Iskola

A bp.-i Bencés Gimnáziumban éretts. (1944), a Pázmány Péter Tudományegyetemen fizikus okl. szerzett (1949), Ausztriába, majd Hollandiába távozott (1949), az Amszterdami Egyetemen természettudományi doktori okl. szerzett (1951). Az MTA tagja (külső: 1995. máj. 8.).

Életút

A dublini Institute of Advanced Studies ösztöndíjasaként Erwin Schrödinger munkatársa (1951–1952), a Kanadai Nemzeti Kutatási Tanács kutatófizikusa (1952), az Alabama Egyetem Fizikai Intézetének tanársegéde (1953), egy. adjunktusa (1953– 1954); egyidejűleg a princetoni Institute of Advenced Studies-ban Albert Einstein munkatársa is (1953–1954), majd az American Optical Co. elméleti fizikus főmunkatársa (1955–1956). A Chicagói Egyetem Enrico Formi Nukleáris Kutatóintézetének tud. munkatársa (1956–1959), a Princetoni Egyetem plazmafizikai laboratóriumának kutatófizikusa (1959–1961), a Stony Brook-i New York Egyetemen a fizika r. tanára (1961–1995), emeritusz professzora (1996-tól). Az oxfordi Merton College, a cambridge-i St. John’s College, a heidelbergi Max Planck Intézet, a Müncheni, a Párizsi és a Tokiói Egyetem vendégprofesszora. A Midway Laboratories, a General Dynamics, a General Atomics, az American Optical Company, a Laser Inc. és a Los Alamos National Laboratories állandó konzulense, ill. az Office of Naval Research és a National Science Foundation tud. tanácsadója. A Bencés Világszövetség tagja. Elméleti fizikával fogl. A gravitációs terek hatását vizsgálta a fény polarizációjára, az égitestek differenciális rotációjának kapcsolatát kutatta az ún. disszipációval és a megmaradó mennyiségekkel. Jelentős eredményeket ért el továbbá a szuperfolyékony héliumban létrejövő Brown-mozgás, ill. a Thomas–Fermi-feltevés levezetésének feltárása terén. Elsők között írta le a lézereket ún. diszperzációs relációkkal, a klasszikus és kvantum káosz kompatibilitásból új kvantummechanikai időskálákat állapított meg.

Elismertség

Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat tagja (t.: 1989).