Iskola

A bp.-i tudományegyetemen jogtudományi doktori okl. szerzett (1880-as évek). Az MTA tagja (ig.: 1924. máj. 8.; t.: 1926. máj. 6.).

Életút

A Pénzügyminisztérium (PM) munkatársa (1884–1906), miniszteri tanácsosi rangban (1890-től); közben a PM kormánybiztos- helyettese (1892), a PM adminisztratív államtitkára és az Osztrák–Magyar Bank kormánybiztosa (1903. máj.–1906. ápr.). A Függetlenségi és 48-as Párt vezette koalíció kormányzása idején a PM politikai államtitkára (1906. ápr.–1909. ápr.), mivel Wekerle Sándor miniszterelnök magának tartotta meg a pénzügyminiszterséget, tkp. a tárca vezetője), egyúttal alkotmánypárti programmal országgyűlési képviselő (Pozsony I. választókerület, 1906–1909). Az Osztrák–Magyar Bank ún. kormányzója és a Főrendiház tagja (1909. ápr.–1918. febr.), hivatalát a Nemzeti Munkapárt kormányra kerülése után is megőrizte. Wekerle harmadik kormányában pénzügyminiszter (1918. febr. 11.–1918. okt. 31.), a Monarchia összeomlása után egy időre visszavonult a közügyektől. Az újonnan felállított Magyar Állami Jegyintézet elnöke (1921. máj.–1923. szept.), az Országos Pénzügyi Tanács ügyvezető alelnöke (1922–1924), a Magyar Nemzeti Bank (MNB) első elnöke (1924. máj.–1935. jan.) és az újjászervezett Felsőház tagja (1927–1935). Az MTA másodelnöke (1933–1934). Az I. vh. után jelentős szerepet játszott az Ausztriával való gazdasági kiegyezés kérdéseinek rendezésében. Nevéhez fűződik a teljesen elértéktelenedett koronát felváltó új nemzeti valuta, a pengő bevezetésének gyors végrehajtása (1927). 1926-ban 10 millió koronát, 1927-ben 4000 pengőt adott az MTA-nak.