Mikola Sándor
Mikola Sándor

2021. október 25. Hétfő

Mikola Sándor

fizikus, pedagógus

Születési adatok

1871. április 16.

Péterhegy, Vas vármegye

Halálozási adatok

1945. október 1.

Nagykanizsa, Zala vármegye


Család

Nagyszülei: Mikola Ferenc (1801. aug. 2 Péterhegy–1888. Péterhegy), Kramovics Erzse (1814. nov. 19. Péterhegy); Szmodis Iván (1814. jan. 18. Andorháza), Kovács Magda (1818. jan. 25. Andorháza). Nagyszülei földművesek voltak. Mikola Ferenc 1840-ben vette meg birtokát Péterhegyen, a később családjáról elnevezett Mikola-völgyben.

Szülei: Mikola András, (1844. nov. 27. Péterhegy–1932. nov. 16. Péterhegy), Szmodis Anna (1843. ápr. 8. Andorháza, Vas vm.). Nőtlen.

Testvére: Mikola Ferenc (1876. Péterhegy–1959. Péterhegy) földbirtokos, egyéni gazdálkodó, később boltot és kocsmát is nyitott Péterhegyen. Mikola Ferenc első feleségétől, Kuhár Amáliától  született gyermekei: Mikola Ferenc, Mikola Emília és Mikola Anna.

Mikola Ferenc leánya: Kerecsényi Dezsőné Mikola Emília (1903–1977. febr. 18. Bp. Temetés, hamvasztás utáni búcsúztatás: 1977. márc. 25. Farkasrét). Mikola Emília férje: Kerecsényi Dezső (1898. jún. 19. Szentgotthárd–1945. márc. 24. Péterhegy) irodalomtörténész, az MTA l. tagja (1942). Mikola Emília 1945 után a Nemzeti Parasztpárt Sarló könyvesboltjának vezetője.

Iskola

A soproni evangélikus líceumban éretts. (1891), a budapesti tudományegyetemen matematika–fizika szakos középiskolai tanári okl. szerzett (1895).

Az MTA tagja (l.: 1921. máj. 8.; r.: 1942. máj. 15.).

Életút

A budapesti tudományegyetem Elméleti Fizikai Intézetének gyakornoka (1895–1896), a budapesti evangélikus (fasori) gimnázium h. (1897. szept. 1.–1899. máj. 31.), r. tanára (1899. jún. 1.–1935. aug. 31.), nyugdíjazták (1935. szept. 1-jétől) és a gimnázium igazgatója (1928–1935). C. tankerületi főigazgató (1933. júl. 1-jétől). Nyugdíjazása után Budapesten, 1941-től Péterhegyen élt. Országgyűlési képviselő, a Felsőház tagja (1943–1944).

Az összeomlás után a Külügyminisztérium vend ügyekkel foglalkozó felkért szakértője (1919–1920).

Kutatófizikusként elsősorban az ún. dielektrikumok polározásával, és a Lichtenstein-féle ábrákkal kapcsolatos vizsgálatokkal, új kísérleti eszközök szerkesztésével foglalkozott, tudománytörténeti tevékenysége is értékes. Különösen jelentős pedagógiai munkássága, tanítványai közül több világhírű magyar fizikus (pl. Wigner Jenő, Nobel-díjas) került ki, úttörő jelentőségű fizikatankönyveket írt. Számos népszerű tudományos könyv szerzője és szerkesztője.

Emlékezet

Mikola Sándor egy muraközi kis vend (= szlovén) faluban, Péterhegyen (ma: Gornji Petrovci, Szlovénia; korábban: Felsőpetróc) született. Később, különösen a trianoni országvesztés után sokat foglalkozott a magyarországi szlovénok életével és kultúrájával (egyes adatok szerint a Külügyminisztérium felkért szakértőjeként részt vett a párizsi magyar békedelegáció munkájában is, 1920-ban). Kiadta Arany János Toldi c. művének vend fordítását, A vend nép múltja címmel összefoglalta népe történelmét, ill. átdolgozta és újra megjelentette Fliszár János magyar–vend szótárát. Középiskolai tanulmányait a híres soproni líceumban végezte, a budapesti tudományegyetemen br. Eötvös Loránd gyakornoka volt (utóbb több tanulmányt, életrajzot is írt a mesterének tartott Eötvösről).

Mindössze 26 éves volt, amikor 1897-ben kinevezték a budapesti fasori (evangélikus) gimnázium tanárává és nyugdíjazásáig ott tevékenykedett. A gimnázium eredetileg a Deák téren (= Sütő utca 1.) működött, innen költözött el 1905-ben a Városligeti fasorba, a költözködés idején Mikola már az országos hírű fizikaszertár vezetőjeként felelt a híres gyűjtemény elszállításáért. A fasori gimnázium sajátossága volt még, hogy csak az alsó négy osztályban voltak – ötven-ötven fős – párhuzamos osztályok, a felső négy osztályban évfolyamként már csak egy, hatvanfős osztály maradt, a gyengébbeknek más gimnáziumot kellett választaniuk. Mikola Sándor 38 évig tanított matematikát és fizikát, naponta általában 2-4 órát tartott alsósoknak vagy felső tagozatosoknak. Órái a kisebbeknél fejszámolással kezdődtek, majd mind a kicsiknél, mind a nagyoknál a „feleltetés” következett, ami valójában beszélgetés volt. Mikola minden diákját minden órán kérdezgette, majd szinte észrevétlenül tért át az új anyagra. A felső tagozaton arra törekedett, hogy az új ismereteket a diákok saját tapasztalataik – kísérletek – alapján sajátítsák el. A középiskolai kísérleti fizikaoktatást 1903-ban Bozóky Endre, a budapesti I. kerületi állami főgimnázium tanára vezette be önként jelentkező gimnazistáknak. Néhány évvel később, 1907-ben, Mikola Sándor a fasori gimnáziumban kötelezővé tette a fizikai kísérleteket, és a gyakorlatokhoz szükséges eszközöket maga készítette. Különleges kísérletekkel „illusztrált” középiskolai órái mind személyét, mind előadásait legendássá tették. Tanítványai közül több világhírű magyar tudós (pl. a Nobel-díjas Wigner Jenő, ill. a század egyik legjelentősebb matematikusa, Neumann János) került ki.

Mikola Sándor 1905-ben, próbaképpen a gimnáziumban bevezette a differenciál- és integrálszámítás elemeinek oktatását. A reformra vonatkozó nézeteit több pedagógiai szakfolyóiratban is közzétette. Ezen írásaira figyel fel Beke Manó (1862–1946) matematikatanár, akivel 1910-től együtt dolgozott abban a bizottságban, amely a tantervi reform előkészítésével foglalkozott. Bartoniek Gézával és Szabó Gáborral 1916-tól a középiskolai fizikai tanulmányi versenyek szervezője. Tantervi reformokra azonban csak az I. világháború után került sor, az 1920-as évektől azonban vezető szerepet játszott a középiskolai fizikai oktatás új alapokra helyezésében, számos új tankönyvet írt és szerkesztett, kezdeményezte fizikai tanulói laboratóriumok felállítását.

A fasori gimnázium tanár kara 12–14 főből állt, és éveknek kellett eltelnie, míg egy-egy személy kicserélődött. Az újonnan megválasztott rendes tanárnak székfoglaló előadást kellett tartania a gimnázium nagy dísztermében. A nagyközönség előtt megrendezett előadások a tudományos élet jelentős eseményeivé váltak, a szakfolyóiratokon kívül a nagyobb napilapok is beszámoltak róluk. Az igazgatót a tanári kar választotta meg hét évre (Mikola Sándort 1928-tól 1935-ig állt az intézmény élén). Igazgatóként az iskola épületében lakott szolgálati lakásában, ahol nem ritkán késő estig szerkesztette a másnapi kísérleteihez szükséges különleges szerkezeteit, vagy írta tudományos dolgozatait. Azon kevés középiskolai tanár közé tartozott, akit a Magyar Tudományos Akadémia is a rendes tagjai közé választott. Többször is meghívták a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemre a kísérleti fizika előadó tanárává, a felkérést azonban mindig visszautasította, élete végéig középiskolai tanár és népének, a vendeknek a kutatója maradt.

Mikola Sándor nyugdíjazása után még néhány évig Budapesten élt. Jugoszlávia megszállásával és felosztásával a Muravidék 1941-ben ismét Magyarország része lett. Mikola visszatért a „visszatért” Péterhegyre, ahol ún. felvilágosító körutakat tartott a kormány magyarosító politikája mellett. Írásaiban kétségbe vonta a vendek szláv eredetét, úgy vélte, hogy az az ókori (kelta eredetű) venet néppel rokon. Történeti és nyelvészeti írásai erősen vitatottak, politikailag motiváltak, ill. több kérdésben indulatos hangvétellel és kellő hozzáértés nélkül lépett fel. A II. világháború után a Muravidék ismét Jugoszlávia része lett, mert a párizsi béke visszaállította a trianoni határokat. A Muravidékre érkező jugoszláv hatóságok a háborús években vállalt szerepe miatt a strniscei táborba zárták (1945 tavasza), néhány hónappal később, szabadulása után az elszenvedett fizikai és idegi gyötrelmek következtében Nagykanizsán meghalt. A Nagykanizsai Központi Temetőben nyugszik, írját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2008-ban).

Emlékére az Eötvös Loránd Fizikai Társulat (ELFT) Mikola Sándor-díjat alapított (a fizikatanítás fejlesztésére, 1961-ben, az első díjazott a csepeli Jedlik Ányos Gimnázium Kossuth-díjas tanára, Vermes Miklós volt). Róla nevezték el a Mikola Sándor Országos Tehetségkutató Fizikai Versenyt (1980-ban). A soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnáziumban és a budapesti Fasori Evangélikus Gimnáziumban (halálának 50. évfordulóján, 1995-től) emléktáblája látható. Az ő találmánya a róla elnevezett Mikola-cső (egy hosszú, színezett vízzel töltött, a vízszintestől a függőlegesig változtatható helyzetű üvegcső, amelyben egy buborék mozoghat). Különös módon Mikola Emíliának hívják Kende Sándor (1918–1992) író Lusta Emmi-történeteinek (Lusta Emmi és az Indián, Lusta Emmit tetten értik stb.)  főhősét. Kende Sándor a fasori gimnáziumban tanult…

Elismertség

Magyar Örökség Díj (posztumusz, 2002).

Elismerés

A Mathematikai és Physikai Társulat titkára (1916–1923), t. tagja (1941–1945).

Az Országos Közoktatási Tanács tagja (1921–1936).

A Vendvidéki Szövetség elnöke, a Vendvidéki Magyar Közművelődési Egyesület díszelnöke.

Szerkesztés

Középiskolai tanulmányai idején a Soproni Gyorsíró szerkesztője (1888–1891).

Az Urania természettudományi (1911–1922) és a Mathematikai és Physikai Lapok fizikai rovatának szerkesztője (1920–1922).

A Domovina c. vend lap szerkesztője (1920–1922).

A budapesti evangélikus gimnázium értesítője szerkesztője (1928/29–1937/38. Bp., 1929–1939).

Főbb művei

F. m.: önálló művei, tankönyvei: Mathematikai szünórák. Érdekes mathematikai esetek, játékok gyűjteménye. I–II. köt. (Stampfel-féle tudományos zsebkönyvtár 112. Bp.–Pozsony, 1903)
A fény. (A technika vívmányai az utolsó száz évben. 2. átd. kiad. Bp., 1907)
A történeti Kepler vonatkozással Az ember tragédiájára. (Beöthy Emlékkönyv. Bp., 1908 és külön: Bp., 1908)
A természetphilosophia problémái. (Urania, 1909. 1. és külön: Bp., 1909)
Az infinitezimális számítások elemei a középiskolában. Rátz Lászlóval. (A budapesti evangélikus gimnázium értesítője 1909/10. Bp., 1910 és külön: Bp., 1910)
A középiskolai mathematikai tanítás reformja. Szerk. Beke Manóval. (Az Országos Középiskolai Tanáregyesület kiadványa. Bp., 1909
németül: Leipzig, 1911)
Kepler és anyjának boszorkánysági pöre. (Schuschny Emlékkönyv. Bp., 1912 és külön: Bp., 1912)
A függvények és az infinitezimális számítások elemei. Rátz Lászlóval. (1–2. kiad. Bp., 1913)
Fizika a gimnázium és a reálgimnázium III. osztálya számára. Ill. Schaefer Ferenc. (A Királyi Magyar Egyetemi Nyomda középiskolai fizikai tankönyvei. Bp., 1926 és utánnyomások)
Természettudományi ismeretek. III. köt. A szilárd és a folyékony testek természettana. Vermes Miklóssal. (A Népművelés Könyvei. Bp., 1933)
A fizika gondolatvilága. (Bp., 1933
2. kiad. 1934)
A fizika fogalmainak kapcsolata a tapasztalattal. (A Kis Akadémia Könyvtára. XXX. Bp., 1938)
A fizikai megismerés alapjai. (A Kir. M. Természettudományi Társaság kiadványa. Bp., 1941).

F. m.: történeti művei: A jugoszlávoktól megszállott vend vidék: „Prekmurje.” Melich Jánossal. (Bp., Hornyánszky, 1919)
A világháború okai és következményei a vend nép számára. (Szentgotthárd, 1920 szlovén [vend] nyelven is)
La question wende. Melich Jánossal. (Questions de l’Europe Orientale No. 6. Bp.–Paris, 1920)
Mémoire concernant le territoire wende – Prekmurje – occupé par les Yougoslaves. (Bp., 1920
angolul és olaszul is)
Európa gazdasági és erkölcsi krízise. (Urania, 1920. 4-8.)
A vendség múltja és jelene. (Bp., 1928)
Der ungarländischen Wenden. (Bp., 1941)
Válogatott ezopusi mesék. – Prebráne Ezopusove fabule. Magyarul és vendül írta M. S. (Bp., 1942).

F. m.: tanulmányai: A quarc optikai tulajdonságainak radiométerrel való vizsgálata. (Mathematikai és Physikai Lapok, 1898. 7.)
A légkör új gázairól. (Mathematikai és Physikai Lapok, 1899. 5.)
A mai csillagászati világrendszer. – Bunsen. (Középiskolai Mathematikai Lapok, 1899)
Az elektromágneses tér hatása a fényre. (Mathematikai és Physikai Lapok, 1900. 2.)
Hogyan határozták meg a Föld alakját és méreteit? (Középiskolai Mathematikai Lapok, 1900)
A fizikai elméletek köréből. (Természettudományi Közlöny, 1901)
Az elektromágneses kiáramlás és annak hatása a fotográf-lemezre. (Mathematikai és Physikai Lapok, 1901. 1.)
Energia központok. (Urania, 1901. 2.)
Időszámításunk különös esetei. (Urania, 1901. 4.)
A testek forgásánál észlelhető új optikai jelenségekről. (Mathematikai és Physikai Lapok, 1902. 4-5.)
Az északi fény és a cirrusfelhők. (Természettudományi Közlöny, 1902)
Mathematikai tréfák. (Urania, 1902. 5.)
A számtan tanításának gyakorlati berendezéséről. (Országos Középiskolai Tanáregyesületi Közlöny, 1903)
A tudomány és a hypothezis. (Mathematikai és Physikai Lapok, 1903. 8.)
Az energia-áramok munkaképességéről. (Urania, 1904. 4.)
A világ-aether természetéről. (Urania, 1904. 6-8.)
A fénysugarak nyomása. (Urania, 1905. 9.)
Az anyag fejlődése. (Urania, 1905. 12.)
Az anyag és energia állandóságáról. (Urania, 1906. 3.)
Új módszer hullámvonalak előállítására és rezgésszám abszolut meghatározására. (Mathematikai és Physikai Lapok, 1906. 7-8.)
Physikai laboratórium. Egyetemes készülék a gázok és gőzök tulajdonságainak demonstrálására. – Készülék a vízvezetéki nyomás mérésére és a Boyle–Mariotte-féle törvény bemutatására. – Készülék a levegő melegedési módjának megmutatására. – Az elektrosztatikai tér erővonalainak kísérleti bemutatása. (Mathematikai és Physikai Lapok, 1908. 6-7.)
A modern természetphilosophia képviselői. 1–4. (Urania, 1908. 5.–1908. 9.–1909. 1.–1909. 5.)
A középiskolai mathematikai és természettudományi oktatás reformja. (Urania, 1909. 6-8.)
Egyetemes készülék a gázok és gőzök tulajdonságainak demonstrálására. (Mathematikai és Physikai Lapok, 1909)
A végtelenség problémái. 1–2. (Urania, 1910. 2–3.)
A tér és az idő fogalmának kialakulása. (Urania, 1910. 5.)
A tér és az idő végtelensége. (Urania, 1910. 6-8.)
A physikai problémák kialakulásának kezdete. (Urania, 1910. 9.)
A physikai alapfogalmak kialakulása. (Bp., Hornyánszky, 1911)
A jövő középiskolája. (Országos Középiskolai Tanáregyesületi Közlöny, 1911)
A makrokosmos physikájának kialakulása, (Urania, 1911. 2.)
Az új physika. (Urania, 1911. 6-8.)
A mindenség problémái. (Urania, 1911. 11.)
Henri Poincaré. (Urania, 1912. 9.)
A lőporrobbanás physikájából. (Urania, 1915. 11.)
Elektromos tér hatása áramot vivő folyadékhártyákra. (Mathematikai és Physikai Lapok, 1915. 5-6.)
Az ipar világháborúja. – A lövés és a robbanás hangja. (Urania, 1916. 1.)
Ernst mach. (Urania, 1916. 4.)
Az atomok szerkezetéről. (Urania, 1917. 1.)
A tengeralattjáró. (Urania, 1917. 4.)
Báró Eötvös Loránd kutatásai a Földön mozgó testek testek nehézségéről. (Urania, 1917. 6-8.)
Az exakt tudás a háborúban és a háború után. (Urania, 1917. 9.)
A fűtésről. (Urania, 1917. 11.)
Physikai laboratórium. A Lichtenberg-féle alakok előállításához. (Mathematikai és Physikai Lapok, 1917. 1-3.)
Az elektromos condensator corpuscularis és impulsiv sugárzásáról. 3 táblával. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1917. 3-4.)
Energiakészleteink kihasználásáról. (Urania, 1918. 1.)
A szellemi energiák kihasználásáról. (Urania, 1918. 2.)
A physikai folyamatok fontosságára és szakadásosságára vonatkozó újabb felfogásokról. (Urania, 1918. 5.)
Báró Eötvös Loránd nehézségi kutatásainak jelentőségéről. (Urania, 1918. 9.)
A testek teljes sugárzásáról. (Urania, 1918. 10.)
Báró Eötvös Loránd élete és tudományos működése. (Mathematikai és Physikai Lapok, 1918. 6-7.)
Báró Eötvös Loránd. (Budapesti Szemle, 1919)
Tudományos testületeink szövetségéről. – A mindenség szerkezetére vonatkozó új felfogás igazolásáról. (Urania, 1919. 4-12.)
Kísérleti adatok a dielektromos anyagok elektromozásához. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1923. ápr. 9.
megjelent: Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1923
németül: 1924)
A hőmérséklet fogalma és mérése. (Természettudományi Közlöny, 1934)
A fizikai alapfogalmak jelentése a csillagok világában. (Természettudományi Közlöny, 1937)
Az egyenletes mozgás mint a fizikai megismerés őseleme. – A fizikai megismerés és az értelem. (Természettudományi Közlöny, 1941)
Az időfogalom kialakulásáról és fizikai jelentéséről. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1943. okt. 18.
megjelent: Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1943)
Entrópia, ektrópia és az Arrhenius-féle elmélet. (Természettudományi Közlöny, 1943).

Irodalom

Irod.: források: Mikola Sándor segédtanárt gimnáziumi rendes tanárnak nevezték ki. (Magyarország, 1899. máj. 15.) MTA tagajánlások 1921-ben. (Bp., 1921)
Kerecsényi Dezső pápai tanár eljegyezte Mikola Emíliát Péterhegyről. (Új Nemzedék, 1925. ápr. 18.)
Mikola Emília és Kerecsényi Dezső pápai ref. főgimnáziumi tanár e hó 14-én házasságot kötött. (Magyarság, 1926. júl. 18.)
Mikola Sándor és Schulek József gimnáziumi tanárok ünneplése [nyugalomba vonulásuk alkalmából]. (Magyarság, 1935. jún. 18.)
Renner János: Mikola Sándor. (Budapesti Evangélikus Gimnázium Értesítője, 1935)
Mikola Sándor-díj (Fizikai Szemle, 1961. 8.)
H. I.: 100 éve született a kísérleti fizika Európa-hírű oktatója. Mikola Sándor-emléknap Nagykanizsán. (Zalai Hírlap, 1971. nov. 13.)
Elhunyt Kerecsényi Dezsőné Mikola Emília. (Magyar Nemzet, 1977. márc. 22.).

Irod.: műveiről: Steiner Lajos: M. S.: A fizika gondolatvilága. (Földrajzi Közlemények, 1933. 10-12.)
Faragó László: M. S.: A fizika gondolatvilága. (Athenaeum, 1934. 1-3.)
Kelemen Mihály: M. S.: A fizika gondolatvilága. (Protestáns Szemle, 1934)
Keresztúri György: M. S.: A fizika gondolatvilága. (Vasi Szemle, 1934. 4.)
Faragó László: M. S.: A fizikai megismerés alapjai. (Athenaeum, 1941. 2.)
Holenda Barnabás: M. S.: A fizikai megismerés alapjai. (Katholikus Szemle, 1941. 6.)
Renner János: M. S.: A fizikai megismerés alapjai. (Protestáns Szemle, 1941)
Steiner Lajos: M. S.: A fizikai megismerés alapjai. (Földrajzi Közlemények, 1941. 3.).

Irod.: Vermes Miklós: Mikola Sándor. (Fizikai Szemle, 1961. 8.)
Kovács László: Mikola Sándor a kísérleti fizikatanítás úttörője és mestere. (Fizikai Szemle, 1977. 3.)
Vermes Miklós: Emlékezés Mikola Sándorra. (Természet Világa, 1978. 6.)
Péterfalvi Rezső: Tudósok nevelője: Mikola Sándor. (Élet és Tudomány, 1984. 39.)
Kovács László: Mikola Sándor fizikai eszközei és fizikatanítási gyakorlata a századelőn a Fasori Gimnáziumban. (Természettudományok, 1990)
Kovács László: Mikola Sándor. Kismonográfia. (Magyar Pedagógusok. Bp., 1991
4. kiad. 1997)
Németh József: A Fasori Gimnáziumtól a világhírig. (Diakonia, 1993)
Faludi Szilárd: „…aki ereje javát mindenkor tanári hivatásának szentelte…” (Tanító. Módszertani folyóirat, 1995. 9.)
Hadházy Tibor–Szabó Árpád–Szabó Tímea: Mikola Sándor. (A fizika tanítása, 2001. 2.)
Ábrahám Klaudia: Vidékünk híres emberei egy családból. 1. Mikola Sándor, Péterhegy szülötte. 2. Kerecsényi Dezső. (Népújság, 2011. 43–44.)
Sikolya László–Szabó Árpád–Szabó Tímea: Mikola Sándor. (Fizikai Szemle, 2011. 7-8.)
D. Kenedli Eszter: A „fasori csoda”. A jövő iskolája nem tanító, hanem dolgozó iskola. Mikola Sándor. (Tanító. Módszertani folyóirat, 2013. 2.)
Orbán Róbert: Péterhegyi távlatok. (Vas Népe, 2018. okt. 20.).

Irod.: lexikonok: Sziklay János: Dunántúli kulturmunkások. A Dunántúl művelődéstörténete életrajzokban. (Bp., 1941)
Magyarok a természettudomány és technika történetében. Főszerk. Nagy Dénes és Nagy Ferenc. (Bp., 1986)
Zalai életrajzi kislexikon. Szerk. Gyimesi Endre. (Zalaegerszeg, 1994)
Magyar tudóslexikon. Főszerk. Nagy Ferenc. (Bp., 1997)
Evangélikus arcképcsarnok. Szerk. Tóth-Szöllős Mihály. (Bp., 2002)
A Magyar Tudományos Akadémia tagjai. 1823–2002. I–III. köt. (Bp., 2003)
Zalai életrajzi lexikon. (3. jav. és bőv. kiad. Zalaegerszeg, 2005).

 

neten:

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:33SQ-GTML-9HTM?i=308&wc=9232-C68%3A40679501%2C50104401%2C50835501&cc=1452460 (Mikola Sándor halotti anyakönyve)

https://www.eltereader.hu/media/2019/10/Kovacs_MTA-VH_HAT_WEB.pdf (Kovács I. Gábor–Takács Árpád: A Magyar Tudományos Akadémia tagjai a két világháború közötti magyar tudáselitben I.)

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2021