Barna Miklós
Barna Miklós

2022. augusztus 10. Szerda

Barna Miklós

festőművész, grafikus

Születési adatok

1900. április 6.

Budapest

Halálozási adatok

1993. május 19.

Budapest


Család

Családi adatai nem ismertek. A róla megjelent életrajzi kiadványok (katalógusok, művészi albumok) szerint édesapja 1915-ben elesett az I. világháborúban.

Iskola

Budapesten öt elemi osztályt végzett (1906–1911), a VII. kerületi Wesselényi utcai polgári fiúiskolában (1909–1914), a VI. kerületi Izabella utcai Felsőkereskedelmi Iskolában tanult tovább (1914–1917), kereskedelmi érettségi tett (1917), a Hermes Bank gyakornoka (1917–1918).

Az utolsó háborús évben katonai szolgálatot teljesített (1918–1919), az őszirózsás forradalom idején azok között a katonák között volt, akik a Keleti pályaudvaron lefegyverezték a tiszteket (1918. okt. 28.–okt. 31.) A Tanácsköztársaság idején a Wenckheim-palotában tartott propagandaiskolát látogatta, egyes adatok szerint vöröskatonaként is szolgált.

Művészi tanulmányait Czigány Dezső budapesti Akácfa utcai szabadiskolájában kezdte (1920–1921), majd a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Vaszary János növendéke (1921). A Tanácsköztársaság alatt – máig tisztázatlan – szerepvállalása miatt feljelentették, megszakította főiskolai tanulmányait. Rövid bécsi tartózkodás után Berlinben telepedett le, ahol szeretett volna beiratkozni a helyi főiskolára, erre azonban nem volt anyagi lehetősége. Párizsba ment tovább, ahol az École des Beaux-Arts-on Arme-Pierre Cormon tanítványa (1922–1923). Miután megismerkedett Uitz Bélával, aki akkor a Francia Kommunista Párt (FKP) párizsi magyar festőiskolájának a vezetője volt Uitz növendéke lett (1923–1924), utóbb maga is belépett az FKP-be és részt vett a festőiskola munkájában. A moszkvai Képzőművészeti Főiskolán Szergej Geraszimov tanítványa (1926–1930), képzőművészeti tanulmányait a leningrádi Rjepin Művészeti Akadémián fejezte be (mint mesterképzős, 1933–1937).

Életút

Emigrációja első évét Bécsben és Berlinben töltötte (1921–1922), Berlinben portrék készítéséből tartotta fenn magát (általában éttermekben rajzolt, 1922). Párizsba érkezése után alkalmi munkákból fedezte tanulmányai költségeit: kezdetben menhelyeken lakott és vendégőkben vállalt takarítást (1922–1926). Ebben az időben készítette a Fehér terror c. tollrajzsorozatát, amit megmutatott Henri Barbusse-nek a l’Humanité irodalmi igazgatójának, aki megvásárolta az albumot. Ezt követte Az általános sztrájk c. ecsetrajzsorozata. Barbusse ekkor felajánlotta, hogy közbenjárására kijuttatja a Szovjetunióba, ahol befejezheti tanulmányait.

Moszkvában megismerkedett Anatolij Vasziljevics Lunacsarszkij szovjet közoktatásügyi népbiztossal, az egyik legbefolyásosabb bolsevik kultúrpolitikussal, aki igen nagy elismeréssel nyilatkozott műveiről. Barna Miklós a Szovjetunióban lett nemzetközileg is ismert szocialista művész, a leningrádi tanulmányait leszámítva 1926-tól 1941-ig Moszkvában alkotott (1933-tól kiállító művész). Diplomamunkáját (Elvtársi bíróság, 1930) a Tretyakov Képtár vásárolta meg és állandó kiállításán szerepeltette. Egy másik alkotását (Felhívás a sztrájkra Kínában, 1934) a moszkvai Forradalmi Múzeum vette meg. Mindkét mű igen népszerű volt az 1930-as években, a kor szokásának megfelelően színes reprodukciókban is árusították. 1938-ban és 1939-ben megbízást kapott olyan képek alkotására, amelyek a szovjet alkotmányt illusztrálták (A tanulás joga; Az aggkor biztosítása), majd meghívták azon művészek közé, akiket felkértek az új párttörténeti tankönyvek illusztrálására. A II. világháború kitörése után Üzbegisztánban evakuálták (Andizsán [Andijon] városba, 1941–1946; közben 1943-ban egy Os nevű ujgur faluban dolgozott, majd visszatelepült a szovjet fővárosba: 1946–1947; 1947-ben hazaköltözött Budapestre).

Barna Miklós a 20. századi agitatív művészet egyik jelentős magyarországi képviselője, aki munkásmozgalom-történeti képeken, grafikákon kívül elsősorban szénrajzokat és portrékat készített. Nagyszabású forradalmi-munkásmozgalmi tárgyú grafikai sorozatainak stiláris jegyei a plakátművészettel mutatnak hasonlóságot. Üzbegisztáni tartózkodása idején számos háborús képet és trópikus tájképet készített, de jelentősek még a különböző parasztfej-karaktereket megörökítő alkotásai. Festői munkásságát elsősorban portréi és klasszikus tájképei képviselik. Műveit kezdetben a németországi expresszív összefogottság jellemezte, később nagy hatással volt rá mentora, Uitz Béla (1887–1972) munkássága, az 1940-es 1950-es években a szocialista realizmus híve lett; néhány, rövidebb írásában, 1948–1949-ben kiemelte, hogy elérendő célja az, hogy művei eljussanak egy új közönséghez. Különös módon mégsem csatlakozott semmilyen művészi csoporthoz, nem vett részt csoportos kiállításokon, tárlatokon, élete végéig ragaszkodott ahhoz, hogy szénrajz grafikáit nagy sorozatokban mutassa be – önálló kiállításain belül.

Hazaköltözése után először gyűjteményes kiállítással jelentkezett (1950, Nemzeti Szalon). Itt közel másfélszáz alkotását tekinthették meg: berlini és párizsi ceruzarajzait, moszkvai festményeit, közép-ázsiai olajtanulmányait. A Derkovits-teremben (1957) csak tájképei voltak láthatóak, a továbbiakban azonban szinte kizárólag csak szénrajzsorozatait állította ki (az Ernst Múzeumban nyolcvan lapot, 1968-ban; a Műcsarnokban, a munkásságát átfogóan bemutató kiállításán száztizenötöt, 1977-ben; életében az utolsó kiállítását az MSZMP VI. kerületi Bizottsága rendezte meg, 1981-ben). Alkotó éveinek jelentős részében a magyarországi és a nemzetközi munkásmozgalom-történet legfontosabb eseményeinek megörökítésére törekedett, élete végéig a párttörténet krónikása maradt. Alig két évvel a halála után a budapesti Körmendi Galéria mutatta be jelentősebb szénrajzainak egy igen nagy válogatását (emlékkiállításán, 1995-ben).

Munkái döntő többségét Magyarországon a budapesti Körmendi–Csák-gyűjtemény őrzi, amely a 20. századi művészetet bemutató kiállításán gyakran helyet ad Barna Miklós szinte vallásos áhitatú és forradalmi hitű műveinek.

Elismertség

A Forradalmi Oroszország Művészeinek Szövetsége (Asszociacija Hudozsnyikov Revoljucionnoj Rossziji, AHRR) tagja (1933-tól).

Elismerés

Szocialista Magyarországért Érdemrend (1980), Április Negyedike Érdemrend (1985).

Kiállítások

F. kiállításai: egyéni: Nemzeti Szalon (Budapest, 1950)
Derkovits Terem (Budapest, 1957)
Műcsarnok. Kassitzky Ilonával, Váli Zoltánnal. (Budapest, 1961)
Csepeli Munkásotthon (Budapest, 1961), Ernst Múzeum (Budapest, 1968)
Villányi úti Oktatási Központ (Budapest, 1973)
Műcsarnok (Budapest, 1977)
MSZMP VI. kerületi Bizottság VI/3-as körzeti kiállítóterme (Budapest, Munkácsy Mihály utca 23., 1981)

emlékkiállítás: Körmendi Galéria (Budapest V. kerület, Deák Ferenc utca, 1995).

Főbb művei

F. m.: Képek a magyar munkásmozgalom történetéből. Barna Miklós szénrajzai. Fekete–fehér reprodukciókkal, 28 kivehető képmelléklettel. (Bp., Kossuth Könyvkiadó, 1980).

F. m.: írásai: Fordulatok a képzőművészetben. (Új Világ, 1948. dec. 17.)
Az új művészet: szocialista realizmus. (Képes Figyelő, 1949. febr. 15.).

F. m.: grafikái: Menhelyi lakók (Párizs, 1923)
Fehér terror (Párizs, 1924)
Az általános sztrájk (Párizs, 1925)
Elvtársi bíróság (festmény, Moszkva, 1930)
Férfi fej (Moszkva, 1930)
Lenin elvtárs háziorvosa (Moszkva, 1932)
Előre! (pasztell, Moszkva, 1936)
Felhívás a sztrájkra Kínában (festmény, Moszkva, 1934)
Matrózok (pasztell, Moszkva, 1936)
Szovjet élmunkásnő (portré, Leningrád, 1936)
Vaznyev Arpopka (portré, Moszkva, 1936)
Kendős asszony (Leningrád, 1937)
Női fej (Moszkva, 1937)
A tanulás joga (festmény, Moszkva, 1938)
Az aggkor biztosítása (festmény, Moszkva, 1939)
Partizánok (karton, sorozat, Andizsán, 1943)
Gyárkémények (pasztell, Andizsán, 1944)
Háború (pasztell, Andizsán, 1944)
Dante és Vergilius (1967)
Sebesült nő (1967)
Két nő (1970)
A vak (1971)
Akt (1971)
Séta az utcán (1977)
Munka (1979)
Az alárendelt (1981)
Menetelés (1981)

F. m.: szénrajzsorozatai: A nemzetközi munkásmozgalom történetéből (1956–1970)
A Kommunista Kiáltvány (1957–1960)

A magyar forradalmi munkásmozgalom történetéből. I–VIII. 1957–1977: Földesúr és jobbágy (1958)
Gyáros (1958)
Munkanélküliek (1958)
Még leszámolunk! (1958)
1930. szeptember (1960)
A ceglédi asszonyok tüntetése (1960)
A nagytőke uralma (1960)
Kun Béla beszél (1960)
Proletárok (1960)
Aratósztrájk (1961)
Illegális pártösszejövetel (1961)
A gyárak államosítása (1962)
Tiéd a föld (1962)
A lánchídi csata (1963)
Újjáépítés (1963)
Internacionálé (1966–1967)
Rendőr-attak (1968)
Az orgoványi vérengzés (1977)
Sallai Imre kivégzése (1977)

Vietnami tragédia (1967–1968)
Salvador (1980).

Irodalom

Irod. és források: Rokonnép a kínai határ közelében. Henri Barbusse segítsége, Kucskar Turdijev hőstettei. Beszélgetés egy magyar festőművésszel, aki bejárta a félvilágot. [Barna Miklósról, aki néhány hónapja tért vissza emigrációjából.] (Szabad Nép, 1947. szept. 12.)
Fenyő A. Endre: Barna Miklós gyűjteményes kiállítása. (Szabad Nép, 1950. jan. 25.)
Szegi Pál: Barna Miklós gyűjteményes kiállítása. (Szabad Művészet, 1950. 1-2.)
Végvári Lajos: Barna Miklós gyűjteményes kiállítása. (Magyar Nemzet, 1950. jan. 22.)
Artner Tivadar: Barna Miklós kiállítása. (Esti Hírlap, 1957. máj. 27.)
Barna Miklós, Kassitzky Ilona és Váli Zoltán kiállítása. Kat. Írta Gerelyes Ede, Major Máté és Murányi-Kovács Endre. (Bp., Műcsarnok, 1961)
Ecsery Elemér: A dolgozó emberiség szolgálatában. Barna Miklós, Kassitzky Ilona és Váli Zoltán kiállításáról. (Művészet, 1961. 6.)
Láncz Sándor: Három művész kiállítása a Műcsarnokban. [Barna Miklós, Kassitzky Ilona és Váli Zoltán.] (Élet és Irodalom, 1961. 14.)
Péter Imre: Barna Miklós, Kassitzky Ilona és Váli Zoltán.(Népszabadság, 1961. ápr. 1.)
Barna Miklós festőművész kiállítása. Kat. A kiállítást rend. Frank János. Fotó: Petrás István. (Bp., Ernst Múzeum, 1968)
Józsa Gyula: Két kiállítás az Ernst Múzeumban. [Anna Margit és Barna Miklós kiállításáról.] (Népszabadság, 1968. jún. 21.)
Soós Klára: Életmű a pártos művészet szolgálatában. (Művészet, 1968. 11.)
Komját Irén: A forradalom festője, Barna Miklós. (Lobogó, 1973. 18.)
Barna Miklós festőművész kiállítása. Kat. A kiállítást rend. Frank János. Fotó: Petrás István. (Bp., Műcsarnok, 1977)
Th.: Barna Miklós tárlata a Műcsarnokban. (Magyar Nemzet, 1977. jún. 1.)
T. A.: Kiállítási kalauz. Barna Miklós rajzai. (Népszava, 1977. jún. 3.)
Barna Miklós nyolcvanéves. (Népszabadság, 1980. ápr. 9.)
T. A.: A magyar munkásmozgalom történetéből. Barna Miklós grafikai mappája. (Népszava, 1980. máj. 4.).

Irod.: lexikonok, feldolgozások, művészi albumok: Művészeti lexikon. I–IV. köt. Felelős szerk. Lajta Edit. (Bp., 1965–1968)
Prominent Hungarians Home and Abroad. (München, 1966
2. kiad. 1973)
Művész életrajzok. Szerk. B. Varga Sándor. (4. kiad. Bp., 1985)
Magyar festők és grafikusok adattára. (Szeged, 1988)
Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona. I–II. köt. (Nyíregyháza, 1997)
Kortárs magyar művészeti lexikon. I–III. köt. Főszerk. Fitz Péter. (Bp., 1999–2001)
Aradi Nóra: B. M. (A Körmendi Galéria kiadványai. 16. Bp., 2002)
Vaszary János festőművész tanítványai. Emlékkiállítás a művész születésének 140. évfordulója alkalmából. Kat. (Kaposvár, 2007)
Barna Miklós festőművész, grafikus művész. Művészeti album. (A Körmendi Galéria kiadványa. Bp., 2020).

 

neten:

http://mek.oszk.hu/07200/07221/07221.pdf (Aradi Nóra: Barna Miklós, 2002)

https://artportal.hu/lexikon-muvesz/barna-miklos-339/ (artportal, Barna Miklós)

http://mek.oszk.hu/19100/19140/pdf/19140_1.pdf (Körmendi Anna: Egy szenvedély története. Utam a kortárs művészethez. 1989–2000)

https://www.kormendigaleria.hu/muvesz_103.html (Körmendi Galéria, Barna Miklós)

Megjegyzések

1. Lexikonok eltérő születési adata: ápr. 4. A róla megjelent életrajzi kiadványok és művészi albumok szerint ápr. 6-án született.

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2022

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője