Széll Jenő
Széll Jenő

2020. december 4. Péntek

Széll Jenő

politikus, diplomata, műfordító

Születési adatok

1912. június 13.

Budapest

Halálozási adatok

1994. január 15.

Budapest

Temetési adatok

1994. január 27.

Budapest

Kerepesi út


Család

Dédszülei: Ábel Albin (†1888. márc. 5. Budapest. Temetés: 1888. márc. 7. Kerepesi út) zenetanár, zongoramester, Knight, Claudia. Nagyszülei: Ábel Jenő (1858. júl. 24. Pest – 1889. dec. 13. Bp. Temetés: 1889. dec. 15. Kerepesi út): klasszika-filológus, irodalomtörténész, az MTA tagja, Bosányi Gizella (†1900. ápr. 2. Budapest. Temetés: 1900. ápr. 4. Kerepesi út), Bosányi József biztosítótársasági hivatalnok leánya. Sz: Széll Mihály minisztériumi tisztviselő volt, Ábel Margit tanítónő. Fia: Széll András.

Iskola

Gyermekéveit Mátyásföldön töltötte, elemi iskoláit Rákospalotán és Budapesten végezte, a budapesti Eötvös József Gimnáziumban éretts. (1930), a Pázmány Péter Tudományegyetemen magyar–francia szakon tanult és művészettörténetet is hallgatott (1930–1933), a párizsi Sorbonne hallgatója (1934–1935), Bécsben textilvegyészetet tanult (1938–1939).

Életút

A KIMSZ egyetemi szervezete tagja, titkára (1931–1933), felforgatás vádjával letartóztatták (a szegedi Csillagbörtön foglya, 1933–1934). Szabadulása után Párizsban telepedett le, majd Bécsben élt (1934–1939); Franciaországban belépett az FKP-be (1935). Az óbudai Filatorigáti Textilművek (1939–1941), a pápai Perutz testvérek textilgyára textiltechnikusa (1941–1944). Az MKP tagja (1945-től), a párt budapesti VIII. kerületi bizottsága titkára (1945. jan.–1945. márc.), az MKP KV Közgazdasági és Közigazgatási Osztálya vezetője (1945. márc. 9.–1945. ápr. 13.), az osztály átszervezése után politikai munkatársa (1945. ápr.–1946. okt.), az újabb átszervezés után a Közigazgatási Osztály vezetője (1946. nov. 1.–1948. márc. 1.). A fővárosi törvényhatósági bizottság tagja, alelnöke (1947–1948). Népbíróként részt vett Imrédy Béla elítélésében és a Magyar Közösség elleni 1947-es perben. Bukaresti magyar követ (1948. márc. 1.–1950. febr. 8.). 

 

Az MDP KV Oktatási Osztálya, ill. Agitációs és Propaganda Osztálya h. vezetője (1950–1951), a Népművelési Intézet igazgatója (1951. febr.–1955. dec. és 1956. szept.–1957. ápr.), a Műcsarnok igazgatója (1956. febr.–1956. aug.). A forradalom idején Nagy Imre titkára (1956. okt. 28.–nov. 3.) és a Szabad Kossuth Rádió kormánybiztosa (1956. nov. 1–3.). Az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) könyvtárosa (1957–1958). Letartóztatták (1958. okt. 19.), a Mérei Ferenc és társai elleni perben öt év börtönbüntetésre ítélték (1959. ápr. 1-jén; 1959–1960-ban a Gyűjtőfogházban, éhségsztrájkja után, 1960–1962-ben a sátoraljaújhelyi börtönben, 1962–1963-ban ismét a Gyűjtőfogházban raboskodott; 1963. márc. 29-én szabadult; 1989-ben rehabilitálták).

 

A Zeneműkiadó Vállalat lektora (1963–1970), a Könyvvilág c. folyóirat szerkesztője (1970–1972).

A Történelmi Igazságtétel Bizottság alapító tagja (1988).

A Nagy Imre (1896–1958) köré szerveződő ellenzéki csoport tagja, a mártír miniszterelnök egyik legközelebbi munkatársa (1954-től). A Népművelési Intézet igazgatójaként vezető szerepet játszott a Bartók Béla zenéje elleni ideológiai kampány felszámolásában. Miután aláírta az ún. írói memorandumot (1955. okt.), leváltották tisztségéből, áthelyezték a Műcsarnokba (1956. szept. 1-jével rehabilitálták, visszatérhetett a Népművelési Intézet élére). Részt vett a Nagy Imre 60. születésnapjára rendezett ünnepségen (1956. jún.) és ott volt Rajk László és mártírtársai újratemetésén (1956. okt. 6.). A forradalom és szabadságharc eseményeinek egyik fontos szereplője. Szilágyi József (1917–1958) kérésére elvállalta Nagy Imre titkára tisztét (1956. okt. 28.), majd kormánybiztosként a Szabad Kossuth Rádió élére került (1956. nov. 1.). A nov. 4-i szovjet katonai intervenció után nem jutott el a jugoszláv követségre, részt vett a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom tevékenységében (1956 vége–1957 tavasza).

Szabadulása után a demokratikus ellenzék egyik meghatározó személyisége. Aláírta a Charta’77 vezetőinek letartóztatása ellen tiltakozó memorandumot (1979), a forradalomról megemlékező ellenzéki konferencia egyik szervezője és előadója (1986), jelentős szerepet vállalt Nagy Imre és mártírtársai 1989. jún, 16-i újratemetése megszervezésében. (1988-tól).

Műfordítóként 20. századi és kortárs német és francia irodalmat és népszerű tudományos ismeretterjesztő munkákat tolmácsolt.

Emlékezet

Budapesten élt és tevékenykedett, a fővárosban hunyt el, a Kerepesi úti (= Fiumei út) Temetőben, nagyapjával, Ábel Jenővel közös sírban nyugszik. A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2001-ben).

Elismerés

A Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje (1948).

Főbb művei

F. m.: Községpolitika városokban. (Oktatási füzetek. Az MKP Országos Oktatási Igazgatósága kiadványa. Bp., 1947)
Községpolitika és hároméves terv. Oktatási füzetek. Az MKP Országos Oktatási Igazgatósága kiadványa. Bp., 1948)
Népünk szeretete. Népművészeink ajándékai Rákosi Mátyás 60 éves születésnapjára. Szerk. Bokor Miklós, az előszót írta Sz. J. (Művészeti Könyvek. Bp., 1952)
Falusi kultúrmunkák fejlődése a járási kultúrverseny tükrében. (Társadalmi Szemle, 1952)
Színház és népművelés. (A Népművelési Intézet kiadványa. Bp., 1957)
A koalíciós Törvényhatósági Bizottságban. (Budapest [folyóirat], 1973)
Népzene és szórakoztatás. (Forrás, 1983)
Húzzad, húzzad, muzsikásom! A hangszeres népzene feltámadása. Szerk. Sz. J. (Bp., 1984)
A feltámadt hangszeres népzenéről. (Nyelvük és kultúránk, 1987).

F. m.: ford.: Döblin, Alfred: Hamlet avagy A hosszú éjszaka vége. Regény. Ford. Sz. J., az utószót írta Nagy Péter. (Bp., 1964)
Hoerschelmann, Fred von: Esperanza. – Schneider, Rolf: A harmadik keresztes háború. Mindkettőt ford. Sz. J. (Láthatatlan színpad. Német hangjátékok. Vál. Albert Gábor. Bp., 1964)
Schallück Paul: Semmiáron. Regény. (Modern Könyvtár. 89. Bp., 1965)
Delarue, Jacques: A Gestapo története. Ford. Sz. J. (Bp., 1965
2. kiad. 1972
3. kiad. Nyíregyháza, 2001
4. kiad. 2006)
Friedländer, Saul: XII. Pius és a Harmadik Birodalom. Ford. Sz. J. (Bp., 1966)
Neumann, Bernd: Az Auschwitz-per. Beszámoló Mulka és társai vádlottaknak a frankfurti esküdtbíróság előtt lefolyt bűnügyéről. Ford. Tímár Istvánnal. (Bp., 1966)
Diehl, Gaston: Picasso. Kismonográfia. (Bp., 1967)
Taboui, Geneviève: Elsodort diplomácia. Ford. Sz. J. A bevezető tanulmányt írt Vadász Sándor. (Bp., 1967)
Földes Andor: Zongoristák kézikönyve. Ford. Sz. J. (Bp., 1967
2. bőv. kiad. 1970)
Riffaud, Madeleine: Észak-Vietnamban. Riportok. (Modern Könyvtár. T144. Bp., 1968)
Hauser Arnold: A művészet és az irodalom társadalomtörténete. I–II. köt. Ford. Nyilas Verával, az utószót írta Németh Lajos. (Bp., 1968–1969
2. kiad. 1980
3. kiad. 2011)
Aubry, Cécile: Poly. Ifjúsági regény. Ford. Sz. J. Ill. Kass János. (Sirály Könyvek. Bp., 1969)
Pincherle, Marc: A hegedű. Ford. Sz. J. (Bp., 1969)
Polkehn, Klaus–Szeponik, Horst: Meghal, aki nem hallgat. Dokumentumregény. Ford. Sz. J. (Bp., 1970)
Vivier, Colette: Sarkcsillag. Ifjúsági regény. Ford. Sz. J. Ill. Fekete Mária. (Sirály Könyvek. Bp., 1971)
Chagall, Bella: Égő gyertyák. Visszaemlékezések. Ford. Sz. J. (Bp., 1971
2. kiad. 1994
3. kiad. 2000)
Canetti, Elias: Marrakes hangjai. Útijegyzetek. Ford. Sz. J., az utószót írta Bor Ambrus. (Modern Könyvtár. T224. Bp., 1972
2. kiad. 1999)
Claudius, Eduard: Nyugtalan idők. Visszaemlékezések. Ford. Sz. J. (Bp., 1973)
Marchais, Georges: Demokratikus kihívás. Ford. Sz. J. (Bp., 1974)
Langlois, Denis: Fekete akták a francia igazságszolgálatatás gyakorlatából. Ford. Sz. J. (Bp., 1974)
Cubinskij, Vadim: Wilhelm Liebknecht. Életrajz. Ford. Sz. J. (Bp., 1976)
Hüttner, Hannes: Csavaros. Képes mesekönyv. Ford. Sz. J., ill. Golz, Konrad (Bp., 1976)
Liebermann, Rolf: Életem az opera. (Bp., 1984).

Irodalom

Irod.: Sz. J. beszél. Lejegyezte Tóth Péter. (Jelentkezünk, 1989)
Domány András: Veszélyes helyzetben vagyunk. Széll-lel szemben. Koncepciós per 1959-ben. (168 Óra, 1989. jún. 13.)
Halálhír. (Magyar Nemzet–Népszabadság, 1994. jan. 25.)
Litván György: Búcsú Sz. J.-től. (Népszabadság, 1994. jan. 27.)
Hegedűs B. András: Sz. J. (Beszélő, 1994)
Sz. J. (Muzsika, 1994. 3.)
Kőrösi Zsuzsanna–Molnár Adrienne: Magántörténelem. Papp János, Sz. J. és Kuklay Antal emlékezései a hatvanas évekre. (Múltunk, 2001)
Széll András: Szabad szél. Visszaemlékezés. (Bp., Noran Libro, 2012)
Kozák Gyula: Egy műfaj nélküli ember. Száz éve született Sz. J. (Élet és Irodalom, 2012. aug. 24.).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2019