1962).

A Magyar Vöröskereszt Országos Elnökségének tagja és Budapesti Szervezetének elnöke.

Általános sebészettel, gyermeksebészettel foglalkozott, kimagasló eredményeket ért el a magyarországi sebészeti műtéttan és diagnosztika fejlesztésében, elsők között vizsgálta az antibiotikumok szerepét a sebészeti műtétekben. Jelentős megállapításokat tett a rák korai felismerésének és megelőzésének sebészeti módszertanában, a prekancerózus-állapotok műtéti megoldásaiban. 

Molnár Béla az egyik első sportsebész, „a labdarúgók doktora” is volt. Magyarországon elsők között vizsgálta tudományos igénnyel a sportsérülések okait és gyógyítási, ill. rehabilitációs lehetőségeit. Az 1920-as–1930-as években a sportvilágban nemzetközi hírnevet szerzett, mert ő műtötte a korszak legjelentősebb labdarúgóit: Braun Józsefet, Kertész II. Vilmost, Orth Györgyöt, Platkó Ferencet, ill. az osztrák Matthias Sindelart.

Képzőművészettel is foglalkozott, ismert műgyűjtő volt.

Elismerés

A Magyar Köztársasági Érdemérem kiskeresztje (1948), Munka Érdemrend (1956 és 1960).  

Kossuth-díj (a sebészet, különösen a sebészek nevelése és továbbképzése terén kifejtett több évtizedes munkásságáért, 1958), Balassa János-emlékérem (1960).