Peidl Gyula
Peidl Gyula

2024. október 9. Szerda

Peidl Gyula

politikus, miniszterelnök

Születési adatok

1873. április 4.

Ravazd, Győr vármegye

Halálozási adatok

1943. január 22.

Budapest

Temetési adatok

1943. január 24.

Budapest

Fiumei út


Család

Nagyszülei, apai: Peidl József (1819. szept. 17. Románd, Veszprém vm.–1858. júl. 29. Románd), Saffer Magdolna (1828. dec. 16. Románd–1853. aug. 2. Románd).

Szülei: Peidl Mihály (1846. szept. 24. Románd–1885. jan. 25. Hol?) mészáros, Zombori Erzsébet.

Testvére: Peidl Anna (1870. ápr. 27. Lázi, Veszprém vm.) és Peidl Mária (1876. nov. 15. Bp.).

Felesége: 1896–1943: Enzelmüller Katalin; Enzelmüller János (1843. Bécs–1901. ápr. 8. Bp.) és Breitner Katalin (†1912. nov. 24. Bp. Temetés: 1912. nov. 27. Hol?) leánya.

Enzelmüller Katalin testvérei: Enzelmüller János (1870. jan. 31. Orsova, Krassó-Szörény vm.–1962. márc. 6. Bp.) géplakatos, nyomdász, Enzelmüller Antónia (1875. ápr. 11. Bp.), Enzelmüller Borbála (1876. okt. 15. Bp.) és Enzelmüller Nándor (= Enzelmüller Ferdinánd, 1882. júl. 9. Bp.–1925. jan. 18. Bp. Temetés: 1925. jan. 21. Farkasrét) nyomdai gépmester.

Enzelmüller János nevelt fia: Erdei László (= 1946-ig Enzelmüller László 1920. okt. 18. Bori, Hont vm.– 1996. jan. 14. Bp. Temetés: 1996. jan. 26. Kerepesi út): filozófus, tudománydoktor (1970), egyetemi tanár (1972).

Gyermekei, leányai: Sándor Imréné, majd Hajós Miklósné Peidl Katalin (= Peidl Kató, 1897. aug. 2. Bp.), az Országos Munkásbiztosító Pénztár tisztviselője, Peidl Margit (1899. jún. 6. Bp.–1939. febr. 24. Bp. Temetés: 1939. febr. 26. Farkasrét) az Országos Társadalombiztosító Intézet tisztviselője, Lukáts Elemérné, majd Szabó Istvánné Peidl Lilly (= Peidl Karolina, „Lili”, 1903. márc. 18. Bp.–1969. jan. 17. Bp. Temetés, urnaelhelyezés: 1969. febr. 12. Rákoskeresztúr) fotóművész és Peidl Rózsi (1908. máj. 23. Bp.–1936. júl. 17. Bp. Temetés: 1936. júl. 21. Farkasrét).

Peidl Lilly második férje: Szabó István (= Szabó Zsigmond István, 1908. márc. 12. Vinkovci, Szerém vm.–1987. dec. 3. Bad Wiesse, Bajorország, Német Szövetségi Köztársaság) újságíró, a Magyar Nemzet szerkesztője; Szabó János és Urbich Fáni leánya. Zsolt Béla önéletrajza és visszaemlékezései szerint Peidl Lili szöktette meg a váradi gettóból, majd férjével  lakásában bujtatta az írót.

Iskola

Édesapját hamar elvesztette, egyedül nevelő édesanyja az elemi iskolái elvégzése után nyomdászinasnak adta (1886. júl. 19.). A budapesti Franklin Társulat könyvnyomdájában betűszedő segédlevelet szerzett (1890).

Életút

Tanulmányai befejezése után – a kor szokásának megfelelően – hosszabb európai körutat tett: Ausztriában, Svájcban és Németországban járt és tökéletesítette német nyelvtudását (1890–1892). Budapesti, székesfehérvári, kassai és besztercebányai nyomdák betűszedője (1892–1900). A Magyarországi Könyvnyomdászok és Betűöntők Szakegylete alapító tagja (1895-től), választmányi tagja (1898-tól), a Typographia c. lap felelős szerkesztője és a szakszervezet vezetője (1900–1904). Az Általános Fogyasztási Szövetkezet (ÁFOSZ) alapító tagja (1904), titkára (1908–1909) és a Szövetkezeti Értesítő c. lapjának szerkesztője (1909. febr. 1.–1921. jún. 17.). Az MSZDP országos vezetőségének tagja (1909-től). A Berinkey-kormány munkaügyi és népjóléti minisztere (1919. jan. 19.–1919. márc. 21.). Határozottan ellenezte az MSZDP és a KMP szoros együttműködését, a pártegyesítést, s a Tanácsköztársaság kikiáltásakor (1919. márc. 21.) visszavonult a közélettől.

A Forradalmi Kormányzótanács lemondása után, a Központi Munkástanács által kinevezett ún. szakszervezeti kormány élén, Magyarország miniszterelnöke (1919. aug. 1.–1919. aug. 6.). Kormánya megkezdte a Tanácsköztársaság számos intézkedésének felszámolását, visszaállította a köztársasági államformát (1919. aug. 2.). Miután a Friedrich István vezette Fehér Ház nevű ellenforradalmi csoport kormányát puccsal megbuktatta, megkezdte az MSZDP újjászervezését, de az ellenforradalmi hangulat és a fehérterror miatti tiltakozásul Ausztriába emigrált (1919. nov. 18.). Hazatérését (1921. nov.) követően ismét az ÁFOSZ és a nyomdászszakszervezet vezetője.

Nemzetgyűlési képviselő (Szeged II. kerület, 1922–1927) és országgyűlési képviselő (Szeged II. kerület, 1927–1931), pártja parlamenti csoportjának elnöke (1922–1931). A Fővárosi Törvényhatósági Bizottság tagja (1925–1931).

Politikai pályafutását a nyomdász szakegyleten belüli érdekvédelemmel kezdte. A szerkesztése alatt álló Typographia az 1900-as években a gazdasági küzdelmek fontos eszközévé vált. Írásai döntő része a bér- és munkaviszonyokat meghatározó árszabály-egyeztetésekkel foglalkozott, egyúttal szervezte a vidéken dolgozó nyomdászokat és kezdeményezte a vidéki árszabálybizottságok megalakulását. 1908-ban a Nyomdász Szaktanács IV. kongresszusán az irányítótestület tagjává, majd az ÁFOSZ titkárává választották meg és megbízták a Szövetkezeti Értesítő szerkesztésével. Az ÁFOSZ – elsősorban Peidl szervezőmunkája következtében – az I. világháború kezdetéig több mint húszezer tagot számlált, jelentős nyugat-európai (angliai), németországi és ausztriai kapcsolatokkal rendelkezett. Peidl gyakran járt Angliában, a Szövetkezeti Értesítőben rendszeresen beszámolt az angol szakszervezeti eseményekről példaként az angliai szövetkezeti mozgalmat állította a hazai szervezeteknek. A világháború éveiben írásai egyre politikusabbakká váltak, gazdasági dolgozatai és szövetkezetei tanulmányai kiegészültek a választójogi harc eseményeivel és egy demokratikus köztársasági államforma igényével.

Peyer Károly (1881–1956) mellett, az 1910-es–1920-as években, az MSZDP politikájának egyik meghatározó személyisége, a párt jobboldali szárnyának egyik vezetője. A Berinkey-kormány munkaügyi és népjóléti minisztereként a gazdasági élet újjászervezését átfogó közmunkaprogramokkal igyekezett segíteni, ez azonban kudarcot vallott, mert az állandóan változó területű régi-új ország a cseh-szlovák és a királyi román hadsereg intervenciója alatt állt. A kományra ugyanakkor nagy nyomást gyakoroltak a szakszervezetek, amelyek sztrájkokkal igyekeztek rávenni a minisztereket az egyre katasztrófálisabbá váló szociális helyzet orvoslására. Peidl határozottan szembenállt a forradalmi baloldali mozgalmakkal, létrejöttétől kezdve harcolt a Kommunisták Magyarországi Pártja (KMP) ellen, továbbá elutasította a munkások tömegdemonstrációit is. A KMP és az SZDP vezetői 1919. márc. 20-án tárgyalásokat kezdtek a kormányválság megoldásáról. A két pártnak a proletárdiktatúra elfogadása alapján történő egyesülését Buchinger Manóval, Garami Ernővel és Propper Sándorral együtt elutasította, és semmilyen szerepet sem vállalt a Tanácsköztársaságban. A nyomdászoknál betöltött szakszervezeti funkcióiról is lemondott, és csak adminisztratív teendőket látott el.

Peidl Gyula nem vett részt a Budapesti Munkástanácsnak azon az ülésén, ahol bejelentették a tanácskormány lemondását, így meglepetésként érte, hogy a megalakuló jobboldali szociáldemokrata kormány őt kérte fel a miniszterelnöki poszt elvállalására. Peidl elfogadta a felkérést, de tiltakozott azon miniszterek személye ellen, akik a Tanácsköztársaság idején népbiztosok voltak (pl. Ágoston Péter, Haubrich József). Peidl célja egy polgári demokratikus rendszer megteremtése volt. A szakszervezeti kormány első felhívása (Magyarország népéhez) egy általa „munkáskormánynak” minősített testület fennmaradásának lehetőségét vázolta fel. Az új kormány a „fegyelmezett és felfegyverzett magyarországi szakszervezeti vezetőkből” jött létre, és „az öntudatos. szervezett munkásság erejére támaszkodik”. A kormány visszaállította az 1918. nov. 16-án elfogadott államformát (1919. aug. 2-án), a Magyar Népköztársaságot (a Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaság elnevezés helyett), egyúttal feloszlatta a Tanácsköztársaság valamennyi szervezetét, és visszavonta a tanácskormány valamennyi rendeletét. A régi rendőrséget ugyancsak visszaállította, valamint újból megindította a csendőrséget, megszüntette az újonnan kialakított állami tulajdonokat, feloldotta a házak köztulajdonába vételéről szóló határozatot stb. Az amnesztiáról szóló rendelete nyomán nyíltan szerveződhettek a Tanácsköztársasággal szemben korábban határozott fellépést sürgető ellenforradalmi csoportok is, akik a „szakszervezeti kormány” tevékenységével is elégedetlenek voltak. Végül a Friedrich István vezette Fehér Ház nevű ellenforradalmi csoport buktatta meg a mindössze hat napot megélt Peidl-kormányt. Peidl Gyula elképzelése egy polgári demokratikus átalakulásról rövid idő alatt megbukott, ennek oka – szerinte – mindekelőtt a Tanácsköztársaság káros öröksége, a megszálló intervenciós hadseregek, valamint az ezen okokkal összefüggő radikális nemzeti fellépést sürgető közhangulat volt. A jobboldali szociáldemokraták néhány napos kormányzati szerepvállalása még évtizedekig vitatémává, törésponttá vált a KMP és az MSZDP vezetői között.

Kormánya bukása után jelentős szerepet vállalt az MSZDP újjászervezésében (1919. aug. 24-én beválasztották a tizenegy tagú vezetésbe). Peidl két évet töltött Bécsben, ahol a Garami Ernő által szerkesztett Jövő c. lapnál korrektorként működött (1919–1921). Gr. Bethlen István miniszterelnöki kinevezése hírére azonban visszatért Magyarországra, és újra részt vállalt a hazai közéleti küzdelmekben. Hazatérésével szinte egyidejűleg kezdődtek meg a tárgyalások a kormány és az MSZDP között. A Bethlen–Peidl-paktum (1921. dec. 8.) lényegében visszaadta az ÁFOSZ önállóságát, majd folyamatos kompromisszumokkal igyekezett rávenni a kormányt a munkásság gazdasági és szociális érdekeinek elismerésére és a szövetkezeti mozgalom fejlesztésére. (Valójában a Bethlen–Peidl-paktum készítette elő a Bethlen–Peyer-paktumot.) A paktumok után megerősödött MSZDP a párt történetében először részt vett a nemzetgyűlési választáson: 21 képviselőjük szerzett mandátumot. Peidl Gyulát, mint a legidősebb képviselőt, az MSZDP parlamenti frakciójának elnökévé választották meg, egyúttal tagja lett a párt öttagú Intéző Bizottságának is (1922. jún.). Mint befolyásos szociáldemokrata és szakszervezeti vezető támogatta gr. Bethlen István gazdasági konszolidációs elképzeléseit, angol munkáspárti kapcsolatainak jelentős szerepe volt a népszövetségi kölcsön felvételében. Ellenezte az egységes ellenzéki blokk kialakítását: 1924. ápr.-ban maga jelentette be, hogy a bojkott ellenére az MSZDP részt vesz a szanálási pénzügyi stabilizációs törvényjavaslat vitájában. Országgyűlési képviselőként a Peyer Károly által fémjelzett szociáldemokrata politika híve volt, amely a párt legalitásának mindenáron való megőrzésére törekedett. A munkásság legális érdekvédelmére helyezte a hangsúlyt, de támogatott minden olyan kormányzati törekvést, amelyek alkalmasak lehettek arra, hogy az országban a jogbiztonság és a nyugodt gazdasági fejlődés „biztosíttassék”. Peidl Gyula ugyanakkor élesen elutasította a konzervatív, tekintélyelvi rendszert, harcolt az általános és titkos választójogért, harcolt a numerus clausus eltörléséért és a demokratikus szabadságjogok általános elismeréséért. (Később önkritikusan elismerte, hogy a polgári demokratikus szabadságjogok visszaállításáért talán túl sok kompromisszumot vállalt, ám politikai krédójától egész életében távol álltak szélsőséges radikális baloldali és jobboldali követelések.) Politikai pályafutása az 1920-as évek végén tkp. véget ért, az 1931-es képviselő-választásokon már nem indult, érdemi munkát haláláig már csak a szövetkezeti érdekvédelem terén, az ÁFOSZ vezetőségében végzett.

Emlékezet

Peidl Gyula régi Győr megyei katolikus családból származott, legkorábbi ismert felmenői a 18. század elején Románd településre betelepített németajkú iparosok voltak, nagyszülei is még Romándon éltek, ő viszont Ravazdon (ma: Győr-Moson-Sopron megye, Pannonhalmi járás) született. Az 1880-as évektől Budapesten élt, szakmai tanulmányait is ott végezte.  Oklevele megszerzése után bejárta Magyarország és Erdély nagyobb nyomdáit, majd a valcoló nyomdászsegédekhez hasonlóan Németországban Ausztriában és Svájcban egészítette ki ismereteit.

Hazatérése után – egy rövid bécsi kitérőt leszámítva – a fővárosban élt és tevékenykedett (utolsó lakcíme: Budapest III. kerület [Óbuda] Zsigmond király útja 49.) Óbudai otthonában hunyt el, a Fiumei úti Temetőben (= Nemzeti Sírkert) nyugszik. Gyászszertartásán Brumiller László a nyomdász szakegylet és a Typographia nevében, Szakasits Árpád az SZDP és a Szakszervezeti Tanács nevében búcsúztatta. A beszédek után a Nyomdász Dalárda búcsúdala is elhangzott.

Irodalom

Irod.: családi és egyéb források, megemlékezések: Elhunyt özv. Enzelmüller Jánosné Breitner Katalin. Az elhunytban Enzelmüller János, a Pesti Napló főszedője az édesanyját gyászolja. (Pesti Napló, 1912. nov. 26.)
Peidl Lilly fotóművésznőt, Peidl Gyula leányát eljegyezte Lukáts Elemér hangversenyrendező. (Világ, 1922. jan. 14.)
Peidl Lilly és Lukáts Elemér a mai napon házasságot kötöttek. (Az Újság, 1922. márc. 19.)
Szegeden Peidl győzött. Peidl Gyula megválasztásáról. P. Gy. életrajza. (Népszava, 1922. jún. 1.)
Enzelmüller Nándor nyomdai gépmester elvátrsunk hosszas szenvedés után elhunyt. Peidl Gyula elvtársunk sógorát gyászolja benne. (Népszava, 1925. jan. 20.)
Peidl Kató és Hajós Miklós jegyesek. (Pesti Napló, 1931. máj. 17.)
Peidl Kató és Hajós Miklós építészmérnök a mai napon házasságot kötöttek. (Pesti Napló, 1931. júl. 30.)
Peidl Gyula elvtárs hatvan esztendős. (Népszava, 1933. ápr. 2.)
Peidl Gyula. (Typographia, 1935. okt. 11.)
Peidl Gyula szaktárs ötvenéves nyomdászsága. (Typographia, 1936. júl. 10.)
Megmérgezte magát és meghalt Peidl Rózsa, Peidl Gyula volt országgyűlési képviselő leánya. (Magyarság–Pesti Hírlap, 1936. júl. 28.)
Peidl Margit hosszas szenvedés után elhunyt. (Magyar Nemzet, 1939. febr. 25.)
Molnár Ilonka és Enzelmüller László f. hó 10-én házasságot kötöttek Pestszentimrén. (Nemzeti Újság–Népszava, 1940. aug. 11.)
Meghalt Peidl Gyula. (Magyar Nemzet–Népszava–Pesti Hírlap, 1943. jan. 23.)
Eltemettük Peidl Gyulát. (Népszava, 1943. jan. 26.)
Zsolt Béla: Anyám keze. [Visszaemlékezés.] (Képes Figyelő, 1945. szept. 29.)
Gábor Sándorné: Böhm Vilmos bécsi magyar követ jelentése a Peidl-kormányhoz és Ágoston Péter külügyminiszterhez. (Párttörténeti Közlemények, 1960. 4.)
Pilinyi Péter: Magyar nyomdász miniszterelnök. (Typographia, 1997. 8.).

Irod.: lexikonok és feldolgoások: Magyar politikai lexikon. Szerk. T. Boros László. (Bp., 1929)
Ki kicsoda? Kortársak lexikona. (Bp., 1937)
Keresztény magyar közéleti almanach. I–II. köt. (Bp., 1940)
Sziklay János: Dunántúli kulturmunkások. A Dunántúl művelődéstörténete életrajzokban. (Bp., 1941)
Kirschner Béla: A szakszervezeti kormány hat napja. 1919. (Bp., 1968)
Szabó Ágnes: Peidl Gyula. (Életutak. Szakszervezeti vezetők életrajza. Szerk. Strassenreiter Erzsébet. Bp., 1988)
Magyarország az első világháborúban. Lexikon. (Bp., 2000)
Markó
László: A magyar állam főméltóságai Szent Istvántól napjainkig. Életrajzi lexikon. (Bp., 2000
2. bőv. és jav. kiad. 2006)
Magyarországi pártprogramok. 1919–1944. Szerk. Gergely Jenő, Glatz Ferenc, Pölöskei Ferenc. (Bp., 2003)
Bölöny József: Magyarország kormányai. 1848–2004. (5. bőv. és jav. kiad. Bp., 2004).

 

neten:

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:X24G-GRQ (Peidl Mihály keresztelési anyakönyve, 1846)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:X26S-THK (Peidl Gyula születési anyakönyve, anyja neve itt: Gombai Erzsébet, 1873)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:X6W6-PQ9 (Enzelmüller Antónia születési anyakönyve, 1875)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:X6WN-QPF (Enzelmüller Borbála születési anyakönyve, 1876)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:X8JP-PZ6 (Enzelmüller Ferdinánd születési anyakönyve, 1882)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:CT39-D9ZM (Peidl Margit születési anyakönyve, 1899)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6DL3-5S13 ([id.] Enzelmüller János halotti anyakönyve, 1901)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:WS9R-FSMM (Peidl Rózsa születési anyakönyve, 1908)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:CCNH-MN2M (Enzelmüller Jánosné Breitner Katalin halotti anyakönyve, 1912)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6GC7-K5SF (Sándor Imre és Peidl Katalin házassági anyakönyve, 1922)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:68W4-7V9V (Enzelmüller Nándor és Kácsár [Kátsár] Terézia házassági anyakönyve, a házassági tanú Peidl Gyula volt, 1924)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/245240 (Enzelmüller Nándor gyászjelentése, 1925)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:ZTNP-44PZ (Enzelmüller Nándor halotti anyakönyve, 1925)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/467386 (Peidl Rózsika gyászjelentése, 1936)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:D2QK-9ZPZ (Peidl Rózsa halotti anyakönyve, 1936)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:68S8-21CR (Peidl Margit halotti anyakönyve, 1939)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6CY5-GFBF (Szabó István és Peidl Karolina házassági anyakönyve, 1939)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/467379 (Peidl Gyula gyászjelentése, 1943)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6Z4R-LF2G (Peidl Gyula halotti anyakönyve, anyja neve itt: Zombori Erzsébet, 1943)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:W41L-YDPZ (Enzelmüller János halotti anyakönyve, 1962)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/574957 (Szabó Istvánné Peidl Lili [!] gyászjelentése, 1969)

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2024

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője