„A Földnek is van buboréka, mint

A víznek vagyon s ez illyesmi volt,

Földbuborék volt.”

(Shakespeare: Macbeth. I. felvonás, III. jelenet. Fordította: Kossuth Lajos)

„A Földnek is vannak buborékai, mint a víznek vannak, mondja Shakespeare. Ilyen buborék az a szövetség, melynek kilátásával a 67-diki törvényhozók az államjogi áldozatokért magukat is, a nemzetet is vigasztalgaták.”

(Kossuth Lajos levele Barvart Antalhoz, a szigetvári olvasó egylet elnökéhez, Turin, 1870. március 4.)

Kossuth Lajos ügyvéd, több zempléni főúr képviselőjeként, mint a távollevők követe (ablegatus absentium) vett részt az 1832–1836. évi pozsonyi országgyűlésen. Több kérdésben felszólalt és állást is foglalt, s előbb kiküldőinek, majd a hazai közvélemény tájékoztatására, megindította az Országgyűlési Tudósítások című folyóiratot. Az Országgyűlési Tudósítások – az első, Kossuth által szerkesztett lap – nem volt írói alkotás, ám mégis olyan szerkesztett mű volt, amelyben írói módszerek is érvényre jutottak. Abban a műfajban, amelyik a lehető legnagyobb objektivitást kívánta meg, Kossuth megtalálta a lehetőséget, hogy a tárgyilagosság maximumát összeforrassza a személyes állásfoglalással. A reformellenzék beszédeit valósággal újrafogalmazta, míg az aulikus szónoklatokat sajátos kivonatolási technikával igyekezett súlytalanítani. Az Országgyűlési Tudósítások volt az első, a cenzúra megkerülésével, levelezés útján terjesztett lap, amely részletesen beszámolt az országgyűlés eseményeiről. A Törvényhatósági Tudósítások volt a második. Kossuth – az országgyűlés 1836. tavaszi berekesztése után indított – második lapja azonban nem állt diétai oltalom alatt. A megyegyűlésekről tudósító kéziratos lap terjesztésével szemben a nádor erélyesen fellépett: a magánlevélként postára adott példányok jelentős részét lefoglalták.

Kossuth Lajos ügyvéd a folyamatos támadások és zaklatások miatt 1837 májusában kisebb pihenésre szánta el magát: szállást foglaltatott le a zugligeti Istenszeme fogadó nyári kerti lakában, amelynek másik felét Toldy Ferenc bérelte. Nem tudhatta, hogy Metternich személyesen adta ki az elfogatóparancsot ellene, jóllehet József nádor aggályát fejezte ki. Kossuth ugyanis a magyar törvények szerint nem esett a hűtlenség vétkébe, ráadásul udvardi és kossuthfalvi Kossuth Lajos nemes ember volt, akit nem lehet idézés és ítélkezés előtt elfogni. Pálffy Fidél kancellár és emberei 1837. május 5-én, éjjel 1 órakor mégis körülvették a fogadó épületét, letartóztatták Kossuthot, akit a budai várban lévő katonai laktanyába hurcoltak, néhány órával később pesti lakásán is megjelentek, ahol valamennyi irományát és leveleit lefoglalták.

Kossuth Lajos politikai fogoly, a budai várban lévő József-kaszárnyából kialakított börtönből keltezett első levelében, 1837. május 10-én angol nyelvtant, szótárt és egy Shakespeare-kötetet kért. Amennyire közismert Kossuth kérelme az angol szótár és a Shakespeare-kötet iránt, annyira közismerten téves az a nézet, hogy Kossuth a börtönben tanult meg angolul. Kossuth angol nyelvtudása tökéletesítéséért úgy döntött, hogy hozzákezd a nagy drámaíró egyik tragédiájának lefordításához. A Macbeth volt a XIX. század egyik legnépszerűbb Shakespeare-drámája, ám a kortársak értelmezése szerint Macbeth nem a megtestesült gonosz volt, hanem egy szenvedő, tragikus hős. Macbeth sorsát már a történet elején meghatározták a jóslatot ismertető boszorkányok, s a drámában, kezdetben még ellenálló, vívódó skót főhős elméjét a próféciák teljesen lefoglalták.

Kossuth Lajos politikai fogoly, a budai várban lévő börtönében hat hónapig dolgozott a Macbeth első tizenhat során. A világért sem ment volna át egyik szóról a másikra, míg az előbbinek minden jelentését ki nem derítette, valamennyi árnyalatát ki nem fürkészte: szükséges volt mindez a dráma szövevényes cselekményének, szereplői jellemének tisztázásához. Macbeth skót király egyéniségében, Macbeth uralkodóvá válása, személyiségének eltorzulása, valamint elméjének fokozatos elborulása érdekelhette. V. Ferdinánd magyar király beteges testalkatú, gyenge képességű, szellemileg elmaradott személy volt. Macbeth egyéniségében Kossuthot a skót uralkodó megtébolyodó személyiségének vizsgálata vonzhatta, amely talán nem állt nagyon távol V. Ferdinánd kortárs uralkodó fogyatékos személyiségétől, akinek gonoszságát maga Kossuth is megtapasztalhatta. Kossuth igen nagy szorgalommal látott hozzá a hatalmas vállalkozáshoz, amely börtönévei kezdetén szinte minden idejét lefoglalta.

Kossuth Lajos politikai fogoly, a budai várban lévő börtönében nem tudott arról, hogy Döbrentei Gábor már lefordította a Macbethet. A Macbeth első hat jelenetének lefordításával 1839-re elkészült, ekkor azonban eljutott hozzá egy korabeli könyvárjegyzék, amelyből értesült a Döbrentei-féle „verses tolmácsolatról”. Jóllehet Kossuth nem fejezte be nagy művét, mégsem bánta meg, hogy belekezdett a Shakespeare-szöveg magyarrá formálásába. Kossuth a Macbeth szövegén tanulta meg használni az angol nyelvet, a fordítás-kísérlet ugyanakkor kiváló stílusfejlesztő iskola is volt Kossuth számára: addig használt szövevényes, latinos mondatszerkezeteit világos, pontos tagolásra kényszerítette a fordítót megkötő szöveg. Később Skóciában, Angliában és az Egyesült Államokban elmondott angol nyelvű beszédei éppen erősen érezhető shakespeare-i színeikkel ejtették bámulatba a magyar forradalomért rajongó polgárokat. Későbbi publicisztikáiban, emigrációs leveleiben – más klasszikus Shakespeare-idézetek mellett többször idézte saját Macbeth-fordítását is.

Kossuth Lajos magyar emigráns politikust egy amerikai gőzös szállította el Angliába emigrációja addigi helyszínéről, a törökországi Kütahyából. Angliában még aligha ünnepeltek úgy idegent, mint Kossuthot, a magyar szabadság bajnokát. Sikerét nem elsősorban személyiségének köszönhette, hanem mesteri angol nyelvű szónoklatainak, amelyekben igen gyakran hivatkozott eredeti, Shakespeare-t idéző szófordulatokra, drámarészletekre. Az Amerikai Egyesült Államokba 1851 decemberében érkezett meg, az év utolsó napján Millard Filmore elnök személyesen is fogadta. Az elnöki audiencia után több mint féléves országos amerikai körút következett, amely valóságos diadalmenet volt. Kossuth 1852 nyarán tért vissza Londonba, ahol barátai javaslatára folytatta felolvasásait és  az európai és a magyar helyzetet elemző előadásait.

Kossuth Lajos magyar emigráns politikus 1856-ban skóciai körutazást tett. Egyes kortársak szerint Kossuth a skóciai fifeshire-i öbölben, Dunfermline közelében, a skót királyok ősi székhelyén lépett skót földre. Azon a partrészen, amelyet még ma is Margaret’s Hope-nak nevez az emlékezet, és ugyanott, ahol a monda szerint kikötöttek Ágota Árpád-házi hercegnő kíséretének tagjai. Kossuth más vélemények szerint letérdelt és megcsókolta azt a skót partrészt, ahol Skóciai Szent Margit először skót földre lépett, majd ellátogatott a dunfermline-i apátsági templom sírkertjébe, ahol a szent királyné egykor nyugodott. Kossuth dumfermline-i beszédében Szent Margitra, mint a skót–magyar közös múlt első, „személyes bizonylatára” hivatkozott. Talán ismét idézte az általa fordított Macbeth első jelenetének második sorát:

„Fergeteg, ha elhalad

S vesztve, nyerve lesz a had.”