Körmöczy Zsuzsa emlékezete
Körmöczy Zsuzsa emlékezete

2024. december 10. Kedd

Körmöczy Zsuzsa emlékezete

Rakett és rakott


„Jaj, de aranyos kislány! A copfja nagyobb, mint az ütője!“

„Igazán kedves a rendezőktől, hogy a labdaszedő kislány is elindulhat a versenyen!“

 

1.

 

 

Ilyen, és ehhez hasonló kiáltások fogadták a tizenhárom és fél éves kislányt a Budapesti Lawn-Tennis és Korcsolya Egylet (BLKE) budai tenisztelepén, 1938-ban, egy idénynyitó versenyen. Székely Körmöczy Zsuzsi azonban nemcsak copfokba rendezett hajviseletével aratott feltűnést. Az épp Magyarországon versenyző amerikai Gracyn Wheeler – az aktuális világranglista 3. helyezettje – rögtön az első fordulóban „megismerkedhetett“ a pöttöm tehetséggel. Nos, a mérkőzésen nem Zsuzsi volt a labdaszedő…

 

A legendák szerint az apró leányka futballistának készült. Órákig rugdosta a labdát nagyapja balatonföldvári nyaralójában, fájdalom azonban az 1920-as–1930-as években női futball Magyarországon még nem létezett. A szomszéd házban viszont három teniszpálya is működött. Nyaranta, öt órakor kezdődött a földvári páros parti, amelyet az időközben futballista álmainak búcsút mondó fruska a világért sem mulasztott volna el. Nos, az egyik páros mérkőzésen, egy nap, a duó egyik tagja nem érkezett meg, Zsuzsi ezúttal nem néző volt…

 

Tizenhatodik születésnapján, 1940. augusztus 25-én, a magyar bajnokság döntőjében, legyőzte a korszak legendás játékosát, Somogyi Klárit. A bakfis már sportos rövid hajat viselt, a teniszshortot csinos rakottszoknyára cserélte. Rakett és rakott, ez volt akkortájt a teniszhölgydivat. Zsuzsi nagyszerű játékával a magyar válogatott a Közép-európai Kupa elődöntőjében 3:2-re legyőzte a címvédő Olaszországot, a németországi döntőn azonban a legjobb magyar teniszező „útlevélnehézségek“ miatt nem vehetett részt! Nos, elárulhatjuk, a döntő mérkőzésről Zsuzsi származása miatt és nem útlevele okán maradt távol…

 

A legjobb magyar teniszezőnő az 1940-es években nemhogy versenyeken nem indulhatott, de klubedzéseken sem vehetett részt! Bármily furcsa, a régi szerelem, a futball segített. Az FTC „származásilag korrekt“ labdarúgói a velük baráti sportkapcsolatot tartó, lassan felnőtté váló ifjú hölgyet egy-egy külföldi mérkőzésük után teniszlabdákkal látták el, sőt a klubvezetés azt is megengedte, hogy néhanap Sárosival, Toldival teniszezzen is egy kicsit! Toldi Gézát lenyűgözte a kislány gömbérzéke: Zsuzsi egy kis teniszlabdával úgy dekázott, hogy az egy profi fradista NB I-es játékosnak is becsületére vált volna. Arról nem is szólva, hogy Zsuzsi, természetesen teniszben, jól elverte az egyébként kiválóan játszó zöld-fehér focistákat is. Nos, idővel aztán ennek is vége lett, Zsuzsi a német megszállás idején „Pintér Klára“ álnéven élete legnehezebb mérkőzését is megnyerte…

 

 

„Jaj, de aranyos kislány! A copfja nagyobb, mint az ütője!“

„Kedves kislány, úgy nézegesse ezeket a díjakat, hogy egyszer talán még a tornagyőztesnek járó aranykancsót is hazaviheti!“

 

 

2.

 

 

Ilyen, és ehhez hasonló kedves üdvözlettel fogadta Vladimir Landau, a monte-carlói teniszklub igazgatója, 1939-ban, a mindössze tizenöt éves Székely-Körmöczy Zsuzsit, első külföldi nagy nemzetközi versenyén. Az orosz származású Landau, a magyar teniszezők régi barátja, a monacói vitrin előtt, kedvesen elmagyarázta a kicsit megilletődött fiatal lánynak, hogy annyira tehetséges, hogy talán egyszer, még az aranykancsót is megszerezheti. Igen, egyszer még el is nyerheti a kancsót, ám a díj „végleges birtokba vételéhez” három elsőség szükséges, ám az felettébb valószínűtlen, hogy valaki örökre elvigye ezt a monacói nagydíjat. Nos, két elsőség után, maga Landau úr gondoskodik arról, hogy harmadszor olyan erős mezőny jöjjön össze, hogy a harmadik tornagyőzelemre esélye se legyen a már duplázó favoritnak.

A kupa örökre Monacóban marad.

 

A legendák szerint az apró leányka jól megjegyezte Vladimir Landau büszke szavait. Tizenöt évesen még hamar kiesett a versenyből, majd hosszú évekre fel kellett adnia bajnoki álmait. Közel tíz év után, Körmöczy Zsuzsa (már ezen a néven versenyzett) 1948-ban, újra versenybe szállt a monacói hercegség legnagyobb teniszdíjáért, amelyet magabiztos játékkal, nagy fölénnyel nyert meg. Landau úr lelkesen gratulált. Közel tizenöt év után, 1952-ben, ismét megnyerte az aranykancsót. Nos, Landau úr már kevéssé lelkesen köszöntötte őt.

 

Harmincnegyedik születésnapja előtt, 1958-ban, Vladimir Landau, a monte-carlói teniszklub igazgatója és a verseny rendezője, minden addiginál hatalmasabb mezőnnyel fogadta a triplázásra készülő magyar világklasszist. A világranglista legjobb játékosai közül szinte mindenki elidult: Dorothy Knode és Mimi Arnold Amerikából, Yola Ramirez és Rosie Reyes Mexikóból voltak a legnagyobb nevek, s akkor még meg sem említettük a házigazda francia és a mindig esélyes brit hölgyeket. Landau úr állta a szavát, szinte wimbledoni erősségű mezőnyt toborzott, ráadásul a világranglista 2. helyén álló magyar versenyzőt csak nyolcadikként emelte ki! Körmöczy Zsuzsi utólag csak jót nevetett ezen a rendezői fortélyon, hisz aki a végső győzelemre tör, annak mindegy, hogy milyen sorrendben győzi le a kihívóit. A magyar hölgy élete legjobb formájában játszott, jóllehet a Mimi Arnold elleni döntő előtt még a foga is begyulladt. Nos a kisebb műtét után, egy foggal szegényebben, a döntő után viszont egy trófeával gazdagabban távozott.

A kupa mégsem maradt örökre Monte-Carlóban.

A kupa azonban mégis visszatért Monacóba. Körmöczy Zsuzsi Landau kérésére visszavitte az aranykancsót, amelyet aztán még háromszor elnyert…

 

A legjobb magyar teniszezőnő 1958-ban azonban nemcsak a monacói nagydíjat nyerte meg, hanem egy kivétellel valamennyi egyéb versenyét is. Első magyar nőként, egyesben, győzni tudott a nem hivatalos salakpályás tenisz világbajnokságnak számító francia nemzetközi bajnokságon, megnyerte a magyar bajnokságot, a magyar nemzetközi bajnokságot, győzött Cannes-ban, Nizzában és még számos nagy nemzetközi versenyen, egyedül a wimbledoni bajnokság elődöntőjében szenvedett vereséget. Ilyen sorozatot azóta sem produkált talán egyetlen magyar versenyző sem. Az év végén a magyar sportújságírók először szavazhattak az év legjobb sportolóira. Nos, kitalálják ugye, hogy kié lett az első elsődíj?

 

A Névpont – www.nevpont.hu – legújabb írása – hatvan évvel ezelőtti nagy sikereit felidézve – Körmöczy Zsuzsára emlékezett.

 

Kék virág Körmöczy Zsuzsa emlékének.

 

Körmöczy Zsuzsáról az alábbi linkeken olvashatnak:

 

http://www.nevpont.hu/view/11998

http://www.nevpont.hu/view/11999

 

A kép Bojár Sándor (MTI) felvétele, a kép forrása:

 

https://www.m4sport.hu/2014/08/25/megemlekezes-kormoczy-zsuzsa-szuletesenek-90-evfordulojan/

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Esszé

Megjelent: nevpont.hu 2018

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője