Névpont.hu

Keresés a következőre: Keresnivaló

    Részletes keresés

    Legfrissebb publikációk
    Gerő Ernő
    Meznerics Ilona
    Meznerics Iván
    Pozsgay Imre
    Révai József

    Chudy József és az első magyar opera

    Chudy József zeneszerző életéről meglehetősen keveset lehet tudni. Minden bizonnyal Pozsonyban született, hisz a korabeli forrásokban több Chudy nevű pozsonyi, illetve Pozsony környéki polgárra bukkantak az életét buzgón nyomozó kutatók. Történetünk hőse ugyanis 1779-ben tűnt fel a pozsonyi színtársulat – az ország első kőszínháza! – tagjai között, mint komponista: első ismert műve egy ária volt, amelyet a korszak ünnepelt basszistája, Saal Ignác adott elő kirobbanó sikerrel. A siker hatására gróf Erdődy János pozsonyi társulatához szerződtette vezető csembalistának, de karmesterként, zeneszerzőként és opera-műfordítóként is tevékenykedett. Sorra-másra írta kisebb-nagyobb dalait, szonátáit, sőt zenetudósok nyilvántartják első színpadi művét is, egy kétfelvonásos némajátékot (a címe azonban nem ismert, csak azt lehet tudni róla, hogy Friedrich Jast Der Apfeldieb, azaz az Almatolvaj című műve után mutatták be, 1785. június 24-én, Pozsonyban).

     

     

    Chudy József fizikusról, feltalálóról valamivel többet tudunk. Történetünk hőse ugyanis elsősorban az optikai és akusztikai „telegrafálás“ problémájával foglalkozott, mint komponista csak alkalmilag zenélgetett és karmesterkedett, valamint tanítgatta az előkelő főrangok kevéssé tehetséges gyermekeit zenélgetésre. Pozsonyban, 1787-ben kiadott egy füzetet is Beschreibung eines Telegraph (azaz Egy távjelíró leírása) címmel, amely öt évvel megelőzte Claude Chappe francia fizikus korszakos jelentőségű, a szemaforrendszerre épülő akusztikai távjelzőjét. A lelkes Chudy felfedezését bemutatta jó néhány tanítványa befolyásos családtagjának is – minden eredmény nélkül. A kudarcok hatására, az elkeseredett Chudy, 1788-ban váratlanul úgy döntött, hogy otthagyja a pozsonyi teátrumot és Pest–Budára szerződik. Úgy gondolta, hogy a főváros zenekultúrája talán fejlettebb a pozsonyinál vagy ha nem, esetleg a helyi előkelők nagyobb érdeklődést tanúsítanak a jeltávíró iránt…

     

     

    Szalkay Antal író, műfordító életéről viszonylag sokat tudunk. Történetünk fontos mellékszereplője, miután felhagyott a katonai pályával, 1790-ben Sándor Lipót főherceg nádor magántitkára lett. Alkalmaztatásának titkos célja is volt: a II. József halála után trónra lépő, mindenkivel szemben gyanakvó II. Lipót császár, fiait is megfigyeltette. Sándor Lipót „mozgásáról“ Szalkay tájékoztatta a császárt, akinek váratlan halála (1792) után azonban továbbra is a főherceg nádor szolgálatában állt. A megbízó változott, a feladat kicsit módosult. Szalkay udvari „ösztönzésre“ kapcsolatot keresett és talált Kelemen László Első Magyar Nemzeti Játékszíni Társaságával. Az alig több mint egy évtizedes múltra visszatekintő magyar nyelvű sajtó már jó ideje hiányolta a magyar nyelvű színdarabokat és zenés játékokat. Szalkay nemcsak kiváló informátor, de egészen elsőrangú műfordító is volt. Vergilius német nyelvből átültetett „Éneássa“ a kor egyik népszerű, sokat forgatott, többször kiadott magyar nyelvű könyve lett, amelyet Kelemen László társulatának tagjai is jól ismertek. Szalkay maga ajánlkozott Kelemennél, hogy lefordítja a bécsi teátrumokban rendkívül sikeres Philipp Haffner Prinz Schnudi und Prinzessin Evakathel (azaz Schnudi herceg és Évakati hercegnő) című zenés játékát. A zenei átdolgozást a kutatásai miatt állandó anyagi gondokkal küszködő Chudy József vállalta el, aki ekkor már Kelemen László társulatának zenei vezetőjeként működött…

     

     

    A „Pikkó Hertzeg és Jutka Perzsi“ című „szomorú-víg opera két felvonásokban“ történetéről meglehetősen sokat, zenéjéről szinte semmit sem tudunk. A dalmű bemutatója 1793. május 6-án, Budán volt; a művet maga Chudy József vezényelte huszonöt tagból álló zenekara élén, az egyik mellékszereplőben Kelemen László direktor is színpadra lépett. Az opera mai fogalma ‘dalmű, zenedráma’ nem azonos a 18. század végén ismert meghatározással. A Pikkó Hertzeg olyan énekesjáték volt, amely prózai dialógusokban bonyolította a cselekményt, amelyet gyakran megszakítottak zenés betétek: áriák, duettek. A történet szerint Pikkó „kalmuk“ herceg halálosan beleszeret Gömböcz tatár kán leányába, Jutka Perzsibe. A sikertelen leánykérés után Pikkó herceg megrohamozza a kán székhelyét, Ypsilon várát, és lefejezi az apósjelöltet. Jutka Perzsi hiába viszonozza a herceg érzelmeit – a csata után mégsem mehet férjhez apja gyilkosához. Jutka Perzsi kétségbeesésében öngyilkos lesz, a két ember haláláért is felelős Pikkó herceg a történet végén magával is végez: halálra eszi magát cukrozott mandulával. Az énekesjáték mégsem szomorú: a végén színre lépő Xixaxoverox varázsló – őt alakította a direktor – feltámaszt mindenkit és így minden jóra fordul…

     

     

    A „Pikkó Hertzeg és Jutka Perzsi“ című „szomorú-víg opera két felvonásokban“ történetéről meglehetősen könnyen kideríthető, hogy az inkább bohózat volt, mint tragédia. A főhős neve sem „kalmuk“: a pikkó szó egyes nyelvjárásokban ‘pityókás, részeges férfit, ügyetlen embert’ jelent, a Perzsi sem tatár név: egyes nyelvjárásokban az Erzsébet beceneve. Az eredeti német nyelvű szövegből Szalkay Antal sajátos népies nyelven írt magyar történetet fabrikált – gyakran használt tájnyelvi és köznyelvi utalásokat (pl. eblelkű kótyomfitty, lófejű tatár stb.), vaskos tréfákat, már-már kuplét idéző vicces párbeszédeket. Az első magyar operának zenéje nem maradt fenn, a szövegkönyv utasításaiból arra lehet következtetni, hogy Chudy József szívesen élt a Bécsben népszerű zenés műfajok mellett a magyar verbunkossal és a valcerrel is, valamint a dalműben vélhetően felcsendült egy-egy népdal, népies sirató és népies műdal is.

     

     

    A „Pikkó Hertzeg és Jutka Perzsi“ című „szomorú-víg opera két felvonásokban“ forradalmi jelentőségű a magyar zenetörténetben. Az opera elsőként bizonyította a kortársak előtt, hogy a nehézkesnek hirdetett magyar nyelv is alkalmas könnyed, zenei formákra. Az opera 1793-ban, az Első Magyar Nemzeti Játékszíni Társaság legtöbbet játszott darabja lett, s műsoron maradt 1794-ben is. A mű jelentős hatást gyakorolt Csokonai Vitéz Mihály komédiáira (mindenek előtt Az özvegy Karnyóné című „énekes bohózatra“). Az „Én gyilkosa Gömböcznek“ kezdetű áriát Csokonai maga is szívesen énekelte, sőt e „búcsú-ária“ előadása egyik vádpont lett később, a költő debreceni kollégiumi megvádoltatása idején.

     

     

    Szalkay Antal író, műfordító, történetünk fontos mellékszereplője elővigyázatos ember volt, nem engedte, hogy az első magyar opera színlapján megjelenjen a neve. Vélhetően bécsi „összeköttetései“ okán, csak kezdőneve betűivel képviseltette magát. Miután – részben titkosjelentései miatt – nemsokára feloszlott az első magyar színjátszó társaság, Sándor Lipót főherceg nádor 1794-ben, évi 600 forinttal, kiemelt nyugdíjba küldte.

     

     

    Chudy József zeneszerző, fizikus, feltaláló, történetünk hőse elővigyázatlan ember volt, minden pénzét akusztikai találmánya tökéletesítésére költötte, távjelíróját távírógéppé fejlesztette tovább. Az első magyar színjátszó társaság feloszlása után a pest-budai német teátrumban vállalt állást, ahol sorra-másra írta kisebb-nagyobb dalait, szonátáit, sőt zenetudósok nyilvántartják második dalművét is, egy egyfelvonásos „szomorú operát“ (Der Telegraph oder die Fernschreibmaschine, azaz A távjelíró vagy a távírógép címmel, 1796. január 3-án mutatták be, Budán).

     

     

    A Névpont – www.nevpont.hu – az első színi játék és az első magyar mozgófilm történetének felidézése után ezúttal Chudy József fizikusra, az első magyar opera zeneszerzőjére emlékezett.

     

     

    Kék virág emlékének.

     

     

    Chudy Józsefről és az első magyar operáról az alábbi linkeken olvashatnak:

     

     

    http://www.nevpont.hu/view/11305

    http://www.nevpont.hu/view/11734

     

     

    A képen a Csáky György által 1776-ban építtetett pozsonyi kőszínház látható, a kép forrása:

     

    http://dka.oszk.hu/html/kepoldal/index.phtml?id=756

    Szerző: Kozák Péter

    Műfaj: Esszé

    Megjelenés: nevpont.hu 2019

    Foglalkozások

    agrárpolitikus (20), állatorvos (72), állattenyésztő (16), antropológus (12), atléta (18), bakteriológus (15), bányamérnök (39), belgyógyász (79), bencés szerzetes (33), bibliográfus (23), biofizikus (12), biokémikus (37), biológus (184), bíró (13), bőrgyógyász (17), botanikus (61), ciszterci szerzetes (16), csillagász (17), diplomata (34), edző (71), egyházi író (21), egyháztörténész (10), emlékiratíró (10), énekes (14), entomológus (24), építész (66), építészmérnök (26), építőmérnök (32), erdőmérnök (47), esztéta (32), etnográfus (78), evangélikus lelkész (13), farmakológus (19), feltaláló (26), festő (122), festőművész (119), filmrendező (15), filológus (56), filozófus (75), fizikus (112), fiziológus (15), fogorvos (19), földbirtokos (12), földmérő mérnök (19), folklorista (33), fül-orr-gégész (23), gazdasági mérnök (102), gazdasági vezető (10), gazdaságpolitikus (34), genetikus (12), geofizikus (14), geográfus (54), geológus (71), gépészmérnök (156), grafikus (69), gyermekgyógyász (35), gyógypedagógus (14), gyógyszerész (39), hadtörténész (15), helytörténész (14), hidrológus (13), honvéd tábornok (68), honvédtiszt (21), ifjúsági író (11), iparművész (16), író (947), irodalomtörténész (272), jezsuita szerzetes (11), jogász (311), jogtörténész (18), karnagy (12), kémikus (174), kertész (31), kertészmérnök (20), klasszika-filológus (42), kohómérnök (23), költő (181), könyvtáros (66), közgazdász (182), kritikus (52), kultúrpolitikus (21), labdarúgó (33), levéltáros (89), matematikus (96), mérnök (686), meteorológus (14), mezőgazda (123), mezőgazdasági mérnök (101), mikológus (12), mikrobiológus (24), miniszterelnök (20), műfordító (210), műgyűjtő (18), művelődéstörténész (34), művészeti író (14), művészettörténész (90), muzeológus (87), nagybirtokos (63), neonatológus (14), neurológus (45),


    © Névpont, 2020. | A címszavakat írta, szerkesztette: Kozák Péter | Kapcsolat: kozakpeter@nevpont.hu, nevpont@kozakpeter.hu