Család

Református nemesi családból származott, később áttértek a r. k. hitre. Sz: Békésy Sándor (1860–1923) közgazdász, diplomata, követségi tanácsos, Mazaly Paula (1877–1974). Testvére: Békésy Lola (1901–1989), Passuth László (1900–1979) író felesége és Békésy György (1899–1972) biofizikus, Nobel-díjas. F: Horváth Mária. Leánya: B. Szabó Gáborné Békésy Marian.

Iskola

A pécsi r. k. főgimnáziumban éretts. (1921), a debreceni Gazdasági Akadémián gazda okl. szerzett (1927). A bp.-i József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (JNMGE) Mezőgazdaság-tudományi Karán különbözeti vizsgát tett, és növénykórtanból doktori okl. (1938), a gyógynövények és ipari növények hatóanyagai témakörben magántanári képesítést szerzett (1946). A mezőgazdasági tudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952), doktora (1958).

Életút

Nagybátyja gyulapusztai birtokán (Pécs mellett) gyakornok, intéző (1927–1933). A Gyógynövény Kísérleti Állomás, ill. a Gyógynövénykutató Intézet munkatársa, állástalan diplomása (1934–1937), kísérleti adjunktusa, főadjunktusa (1937–1946), tud. főmunkatársa (1949–1966). A JNMGE Mezőgazdasági Kémiai Intézetéhez kirendelt kutató (1938–1946), az egyetem magántanára és ny. r. tanára (1946–1949). Szabadidejében szívesen faragott, művészi igényű szobrokat készített. Nobel-díjas testvéréről, Békésy Györgyről bronz szobrot alkotott, amelyet a bp.-i Békésy György Postaforgalmi Szakközépiskola (Rákoshegy, XVII. ker. Széchenyi István utca 9–11.) aulájában, másolatát a diósdi Rádió és Televízió Múzeumban helyezték el. Növénykémiával foglalkozott, a magyarországi gyógynövény-kémiai kutatások megteremtője. A rozson élősködő, gyógyszeripari alapanyagként használt anyarozs (Claviceps purpurea) mesterséges szaporítását vizsgálta. Kidolgozta az anyarozs ún. egyszem- analízisét, amellyel kiválaszthatók a magas hatóanyag-tartalmú törzsek. A világon elsőként oldotta meg a rozs anyarozzsal történő mesterséges fertőzését, az anyarozs nagyüzemi termesztését, továbbá kidolgozta az anyarozs alkaloidtartalmának vizsgálati módszereit. A nemesítés céljaira kézi anyarozsoltó gépet is szerkesztett (1947).

Emlékezet

Családja a diplomata édesapa miatt Münchenben (1903–1909), Konstantinápolyban élt (1909–1911), majd Svájcba költözött (1911). Hazatérése után rövid ideig Pécsett, később Budapesten, az I. kerület Fő utca 19.-ben lakott (a ház jelentős része a főváros ostromakor megsemmisült). Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik.

Elismerés

Magyar Népköztársasági Érdemérem (ezüst, 1951), Kossuth-díj (1954).