Vikár Béla
Vikár Béla

2022. június 30. Csütörtök

Vikár Béla

etnográfus, népzenekutató, műfordító

Születési adatok

1859. április 1.

Hetes, Somogy vármegye

Halálozási adatok

1945. szeptember 22.

Dunavecse, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye


Iskola

A bp.-i tudományegyetemen nyelvészeti és irodalmi tanulmányokat folytatott (1877–1884), az MTA tagja (l.: 1911. ápr. 27.).

Életút

Szülőföldjén már ifjúkorában gyorsírással jegyezte a helyi parasztközösség dalait, meséit. Bp.-i tanulmányai idején, az 1880-as években határozta el, hogy a finn eposzt, a Kalevalát m. nyelvre fordítja. Első finno.-i tanlmányútján (1889) tökéletesítette finn nyelvtudását, s a finn népi eposszal kapcsolatos folklorisztikai anyagot is gyűjtött. Nem sokkal később, egy pesti műszerésznél megismerkedett az Edison-féle fonográffal, s az egész világot megelőzve fonográffal kezdett néprajzi, elsősorban népzenei anyagot rögzíteni (először 1896 őszén, Mezőcsáton kezdte meg a viaszhengerre való rögzítést, 1900-ban a párizs világkiállítás egyik szenzációja lett a ~-féle népzenei hangfelvétel). Fonográfhengereken őrzött felvételeit Bartók Béla jegyezte le. Számos kutatóúton járt még Finno.-ba, ezeken több száz néprajzi tárgyat gyűjtött, ebből alakult meg a Néprajzi Múz. finn gyűjteménye. Kalevala-fordítását végül is az MTA adta ki (1909), időközben a finn és az észt mellett elsajátított a grúz nyelvet is, olyannyira, hogy Rusztaveli nemzeti eposzát is m. nyelvre tolmácsolta (1917). Néprajzi és nyelvi munkákon kívül a gyorsírás elméletével, annak fejlődésével is fogl. Viaszhengereit a Néprajzi Múz. Népzenei Gyűjteménye, gyorsírással készült jegyzeteit az MTA Kézirattára, a Gergely Pál által gyorsírásból gépírásba áttett szövegeit az MTA Zenetud. Int.-e őrzi. Álneve: Tatár Péter. – A M. Néprajzi Társaság főtitkára (1896–1897). Az általa alapított La Fontaine Társaság elnöke (1920-tól). Az Alföldi M. Közműv. Egyesület társelnöke. A Finn Irodalmi Társaság és a Finnugor Társaság l. tagja (1908-tól). – Az Ogy.-i Gyorsíró Iroda munkatársa, vezetője (1889–1921). A Bp., ill. Orsz. M. Gyorsíró Egyesület alelnöke (1892–1893), elnöke (1893–1894, 1904–1913). A Könyves Kálmán Szabadkőműves Páholy tagja (1894-től). – A Gyorsírászati Lapok (1886–1893, 1903–1909), az Élet c. folyóirat (1892-től), a bp.-i West–Östliche Rundschau (1894–1898), az Országgyűlési Könyvtár (Téglás Gézával, 1903-tól) és a Turán c. folyóiratok szerkesztője (1917-től).

Főbb művei

F. m.: Gáti István stenographiája, kapcsolatban a modern stenographiával. (Bp., 1890)
Kalevalai tanulmányok. (Bp., 1901)
Virágmesék. Összegyűjtötte. (Székelyudvarhely, 1903)
Somogy megye népköltése. (Bp., 1905)
A regős ének. (Bp., 1907)
A magyar népköltés remekei. I–II. Szerk. (Bp., 1907)
Krohn, J.: Kullervo énekei. Ford. (Bp., 1908)
A Kalevala. Ford. (Bp., 1909)
Petőfi az északi népeknél. (Bp., 1911)
A székely népköltésről. Akad.-i székfoglaló is. (Elhangzott: 1912. jan. 8.
Akadémiai Értesítő, 1912)
Tábortüzek. Műfordítások. (Bp., 1915)
Rusztaveli: A párducbőrös lovag. Ford. (Bp., 1917)
Hommage à Petőfi. (Bp., 1923)
A magyarság eredete. (A mai Magyarország. Bp., 1925
német és francia nyelven is)
Gyorsírói emlékeimből. (Bp., 1931)
Magyarázatok a Kalevalához. (Bp., 1935).

Irodalom

Irod.: Varró István: A hetvenéves V. B. (Századunk, 1929)
Rónay Márta: Négyszemközt V. B.-val. (Literatura, 1931)
Balassa József: V. B. (Magyar Nyelvőr, 1934)
Ernst Jenő: V. B. élete, kora és gyorsírástörténeti szerepe. (Bp., 1941)
Korompay Bertalan: V. B. (Ethnographia, 1945)
Gombos László: V. B. (Magyar Nyelvőr, 1946)
Korompay Bertalan: V. B. (Nyelvtudományi Közlemények, 1959)
Volly István: Somogyi „Kalevala”. V. B. Somogyban. (Kaposvár, 1959)
Kodály Zoltán: Emlékezés V. B.-ra. (K. Z.: Visszatekintés. II. Bp., 1964)
Takáts Gyula: A Kalevala és V. B. (Kortárs, 1966
T. Gy.: Egy kertre emlékezve. Bp., 1971)
Együd Árpád: V. B. és a somogyi népköltészet gyűjtése. (Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, 1980)
V. B. nyomában. Szerk. Laczkó András. (Kaposvár, 1984)
Kiss Antal: Ô maga út volt. (Napjaink, 1984)
Laczkó András: V. B. a La Fontaine Társaságban. (Új Írás, 1989)
Csepregi Márta: „Válogatok vers javábul, gyönyörű dalokat gyújtok.” A Kalevala magyar fordításairól. (Holmi, 1993)
Lak István: 50 éve halt meg V. B. (Vakok Világa, 1995)
Sebő Ferenc: Mikor is volt 1896? V. B. népdalgyűjteményének datálási problémái. (Iskolakultúra, 1995)
Bán Ervin: V. B. emlékére. (Kláris, 1996)
Olsvai Imre: V. B. népzenegyűjtésének és Kalevala-fordításának hatása Bartók Béla, Kodály Zoltán és József Attila művészetére. (Néprajzi Értesítő, 1997)
Terbócs Attila: V. B.-bibliográfia. (Bp., 1999)
Péter László: V. B. Szőregen. (P. L.: Az ezeréves Szőreg. Szeged-Szőreg, 2001)
Fehérvári Győző: Magyar Kalevalák. (Kortárs, 2002)
Ifj. Kodolányi János: V. B. (Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője