Iskola

A szentesi gimnáziumban, a bp.-i egyetemen hittudományi karán (1882–1886), az Augustineum tagjaként a bécsi egyetemen tanult (1886–1888), pappá szentelték (1888. aug. 16.). hittudományi doktori okl. szerzett (1890).

Életút

A temesvári papnevelő intézet tanulmányi felügyelője és hittanára (1888–1890), egyúttal zsinati vizsgáló és a hittanárokat képesítő bizottság tagja (1889–1890). Püspöki szertartó és szentszéki jegyző (1890–1891), püspöki titkára (1891–1897). A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban (VKM) az I. (Katolikus) Ügyosztály vezetője (1897–1911); miniszteri osztálytanácsosi (1897–1902), majd miniszteri tanácsosi rangban (1902–1911). A csanádi székeskáptalan kanonokja (1899–1911), a győri egyházmegye püspöke (1911–1914; kinevezték: 1911. márc. 9.), kalocsai érsek (1914–1923). Pápai kamarás (1895-től), cikádori c. apát (1898-tól), sebenicói választott püspök (1902-től), apátkanonok (1902-től).

Sokat foglalkozott a külföldre szakadt magyarság nemzeti és egyházi (lelki) gondozásával, a kivándorlás kérdéseivel. 1904-ben a magyar kormány megbízta a bukovinai székelyek etnikai, vallási és társadalmi viszonyainak feltérképezésével. Bejárta Bukovinát, magyarországi és külföldi kikötőket, kezdeményezte a fiumei és a hamburgi kikötői magyar lelkészség megszervezését. Híres egyházi szónok volt, történeti írásaiban az egyház szociális feladatait vizsgálta, feldolgozta a szegényápolás történetét. Kalocsai érsekként ő koronázta meg az utolsó magyar királynét, Zitát (1916-ban). Egyházmegyéjében bőkezűen adományozott egyházi és emberbaráti célokra. Kalocsán rokkanttelepet létesített, közreműködött a budapesti Ostrom utcai kollégium és gimnázium létesítésében. Végrendeletében 300 000 koronát hagyott az MTA-ra (1923-ban).

Emlékezet

Emlékét Szentesen utca őrzi (1932-től). Portréját Éder Gyula festette meg (1935-ben; a Szent Anna Plébánia épületében látható).

Elismertség

A Szent István Akadémia tagja (r.: 1916). A Szent István Társulat Tudományos és Irodalmi Osztályának tagja (1891-től).