Iskola

Az MTA tagja (l.: 1970. febr. 4.; r.: 1976. máj. 7.).

Életút

A Pázmány Péter Tudományegyetemen - az Eötvös Collegium tagjaként - matematika-fizika szakos tanári okl. (1935), a debreceni Tisza István Tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. szerzett (1940), a fizikai tudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952), doktora (1967), az MTA tagja (l.: 1970. febr. 4.; r.: 1976. máj. 7.). - Az Orsz. Földrengési Obszervatórium közp. gyakornoka (1935-1936), a debreceni Tisza István Tudományegyetem Orvosi Fizikai Int.-ében Gyulay Zoltán tud. gyakornoka (1936-1940), az ipolysági és a pestszentlőrinci áll. gimn. r. tanára (1941-1946). A Bp.-i Középisk. Tanárképző Int. gyakorlógimn.-ának vezető tanára (1946-1949), a Bp.-i Pedagógiai Főisk. Fizika Tanszék tanszékvezető r. tanára (1949-1950), a BOTE, ill. a SOTE Orvosi Fizikai Int., ill. Biofizikai és Sugárbiológiai Int. ny. r. tanára (1950-1952), egy. tanára (1952-1982) és az int. ig.-ja (1950-1982); közben a BOTE Ált. Orvostud. Kar dékánja (1959-1963), a SOTE tud. rektorh.-e (1970-1973). Az MTA Kristályfizikai Tanszéki Kutatócsoport vezetője (1961-1975). A SOTE t. szenátora (1985-től).Kristályfizikával, elsősorban a kristályok atomi rendezettségében előforduló, ill. tudatosan keltett rendezetlenségek vizsgálatával, a kristálynövekedés mechanizmusával, egykristályok növesztésével, nukleáris medicinával fogl. Nemzetközileg is jelentős eredményeket ért el a nukleioproteidekben keletkező ultraibolya sugárzás, vmint az ezzel összefüggő, vegyszerek által okozott strukturális és funkcionális sérülések gyakoriságának mérése és kvantitatív leírása terén. Munkatársaival a világon is az elsők között állított elő távközlési célokra alkalmas egykristályokat. Kutatócsoportja másik fontos eredménye az ultraviola ún. fénygenotoxikus hatásának kvantitatív jellemzése.