Márkfi Sámuel János
Márkfi Sámuel János

2020. december 3. Csütörtök

Márkfi Sámuel János

római katolikus pap, egyházi író, bencés szerzetes, teológus

Névváltozatok

Markója Sámuel 

Születési adatok

1811. március 29.

Cserencsóc, Zala vármegye

Halálozási adatok

1861. június 2.

Pest

Temetési adatok

1861. június 4.

Pest

Kerepesi út


Iskola

Középiskoláit a szombathelyi és a kőszegi gimnáziumban, teológiai tanulmányait Pannonhalmán végezte; belépett a bencés rendbe (1826. okt. 16.), pappá szentelték (1835. márc. 8.).

A pesti tudományegyetemen bölcseleti (1834) és teológiai tudori okl. szerzett (1837), az MTA tagja (l.: 1860. okt. 9.).

Életút

A bencés rend pannonhalmi főiskoláján a héber és a görög nyelv, ill. az ószövetségi szentírástudomány (= biblikum) r. tanára (1837–1846). A pesti tudományegyetemen a biblikum r. tanára (1846–1861), egyúttal a teológiai tanulmányok igazgatója (1852–1858) és az egyetem rektora (1860–1861). A magyarországi érsekek és püspökök értekezletének jegyzője (1850), Scitovszky János bíboros, esztergomi érsek titkára (1852–1858), egyúttal a Pest kerületi, nyugalomba vonult papok lelki igazgatója (1856–1861).

Ó- és újszövetségi szentírástudománnyal és a teológiai nevelés általános kérdéseivel foglalkozott. A szabadságharc bukása után sikeresen küzdött a teológiai iskolákban a magyar nyelvű hitoktatás újra elismertetéséért (a német tannyelv mellett). Hittudományi dolgozatai többsége kéziratban maradt. Kiadta a Janus Pannonius tulajdonában lévő, 1054 előtt másolt kéziratos kódexet (Codex graecus quatuor evangeliorum, 1860; hasonmás kiadás: 2009).

Emlékezet

Cserencsócon született (1891-től Cserföld, Zala vármegye, Alsólendvai járás; 1991-től Szlovénia), Pesten (Budapest, IV. kerület, Belváros, Magyar utca 8.) élt és tevékenykedett, a fővárosban hunyt el, a Kerepesi úti nemzeti sírkertben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben).

Főbb művei

F. m.: Búcsúvers, melyet ft. Horváth Pál tihanyi apát urat, Pannónia hegyéről, hol 12 esztendéig viselé a Szent Benedek rendje kormányát, saját apátságába kíséré a pannonhegyi szerzetes nevendékség. (Győr, 1830)
Hitkételyek. (Pest, Kozma Vazul kiadása, 1849)
Szent szakaszok, melyek az anyaszentegyház köz istentiszteletén olvastatnak. (Pest, 1854)
Szent evangéliumok, leczkék és epistolák a katholikus egyházi évnek minden vasár- és ünnepnapjára. Üdvözítőnk szenvedéstörténetével és egy függelékkel. (Bécs, 1856)
Introductio in sacros libros novi testamenti. In usum auditorum scripta. I–II. köt. (Budae, 1856–1857)
Scriptores facultatis theologicae qui ad c. r. scientiarum universitatem Pestiensem ab eius origine, anno 1636, ad annum 1858. (Pestini, 1859)
Codex graecus quatuor evangeliorum e bibliotheca universitatis Pestinensis cum interpretatione Hungarica editus. (Pestini, 1860)
Janus Pannonius evangéliumos könyve. A Codex graecus quatuor evangeliorum e bibliotheca universitatis Pestinensis cum interpretatione Hungarica editus c. mű hasonmás kiadása. (A Pécsi Egyházmegye kiadványa. Bp., 2009).

 

 

 

F. m.: írásai a Religióban: A hittani oktatás rendezéséről (1848)
Lehet-e a nam katholikusoknak más elvük a szentírás értelmezésében mint a katholikusoknak? (1850)
Betekintés némely múlt századi tervekbe. – Szabad tanórák Szent Pál leveleiből. (1851)
A magyar szentírás javításáról (1853)
Uros, pannonhegyi apát. (1854)
Igaz-e, hogy az utóbbi evangelisták az előbbiekből sokat átírtak? (1855)
Mit keresünk Mariazellben? (1856)
Sok ami sok. (1857).

Irodalom

Irod.: Halálhír. (Vasárnapi Ujság, 1861. 24. jún. 9.).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2019