Hunfalvy János
1842-ig Hunsdorfer, Johann
(1820. január 21. Nagyszalók, Szepesi kerület – 1888. december 6. Budapest): geográfus, történetíró, egyetemi tanár, akadémikus.
Testvére: Hunfalvy Pál nyelvész, akadémikus.
Középiskolai tanulmányait Késmárkon, Miskolcon, majd az eperjesi evangélikus líceumban végezte, 1842–1845-ben a gróf Dessewffy családnál nevelőtanár volt, 1845–1846-ban a berlini egyetemen történelmet hallgatott. Tanulmányai befejezése után 1846-ban a késmárki jogakadémián a statisztika és történelem tanárává nevezték ki.
A forradalom idején részt vett a késmárki, illetve a szepességi nemzetőrség megszervezésében, és maga is nemzetőrnek állt. A világosi fegyverletétel (1849. augusztus 13.) után hét hónapig, ítélet nélkül az eperjesi börtönben raboskodott. A börtönben kezdte el írni három kötetes Egyetemes történet című munkáját (1851–1852-ben jelent meg). Az 1887-ig hét kiadásban is megjelent mű meghozta számára az országos sikert és elismerést (jóllehet az első kiadások terjesztését „az osztrák ház elleni izgatás miatt” megtiltották). Az 1850-es években élénk levelezésbe kezdett Magyar Lászlóval, majd a Magyar Tudós Társaság (azaz a Magyar Tudományos Akadémia) megbízásából közzétette az Afrika-kutató naplóját, térképét és rajzait. Hunfalvy érdeklődése ekkor már megoszlott a történetírás és a „földiratok” között. Az 1856 és 1864 között megjelent Magyarország és Erdély eredeti képekben című korszakos kiadványa történeti leírásokon kívül igen magas színvonalú földrajzi, néprajzi és művészettörténeti ismertetőket tartalmazott.
1860-ban az Akadémia felkérte Magyarország természeti viszonyainak számbavételére. A magyar birodalom természeti viszonyainak leírása (1863–1865 három kötetben) a modern magyar geográfia első nemzetközi hírű teljesítménye. Hunfalvy a német Karl Ritter teleologikus elveinek első magyar hirdetője: eszerint a földrajz feladata a természeti viszonyok és az ott élő népek történelmi viszonyainak feltárása. 1861-ben az ismét magyar nyelven oktatható műegyetemen helyettes, majd rendes tanári kinevezést kapott. 1870-ben a pesti tudományegyetemen felállított első magyar földrajz tanszék vezetésével bízták meg (Európában ekkor mindössze három földrajz tanszék volt: a párizsi, a berlini és a göttingeni!) Nevéhez fűződik a magyarországi földrajzoktatás megszervezése. Életében összesen 37 félév alatt 19 tárgykörből tartott előadásokat, egyúttal Tóth Ágostonnal megszervezte a Magyar Földrajzi Társaságot is: az 1872. május 12-i alakuló ülésen Hunfalvy Jánost választották meg elnöknek.
Élete utolsó éveiben öt kötetesre tervezett művén, Egyetemes földrajz című kézikönyvén dolgozott. A hatalmas vállalkozás valóban az egész Föld, valamennyi földrész és ország természetföldrajzi és társadalomtörténeti bemutatására törekedett. Az öt kötetből azonban csak három készülhetett el (I. kötet Dél-Európa, II. kötet Magyar birodalom). A III. kötet (Észak-, Nyugat-, Kelet- és Közép-Európa) szerkesztése közben hunyt el, így az már csak halála után jelenhetett meg (tanítványa, Thirring Gusztáv gondozásában).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Életút
Megjelent: nevpont.hu 2020
Aktuális havi évfordulók
Berzsenyi Dániel
költő
Bessenyei György
író, költő, politikus
Hajós Alfréd
építészmérnök, úszó, labdarúgó, sportújságíró
Ila Bálint
történész, levéltáros
Jakab Elek
történész, levéltáros
Foglalkozások
politikus (663), orvos (605), író (459), történész (363), jogász (331), irodalomtörténész (285), szerkesztő (274), újságíró (268), műfordító (228), pedagógus (214), költő (189), közgazdász (181), gépészmérnök (168), nyelvész (167), biológus (144), festőművész (121), vegyészmérnök (120), római katolikus pap (117), kémikus (115), mezőgazdasági mérnök (109), matematikus (101), művészettörténész (97), muzeológus (93), levéltáros (91), fizikus (89)