Almássy György
Almássy György

2026. március 10. Kedd

Almássy György

villamosmérnök

Születési adatok

1919. július 27.

Várpalota, Veszprém vármegye

Halálozási adatok

1984. június 26.

Budapest

Temetési adatok

1984. július 9.

Budapest

Farkasrét


Család

Nagyszülei, apai: Almássy János, ?. anyai: Karatyew Miklós, Amoreszkowa Olga.

Szülei: dr. Almássy Antal (†1945. Várpalota) ügyvéd, Várpalota ostroma idején vesztette életét, Karatyew Olga (= Karatjeva, Olga Nyikolajevna, †1926. jún. 1. Várpalota. Temetés: 1926. jún. 3. Várpalota).

Felesége: 1946. szept. 1.– Kőhalmi Róza.

Gyermeke, leánya: Almássy Zsuzsa (1950. okt. 28. Bp.) műkorcsolyázó.

Iskola

A veszprémi Piarista Gimnáziumban éretts. (1937), a budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (JNMGE) Gépészmérnöki Osztály „B” Tagozatán gépészmérnöki okl. szerzett (1942), a műszaki tudományok kandidátusa (1959), doktora (1968).

Életút

A JNMGE Gépészmérnöki Kar Gépelemek Tanszékén Vörös Imre tanársegéde, egy. adjunktusa (1941–1946); közben a Lakos és Székely cég kivitelező mérnöke (1942), az Orion Magyar Wolframlámpagyár Rt. kutatómérnöke (1946–1950). A Távközlési Kutatóintézet (TKI) Méréstechnikai Osztálya vezetője (1951. jan. 1.–1971), főosztályvezetője (1971–1984). A BME Hadmérnöki Kar (1950–1952), ill. a Villamosmérnöki Kar Vezetéknélküli Híradástechnikai Tanszéke egy. adjunktusa (1952–1963), egy. docense (1963–1965), a Mikrohullámú Híradástechnikai Tanszék egy. tanára (1965. aug. 1-jétől).

Az Állami Műszaki Főiskola Üzemenergia Tagozatán a Gépelem tárgy (1947–1951), a BME Gépészmérnöki Kar Repülőgépek Tanszékén a Repülőgép villamos felszerelései tárgy előadó tanára (1948–1952).

A Metrimpex Külkereskedelmi Vállalat megbízásából Moszkvában (1955), Pekingben (1957), Bombayben és Kalkuttában (1958) és Kijevben (1959) a műszerkiállításokkal kapcsolatban tartott tudományos előadásokat. Rendszeresen részt vett a Nemzetközi Méréstechnikai Szövetség (= Internationale Messtechnische Konfederation IMEKO) kongresszusain (1955–1969).

A II. világháború idején tényleges katonai szolgálatra vonult be a Légierőkhöz (1942). Az újonckiképzés után repülőgép-szerelő iskolába került, majd alakulatával együtt 1945-ben Németországba vitték, az amerikai csapatok közeledésekor megszökött, így nem került hadifogságba. Plauenben tartózkodott amikor a szovjet csapatok átvették ennek a területnek az irányítását: újra szolgálatra jelentkezett, s az 534-es kórházban mint műszerész dolgozott (1945. júl.-ban tért vissza Magyarországra).

Tudományos pályafutásának kezdetén repülőgépek villamosberendezéseinek elméleti és gyakorlati tanulmányozásával foglalkozott, majd érdeklődése a mikrohullámú mérőeszközök és mérési módszerek kidolgozása felé fordult. Nagyfrekvenciás katódsugárcsöves oszcillográfot, hangfrekvenciás szimmetrikus katódsugárcsöves oszcillográfot és elektronikus stabilizált áramforrást fejlesztett ki. A magyar mikrohullámú műszerprogram egyik kidolgozója és irányítója.

Elismertség

A Híradástechnikai Tudományos Egyesület (HTE) tagja (1949-től), elnökségi tagja, majd főtitkára (1974–1984) és a Mikrohullámú Szakosztály alapító tagja (1956. febr. 29-től). A Méréstechnikai és Automatizálási Tudományos Egyesület (MATE) alapító elnökségi tagja (1954-től).

A Nemzetközi Rádiótudományi Egyesület (= Union Radio Scientifique, URSI) magyar nemzeti bizottsága tagja (1966-tól), az Európai Minőségszabályozó Szervezet (= European Organization for Quality Control, EOQC) magyar nemzeti bizottságának elnöke (1973-tól).

Elismerés

A Magyar Mérnök és Építész Egylet (MMÉE) Fábián-jutalma (1943), Kossuth-díj (a mikrohullámú műszerek elméletének megalapozása és kutatása terén elért eredményeiért, 1962), Kiváló újító (arany, 1965), Puskás Tivadar-emlékérem (1967), Állami Díj (a rádiókommunikációs berendezések és rendszerek kutatása és fejlesztése területén kifejtett munkásságáért, 1978).

Szocialista Munkáért Érdemérem (1955 és 1961).

Szerkesztés

A Híradástechnika (1965-től) és a Mérés és Automatika, ill. a Minőség és Megbízhatóság (1975–1984) c. folyóiratok szerkesztőbizottságának tagja.

Főbb művei

F. m.: önálló művei, könyvfejezetei, jegyzetei: Repülőgépek villamos berendezései. I–III. köt. (A Mérnöktovábbképző Intézet előadásai. Bp., 1949–1951 és utánnyomások)
Repülőgépek villamos berendezései. (Repülőgép-berendezések. Bp., Tankönyvkiadó, 1952)
Mikrohullámú
mérések. I–III. köt. (A Mérnöktovábbképző Intézet előadásai. Bp., 1952–1955)
Mikrohullámú méréstechnika. (Istvánffy Edvin: Mikrohullámok technikája és rádiólokátorok. Bp., Tankönyvkiadó, 1955)
Felületi
finomság mérése mikrohullámok útján. Kand. értek. (Bp., 1959)
Mikrohullámú készülékek szerkesztése. (Bp., Műszaki Könyvkiadó, 1961)
Mikrohullámú
mérőműszerek és mérések. (Bp., Műszaki Könyvkiadó, 1961)
Speciális alkatrészek. Az Országos Atomenergia Bizottság Atomtechnikai tanfolymaának jegyzete. (Bp., OAB, 1961 és utánnyomások)
Finommechanika.
III. köt. (A Mérnöktovábbképző Intézet előadásai. Bp., 19611962
2. kiad. 1965 és utánnyomások
)
Híradástechnikai mechanikai szerkezetek. (
A Mérnöktovábbképző Intézet előadásai. Bp., 1963
2. kiad. 1965 és utánnyomások)
Híradástechnikai
konstrukció. Felsőfokú ipari technikumi tankönyv. (A Kohó- és Gépipari Minisztérium kiadványa. Bp., 1964 és utánnyomások)
Mikrohullámú konstrukció és technológia. (
A Mérnöktovábbképző Intézet kiadványai. Bp., 1966 és utánnyomások)
Mikrohullámú méréstechnika. Doktori értek. is. (Bp., 1967)
Mikrohullámú műszerek. (A Mérnöktovábbképző Intézet kiadványai. Bp., Műszaki Könyvkiadó, 1967)
Mikrohullámú tápvonalelemek és
üvegrezonátorok szerkesztése. (Bp., Műszaki Könyvkiadó, 1967)
Híradástechnikai mechanikai szerkezetek. Kiegészítő jegyz. (
A Mérnöktovábbképző Intézet kiadványai. Bp., 1968 és utánnyomások)
Mikrohullámú kézikönyv. Főszerk. (Bp., Műszaki Könyvkiadó, 1973)
Elektronikus készülékek szerkesztése. (Bp., Műszaki Könyvkiadó, 1973
2. kiad. 1979
3. kiad. 1987
új kiad. Nemzeti Tankönyvkiadó, 1994 és utánnyomások)
Mikrohullámú berendezések tervezése. Egy. tankönyv. (Bp., Tankönyvkiadó, 1985
2. kiad. Bp., 1986 és utánnyomások).

F. m.: tudományos dolgozatai: Szélessávú erősítők. (Magyar Híradástechnika, 1947. 3.)
Katódsugárcsöves oszcillográfok ipari alkalmazása. 1–2. (Magyar Technika, 1949
. 1–2.)
Repülőgépek rezgetési
vizsgálatai. Varga Lászlóval. (MTA Műszaki Tudományok Osztálya Közleményei, 1949. 2-3.)
Határfrekvencia alatti csillapítók. (Magyar Híradástechnika, 1952. 10-12.)
Termisztorok. (Mérés és Automatika, 1953. 8. és 1957. 7.)
A termisztor. A. Gy. előadása a Híradástechnikai Konferencián 1955. okt. 21-én.
(MTA Műszaki Tudományok Osztálya Közleményei, 1955. 1-2.)
Fényintenzitás abszolút mérése közvetlenül mutató termisztoros bolométerrel. Ádám Jánossal és Gergely Győzővel. (Mérés és Automatika, 1957. 4.
angolul: The Absolute Measurement of Light Intensity by Direct – Reading Termistor Bolometer. Acta Physica, 1957. 4.)
Kis állóhullámviszony mérése. (Magyar Híradástechnika, 1959. 2.)
Különleges, TEM [Transverse Electromagnetic] móddal működő tápvonal, ill. üvegrezonátor számítása. (Magyar Híradástechnika, 1959. 6.)
Feinmechanische Fragen der Konstruktion von Mikrowellengeräten. (Feingerätetechnik, 1960)
A
Microwave Method of Measuring Surface Roughness. (Periodica Polytechnica Electrical Engineering, 1960. 4.)
Ein neuer Leistungsmesser für Mikrowellen. (Acta IMEKO, 1961)
A mikrohullámú méréstechnika tízéves fejlődése a TKI-ban. (A TKI Közleményei, 1961. 1.)
Der Entwurf einer neuen Leistungsmesser für Mikrowellen. (Wissenschaftliche Zeitschrift des Hochschule für Elekrotechnik Ilmenau, 1962)
Low Curie Temperature Ferrites and Their Application. Tardos Lászlóval.
(Periodica Polytechnica Electrical Engineering, 1963. 4.)
Prüfung der Oberflächengüte durch Prezisionsmessung des Gütefakters von Hohlraumresonatoren. Kása Istvánnal. (Nachrichtentechnik, 1964)
Schnellregister – Verfahren mit Elektreten. (Acta IMEKO, 1964)
Felületi minőség vizsgálata üvegrezonátorok jósági tényező változásának nagypontosságú mérése útján. (A TKI Közleményei, 1964. 3.)
Die Zuverlässigkeit feinmechanischer Höchstfrequenzgeräte. (Feingerätetechnik, 1967)
Konstruktion und Technologie von Mikrowellengeräten. (Nachrichtentechnik, 1970)
Mikrohullámú struktúrák leírása referenciasíktól független paraméterekkel és a módszer alkalmazása igen kis csillapítások mérésére. (A TKI Közleményei, 1971. 3.)
A mikrohullámú méréstechnika jelenlegi helyzete és fejlődési iránya. (A TKI Évkönyve, 1973)
Szabványosítás, egységesítés. (A TKI Közleményei, 1979. 4.).

F. m.: népszerű írásai: Új magyar mikrohullámú műszerek. (Technika, 1957. 5.)
Koaxiális mikrohullámú mérőműszerek. (Mérés és Automatika, 1957. 8.)
Csőtápvonalból kialakított mérmőműszerek. (Mérés és Automatika, 1958. 9.)
Kábelcsillapítás mérése. (Mérés és Automatika, 1958. 11-12.)
Új mérési módszer mikrohullámú üvegrezonátorok jósági tényezőjének megállapítására. (Mérés és Automatika, 1959. 6.)
Új mikrohullámú zajgenerátorok a 2000 MHz körüli sávra. Frigyes Istvánnal. (Mérés és Automatika, 1961. 4.)
Új mikrohullámú teljesítménymérő tervezése. (Mérés és Automatika, 1961. 12.)
Elektronikus készülékek méretezése melegedésre. 1–3. (Finommechanika, 1962. 1–3.)
Mikrohullámú mérések pontossága. (Mérés és Automatika, 1962. 9.)
Ferromágneses infradetektor. Többekkel. (Finommechanika, 1963. 9.)
Miniatürizált elektronikus készülékek mechanikai igénybevétele. (Finommechanika, 1963. 11.)
A mikrohullámú ipar helyzete. (Elektronikai műszaki tájékoztató, 1965. 3.)
Hőátadás elektronikus készülékekben. (Elektronikai műszaki tájékoztató, 1965. 4.)
Új típusú állítható rövidzár tervezési szempontjai. (Finommechanika, 1966. 3.)
A mikrohullámú méréstechnika fejlődési irányai. (Mérés és Automatika, 1969. 1.).

F. m.: szabadalmai: Mikrohullámú koaxiális üvegrezonátor hengeres próbadarabok felületi finomságának meghatározására. (1957. okt. 19.)
Villamos rezgőkörök jósági tényezőjének mérésére alkalmas berendezés. (1958
. febr. 28.)
Szélessávú mirohullámú zajgenerátor. (1958
–1959)
Változtatható jósági tényezőjű üvegrezonátor. Frigyes Istvánnal. (1962).

Irodalom

Irod.: családi és egyéb források: Három Kossuth-díjas: Almássy György, Palotás László és Tettamanti Károly. (Műszaki Élet, 1962. 6.)
Új Kossuth-díjasunk: Almássy György. (Híradástechnika, 1962. 2.)
Peterdi Pál: A jégpapa. [Almássy Györgyről, Almássy Zsuzsa édesapjáról.] Képes Sport, 1965. 8.)
Meghalt Almássy György Kossuth-díjas egyetemi tanár, a műszaki tudopmányok doktora. (Magyar Nemzet–Népszabadság–Népszava, 1984. jún. 28.)
Eltemették dr. Almássy Györgyöt. (Magyar Hírlap, 1984. júl. 10.)
Cs. S.: Egy professzor emlékére. [Almássy Györgyről.] (Műszaki Élet, 1984. 15. [júl. 19.])
Hadas János: A műszaki megbízhatóság tudósa volt. (Minőség és Megbízhatóság, 1984. 6.)
Almássy György. [Nektrológ.] (Híradástechnika, 1984. 7.)
Almássy György. [Nekrológ.] K. Gy.: Almássy György. [Nekrológ.] (Mérés és Automatika, 1984. 9.)
Kása István: Almássy György szakmai tevékenysége. [Bibliográfia.] (
Híradástechnika, 1986. 6.).

Irod.: lexikonok: Ki kicsoda? Életrajzi lexikon magyar és külföldi személyiségekről, kortársainkról. Szerk. Fonó Györgyné és Kis Tamás. (Bp., 1969
2. átd. kiad. 1972
3. átd. kiad. 1975
4. átd. kiad. 1981)
Prominent Hungarians Home and Abroad. (München, 1966
2. kiad. 1973)
Újpesti életrajzi lexikon. (Bp., 1998)
Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. (Veszprém, 1998).

 

neten:

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/305831 (Almássy Antalné Karatyew Olga gyászjelentése, 1926)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6V1C-1V4N?lang=hu (Almássy Antalné Karatyew Olga halotti anyakönyve, 1926)

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2026

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője