Bajomi Lázár Endre
Bajomi Lázár Endre

2020. október 30. Péntek

Bajomi Lázár Endre

író, műfordító, kultúrtörténész

Névváltozatok

Lázár András, bajomi

Születési adatok

1914. augusztus 19.

Biharnagybajom

Halálozási adatok

1987. május 18.

Budapest


Család

Fiai Bajomi Lázár Guy (1944–1996) szociológus, Bajomi Dániel (1946–) biológus, Bajomi Iván (1952–) szociológus.

Iskola

A debreceni Tisza István Tudományegyetemen tanári alapvizsgát tett (1934), a párizsi Sorbonne vendéghallgatója (1934–1935), a párizsi Alliance Française-ben középiskolai tanári okl. szerzett (1938).

Életút

Franciaországban élt (1934–1951), ahol különböző baloldali magyar nyelvű lapok – Párisi Kurír, Üzenet – munkatársa (általában Dávid Ferenc álnéven, 1934–1938), a párizsi Szabad Szó szerkesztője (1938), a Szocializmus, a Válasz, a Korunk és az Új Hang párizsi tudósítója (1938–1940); közben a debreceni A Mi Utunkban közölt cikkeiért távollétében elítélték (1934). A II. vh. után a Droit el Liberté és a République Hongroise c. lapok szerkesztője (1945–1947), a Párizsi Magyar Sajtóiroda helyettes vezetője, vezetője (1947–1951). Hazatérése után a Külügyminisztérium Sajtóosztályának munkatársa (1951–1953), a Szépirodalmi Könyvkiadó (1953–1954), az Új Magyar Könyvkiadó és az Európa Könyvkiadó szerkesztője, ill. lektora (1955–1977). Francia–magyar irodalmi, történelmi, művelődéstörténeti és kulturális kapcsolatok történetével fogl., szinte valamennyi könyve és publikációja francia vonatkozású. Számos népszerű ismeretterjesztő könyvet írt Párizsról, a francia főváros különlegességeiről. Hatalmas munkája, francia–magyar művelődéstörténeti lexikona kéziratban maradt. Műfordítóként klasszikus francia irodalmat (J. Anouilh, M. Aymé, H. de Balzac, A. France, H. J. Giraudoux, A. Malraux, J-P. Sartre, É. Zola stb.) tolmácsolt. Álnevei: Bajomi Endre, Dávid Ferenc, Lázár André.

Elismerés

Párizs város aranyérme (1982), Ordre des arts et des lettres (1985).

Szerkesztés

Franciaországban élt (1934–1951), ahol különböző baloldali magyar nyelvű lapok – Párisi Kurír, Üzenet – munkatársa (általában Dávid Ferenc álnéven, 1934–1938), a párizsi Szabad Szó szerkesztője (1938), a Szocializmus, a Válasz, a Korunk és az Új Hang párizsi tudósítója (1938–1940); közben a debreceni A Mi Utunkban közölt cikkeiért távollétében elítélték (1934). A II. vh. után a Droit el Liberté és a République Hongroise c. lapok szerkesztője (1945–1947), a Párizsi Magyar Sajtóiroda helyettes vezetője, vezetője (1947–1951). Hazatérése után a Külügyminisztérium Sajtóosztályának munkatársa (1951–1953), a Szépirodalmi Könyvkiadó (1953–1954), az Új Magyar Könyvkiadó és az Európa Könyvkiadó szerkesztője, ill. lektora (1955–1977). Irodalomtörténeti, művelődéstörténeti cikkei, tanulmányai a fentieken kívül még elsősorban a Csillagban (1956), a Nagyvilágban (1958–1984), a Könyvben (1961–1964), a Jelenkorban (1961–1971), a Színházban jelentek meg (1974–1984).

Főbb művei

F. m.: Hongrois de la résistance. Lázár André néven. (Paris, 1947)
Amerikai megszállás és népi ellenállás Franciaországban. (Bp., 1952)
Holnap kifutnak a hajók. Henri Martin életregénye. (Bp., 1955)
Az üstökös. Saint-Just és a francia forradalom regénye. (Bp., 1957)
Csillagok a francia film egén. (Bp., 1958)
Rabelais. (Bp., 1959)
A mai francia irodalom kistükre. (Bp., 1962)
A Montmartre. (Bp., 1967)
Fő a bizalom! Egy évszázad francia szélhámosságainak és átejtéseinek kalandos krónikája. (Bp., 1968)
A Montparnasse. (Bp., 1969)
T. T. T. Titkos Társaságok Története. (Bp., 1969)
Párizs varázsa. Esszék. (Bp., 1971)
A Quartier Latin. (Bp., 1971)
Anatole France világa. (Írók világa. Bp., 1973)
Párizs nem ereszt el. Visszaemlékezések. (Bp., 1975)
A vörös szűz. Lonise Michel lobogó élete. (Bp., 1975)
Arpadine. Kalandozások a magyar–francia kapcsolatok múltjából. (Bp., 1980)
Párizs csillagként reszkető. Visszaemlékezések. (Bp., 1982)
Azúrország. Visszaemlékezések, útirajzok. (Bp., 1984)
Tramontana. Magyar önkéntesek Franciaországban. (Bp., 1984)
Saint-Exupéry csodálatos élete. (Bp., 1987)
szerk.: Párizs. Francia írók, költők, festők Párizsról. Vál. (Bp., 1960)
A szürrealizmus. Vál., a bevezető tanulmányt írta. (Bp., 1968)
A magyar Párizs. Antológia. Vál. (Bp., 1978)
Ego sum gallicus captivus. Magyarországra menekült francia hadifoglyok emlékezései. Vál., sajtó alá rend. Előszó: Illyés Gyula. (Bp., 1980)
Franczia tükör. Válogatás a 19. század magyar vonatkozású irodalmából. (Bp., 1987)
ford.: Ibarrurri, Dolores: A békéért, a demokráciáért, Spanyolország függetlenségéért. (Bp., 1952)
Aymé, Marcel: A faljáró. Elb.- ek. (Bp., 1958)
Verne: Antifer mester csodálatos kalandjai. (Bp., 1962)
Zola: A pénz. Reg. (Bp., 1962)
Balzac: Emberi színjáték. 3. Jelenetek a vidéki életből. Somogyi Pál Lászlóval. (Bp., 1963)
Goncourt, Edmond–Goncourt, Jules: Germinie Lacerteux. Reg. (Bp., 1968)
Malraux, André: A remény. Reg. (Bp., 1968)
Sartre: Drámák. 1–2. Többekkel. (Bp., 1968)
Aragon, Louis: A költő és a valóság. (Bp., 1970).

Irodalom

Irod.: Barta András: A 70 éves B. L. E. köszöntése. (Nagyvilág, 1984)
Gyertyán Ervin: B. L. E. köszöntése. (Élet és Irodalom, 1984)
Angyalosi Gergely: B. L. E. (Nagyvilág, 1987)
Ónodi György: Francia írók B. L. E.-ről. (Kritika, 1987)
Tímár György: Adieu Dédé! (Élet és Irodalom, 1987)
Nagy Csaba: B. L. E. – Dalos László: Meghalt B. L. E. (Film, Színház, Muzsika, 1987).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013