Család

Fiai Bajomi Lázár Guy (1944–1996) szociológus, Bajomi Dániel (1946–) biológus, Bajomi Iván (1952–) szociológus.

Iskola

A debreceni Tisza István Tudományegyetemen tanári alapvizsgát tett (1934), a párizsi Sorbonne vendéghallgatója (1934–1935), a párizsi Alliance Française-ben középiskolai tanári okl. szerzett (1938).

Életút

Franciaországban élt (1934–1951), ahol különböző baloldali magyar nyelvű lapok – Párisi Kurír, Üzenet – munkatársa (általában Dávid Ferenc álnéven, 1934–1938), a párizsi Szabad Szó szerkesztője (1938), a Szocializmus, a Válasz, a Korunk és az Új Hang párizsi tudósítója (1938–1940); közben a debreceni A Mi Utunkban közölt cikkeiért távollétében elítélték (1934). A II. vh. után a Droit el Liberté és a République Hongroise c. lapok szerkesztője (1945–1947), a Párizsi Magyar Sajtóiroda helyettes vezetője, vezetője (1947–1951). Hazatérése után a Külügyminisztérium Sajtóosztályának munkatársa (1951–1953), a Szépirodalmi Könyvkiadó (1953–1954), az Új Magyar Könyvkiadó és az Európa Könyvkiadó szerkesztője, ill. lektora (1955–1977). Francia–magyar irodalmi, történelmi, művelődéstörténeti és kulturális kapcsolatok történetével fogl., szinte valamennyi könyve és publikációja francia vonatkozású. Számos népszerű ismeretterjesztő könyvet írt Párizsról, a francia főváros különlegességeiről. Hatalmas munkája, francia–magyar művelődéstörténeti lexikona kéziratban maradt. Műfordítóként klasszikus francia irodalmat (J. Anouilh, M. Aymé, H. de Balzac, A. France, H. J. Giraudoux, A. Malraux, J-P. Sartre, É. Zola stb.) tolmácsolt. Álnevei: Bajomi Endre, Dávid Ferenc, Lázár André.

Elismerés

Párizs város aranyérme (1982), Ordre des arts et des lettres (1985).

Szerkesztés

Franciaországban élt (1934–1951), ahol különböző baloldali magyar nyelvű lapok – Párisi Kurír, Üzenet – munkatársa (általában Dávid Ferenc álnéven, 1934–1938), a párizsi Szabad Szó szerkesztője (1938), a Szocializmus, a Válasz, a Korunk és az Új Hang párizsi tudósítója (1938–1940); közben a debreceni A Mi Utunkban közölt cikkeiért távollétében elítélték (1934). A II. vh. után a Droit el Liberté és a République Hongroise c. lapok szerkesztője (1945–1947), a Párizsi Magyar Sajtóiroda helyettes vezetője, vezetője (1947–1951). Hazatérése után a Külügyminisztérium Sajtóosztályának munkatársa (1951–1953), a Szépirodalmi Könyvkiadó (1953–1954), az Új Magyar Könyvkiadó és az Európa Könyvkiadó szerkesztője, ill. lektora (1955–1977). Irodalomtörténeti, művelődéstörténeti cikkei, tanulmányai a fentieken kívül még elsősorban a Csillagban (1956), a Nagyvilágban (1958–1984), a Könyvben (1961–1964), a Jelenkorban (1961–1971), a Színházban jelentek meg (1974–1984).