Révész Géza
politikus, honvéd tábornok
Névváltozatok
Reisch Géza
Születési adatok
1902. augusztus 31.
Sátoraljaújhely, Zemplén vármegye
Halálozási adatok
1977. január 22.
Budapest
Temetési adatok
1977. január 28.
Budapest
Mező Imre úti Temető Munkásmozgalmi Panteon
Család
Sz: Reisch Simon (†1915) borbélymester, Lengyel Ilona. Heten voltak testvérek.
Iskola
Elemi iskolái után Budapesten ezüstművesnek tanult (1915–1918). A Moszkvai Műszaki Egyetem Hadmérnöki Karán hadmérnöki okl. szerzett (1934), a Vörös Hadsereg moszkvai Sztálin Páncélos Akadémiáján végzett (1938).
Életút
A Szabadság Munkásképző Egylet (1916-tól), a Kommunisták Magyarországi Pártja (KMP, 1918. nov.-től) és a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetsége (KIMSZ) alapító tagja (1919-től). A Tanácsköztársaság idején a Magyar Vörös Hadsereg III. nemzetközi ezredének politikai megbízottja (1919. máj.–1919. júl.), a bukás után elmenekült az országból, Csehszlovákiában telepedett le, majd Bécsben élt (1919–1921). Bécsben bekapcsolódott a kommunista emigráció tevékenységébe, a KIMSZ KB tagjaként illegális pártmunkára visszatért Magyarországra (1921–1922), letartóztatták (1922. szept.), illegális kommunista szervezkedés vádjával tíz év fegyházra ítélték (1923. máj.; a magyar–szovjet hadifogolycsere-egyezmény révén a SZU-ba távozhatott (1924. márc.).
A moszkvai Külügyi Népbiztosság diplomáciai futára (1924–1926), a Lenin Intézet munkatársa (1926–1928). Hadi tanulmányai befejezése után a Vörös Hadsereg állományába került mint politikai munkatárs (1932–1934), őrnagyi rangban a hadügyi népbiztosság mérnök-tisztje (1934–1938), alezredesi rangban a Páncélos Főparancsnokság (1938–1940), majd a moszkvai központi harckocsizó bázis főparancsnokságának hadmérnök főmunkatársa (1940–1941), az ország német támadása idején a bázissal együtt Novoszibirszkbe evakuálták (1941 nyara–1942. dec.; internálták 1943. máj.-ban szabadult). A cseljabinszki 58. sz. hadifogolytábor parancsnokhelyettese (1943. máj.–1944. szept.), a Kijev melletti szvjatosinói partizániskola magyar részlegének parancsnoka (1944. szept.–1944. dec.).
A Vörös Hadsereggel tért vissza Magyarországra. Az MKP KV katonai referense, a Káder Osztály osztályvezető-helyettese (1945. ápr.–1946. márc), a Katonai és Karhatalmi Osztály vezetője (1946. márc.–1947. nov.) tartalékos vezérőrnagyi rangban (1946. nov.-től). Külszolgálatra rendelték, rk. követ és meghatalmazott miniszter (1947. nov. 13.–1947. nov. 26.), varsói követ (1947. nov. 26.–1948. okt. 15.). Hazatérése után, altábornagyi rangban a Honvédelmi Minisztérium (HM) Katonapolitikai Csoportfőnöksége csoportfőnöke (1948. okt. 16.–1949. jan. 31.), a HM Katonai Elhárító Főcsoportfőnöksége főcsoportfőnöke (1949. febr. 1.–1950. jan. 31.), a HM IV. (Felderítő) Főcsoportfőnökségének főcsoportfőnöke (1950. febr. 1.–1953. dec. 12.). A Magyar Néphadsereg (MN) fegyverzeti és technikai főfelügyelője (1953. dec. 12.–1955. jan. 6.), az Országos Tervhivatal (OT) katonai elnökhelyettese (1955. jan. 7.–1957. febr. 28.). Honvédelmi miniszter (1957. márc. 1.–1960. máj. 17.); közben vezérezredessé léptették elő (1958. márc.), a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövete (1960. máj. 17.–1963. febr. 23.). Az MSZMP KB Államgazdasági Osztálya nyugdíjas társadalmi munkatársa (1963–1967). A Magyar–Szovjet Baráti Társaság (MSZBT) alelnöke (1966–1977). A Központi Népi Ellenőrző Bizottság (KNEB) tagja (1969–1977).
Az MSZMP KB tagja (1957. febr. 26.–1977. jan. 22.).
Országgyűlési képviselő (Hazafias Népfront, Bács-Kiskun megyei lista, 1958. nov. 16.–1963. febr. 24. és 1963. febr. 24.–1967. márc. 19.).
A 20. század második felének egyik jelentős magyar katonapolitikusa, a magyar katonai felderítés hírhedt személyisége. Az általa irányított katonai elhárítás fontos információs szerepet játszott a tábornokper vádlottjainak törvénytelen elítélésében. A Sólyom-per (1950) bírósági tárgyalásán ülnökként közvetlen szerepet vállalt az ítélet meghozatalában. 1950. februártól a katonai kémelhárítás az Államvédelmi Hatósághoz (ÁVH) került, ettől kezdve a Honvédelmi Minisztérium IV. (Felderítő) Főcsoportfőnökségét irányította, amely a katonai felderítés és hírszerzés feladatait látta el. Ebben a minőségében tagja volt az MDP Farkas Mihály elnöklete alatt működő Államvédelmi Bizottsága Katonai Albizottságának. 1953. decemberben kinevezték a Magyar Néphadsereg fegyverzeti és technikai fejlesztési főfelügyelőjévé, 1955. januártól az Országos Tervhivatal katonai elnökhelyettese volt.
A forradalom és szabadsághac leverése után elsők között csatlakozott az újonnan megalakított Magyar Szocialista Munkáspárthoz (MSZMP, 1956. nov.). Kádár János közeli munkatársaként az ún. Magyar Forradalmi Munkás–Paraszt Kormány tagja lett, megbízták a Fegyveres Erők Minisztériuma megszüntetésével újra önálló vált honvédelmi tárca vezetésével. Horváth Imre külügyminiszter mellett ő írta alá a szovjet csapatok további magyarországi tartózkodását biztosító magyar–szovjet államközi egyezményt. (1957. május 27-én). Honvédelmi miniszterként 1960. májusig irányította a Magyar Néphadsereg 1956 utáni újjászervezését és betagozását a Varsói Szerződés szervezetébe, felmentésekor megbízták a moszkvai nagykövetség vezetésével.
Emlékezet
Révész Géza Budapesten hunyt el, a Mező Imre úti Temető Munkásmozgalmi Panteonjába temették. A gyászszertartáson Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter az MSZMP KB és a Honvédelmi Minisztérium nevében, Fehér Lajos, a Magyar Partizán Szövetség elnöke a Magyar Partizán Szövetség választmánya nevében, Tétényi Pál akadémikus, egyetemi tanár a Magyar–Szovjet Baráti Társaság nevében búcsúztatta.
Életéről szól Vadász Ferenc Ketten a Remete utcából c. regénye (1962).
Elismerés
Magyar Szabadság Érdemrend (ezüst, 1946), 48-as Díszérem (1948), Magyar Népköztársasági Érdemrend IV. fokozata (1950), Vörös Csillag Érdemrend (1953), Szolgálati Érdemérem (1959), Munkás–Paraszt Hatalomért Emlékérem (1958), Kiváló Szolgálatért Érdemérem (1955 és 1958), Tanácsköztársasági Emlékérem (1959), a Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1962 és 1968), Szocialista Hazáért Érdemrend (1967), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970), a Magyar Népköztársaság Zászlórendje I. fokozata (1975).
Németország Fölött Aratott Győzelemért a Nagy Honvédő Háborúban 1941–1945 Érdemérem (szovjet, 1946), „Polonia Restituta” Érdemrend I. osztálya (lengyel, 1948), Vörös Zászló Érdemrend (szovjet, 1958 és 1965).
Irodalom
Irod.: Árkus József–Szenes Sándor: 1945–1948. Kortársak nyilatkoznak. Az új magyar hadseregről. R. G. (Népszabadság, 1970. febr. 13.)
R. G. hetven éves. (Népszabadság, 1972. aug. 31.)
Várkonyi Endre: Múlt idők tanúi. R. G. (Magyarország, 1974. 41.)
Halálhír. (Népszabadság–Magyar Nemzet, 1977. jan. 25.)
Vadász Ferenc: Emlékezés R. G.-ra, születésének 75. évfordulóján. (Népszabadság, 1977. aug. 31.)
R. G.: A KIMSZ soraiban. Visszaemlékezés. (Pártélet, 1978. 11.)
K. J.: Példamutató, küzdelmes életút. R. G. születésének 80. évfordulójára. (Népszabadság, 1982. aug. 31.)
Köves Rózsa: R. G. emlékezete. (Magyar Nemzet, 1982. aug. 31.)
Vida Sándor: R. G. (Pártélet, 1982. 8.)
Feitl István: Hogyan lett Czinege Lajosból honvédelmi miniszter? (Népszabadság, 1990. febr. 12.)
Berki Mihály: A karhatalom 1956–1957-ben. A Honvéd Karhatalom felszámolása. (Új Magyarország, 1992. nov. 28.)
Pataki István: A hadsereg újjászervezése az 1956-os forradalom és szabadságharc után. (Honvédségi Szemle, 1993. 10.)
Kahler Frigyes–M. Kiss Sándor: Az erőszakszervezetek és a forradalom. A Katonai Bizottság – 1956. okt. 24.–okt. 30. – és a katonai diktatúra terve. Adatok és gondolatok a Katonai Tanács létrejöttéről és működéséről. (Kortárs, 1996. 6.)
Okváth Imre: Bástya a béke frontján. Magyar haderő és katonapolitika, 1945–1956. (Debrecen, 1998)
Okváth Imre: A Varsói Szerződésbe való integrálódás kezdetei. 1955–1956. (Honvédségi Szemle, 1998. 4.).
Irod.: Ki kicsoda? Életrajzi lexikon magyar és külföldi személyiségekről, kortársainkról. Szerk. Fonó Györgyné és Kis Tamás. (Bp., 1969
2. átd. kiad. 1972
3. átd. kiad. 1975)
Munkásmozgalom-történeti lexikon. Szerk. Vass Henrik. (Bp., 1972)
A magyar antifasiszta ellenállás és partizánmozgalom. Főszerk. Liptai Ervin. (Bp., 1987)
Kubinyi Ferenc: Fekete lexikon. (Thousand Oak, 1994)
Sátoraljaújhely lexikona. A szerkesztőbiz. elnöke Fehér József. (Sátoraljaújhely, 2001)
Bölöny József: Magyarország kormányai. 1848–2004. (5. bőv. és jav. kiad. Bp., 2004)
Főkonzulok, követek és nagykövetek. 1945–1990. Szerk. Baráth Magdolna és Gecsényi Lajos. (Bp., 2015).
neten:
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelent: nevpont.hu 2020
Aktuális havi évfordulók
Berzsenyi Dániel
költő
Bessenyei György
író, költő, politikus
Hajós Alfréd
építészmérnök, úszó, labdarúgó, sportújságíró
Ila Bálint
történész, levéltáros
Jakab Elek
történész, levéltáros
Foglalkozások
politikus (663), orvos (605), író (459), történész (363), jogász (331), irodalomtörténész (285), szerkesztő (274), újságíró (268), műfordító (228), pedagógus (214), költő (189), közgazdász (181), gépészmérnök (168), nyelvész (167), biológus (144), festőművész (121), vegyészmérnök (120), római katolikus pap (117), kémikus (115), mezőgazdasági mérnök (109), matematikus (101), művészettörténész (97), muzeológus (93), levéltáros (91), fizikus (89)