Meznerics Ilona
Meznerics Ilona

2024. december 11. Szerda

Meznerics Ilona

geológus, paleontológus, muzeológus

Névváltozatok

Csepreghy Béláné 

Születési adatok

1906. május 25.

Szabadka, Bács-Bodrog vármegye

Halálozási adatok

1977. január 14.

Budapest

Temetési adatok

1977. január 27.

Budapest

Farkasrét


Család

Nagyapja: Kiss Ferenc (†1928. dec. 2. Bakonybél. Temetés: 1928. dec. 6. Kalocsa, családi sírbolt), a Kalocsai Ipartestület díszelnöke. Sz: Meznerits (= Meznerics) Ferenc szabadkai városi tanfelügyelő, M. Kiss Ilona (†1960. júl. 12. Szeged. Temetés: 1960. júl. 19. Szeged, Belvárosi Temető) képezdei tanárnő. Testvérei: Meznerics Iván (1907–1988) jogász, tudománydoktor, ill. Meznerics Márta (1905–1947. nov. 19. Szeged. Temetés: 1947. nov. 21. Szeged, Belvárosi Temető), Hazslinszky Bertalan (1902–1966) botanikus, egyetemi tanár felesége, Bán Péterné Meznerics Irén tanítónő, Hámory Lászlóné Meznerics Jolánta (= Loly) és dr. Meznerich Jenő. A család a Meznerics név több változatát is használta. F: 1945-től Csepreghy Béla jogász, honvéd ezredes; a Honvédelmi Minisztérium Légügyi Osztályának jogtanácsosa.

Iskola

A középiskola alsó négy osztályát Szabadkán, a felső osztályokat Budapesten végezte, Budapesten éretts. (praeclara matura eredménnyel, 1924-ben). A Pázmány Péter Tudományegyetemen kémia–fizika szakos középiskolai tanári okl. (1929) és bölcsészdoktori okl. szerzett (1930), a föld- és ásványtani tudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952), doktora (1957).

Életút

A bécsi Természettudományi Múzeum Föld- és Őslénytani Osztályának állami ösztöndíjasa (1931–1934), az Ösztöndíjtanács ÁDOB-gyakornoka (1934), h. tanára (1935–1936), r. tanára (1936–1939). A Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Föld- és Őslénytani Osztálya, ill. az MNM Föld- és Őslénytára beosztott középiskolai tanára (1939–1948), muzeológus tud. munkatársa (1948–1951), osztályvezető főmunkatársa (1951–1970), nyugdíjas tud. szakértője (1971–1974).

Miocén rétegtani faunakutatással, malakológiával foglalkozott. Különösen jelentősek a magyarországi fiatalkori barnakőszén-kutatások – salgótarjáni, szentgáli, kelet-cserháti stb. – elméleti megalapozásai: pontosította a kőszéntelepek korát, tagolta a rétegsorokat, kijelölte a rétegtani határokat, és elvégezte a rétegek párhuzamosítását. A miocén határozókönyv kidolgozója. Intenzív gyűjtőmunkája nyomán a Föld- és Őslénytár miocén kollekciója nemzetközileg is számottevő lett (a gyűjtemény kb. 80%-a 1956-ban elpusztult). A forradalom után jelentős szerepet játszott a Tár újjáépítésében, a gyűjtemény újrafelállításában; tervei alapján készültek az ún. B típusú tárolószekrények. Muzeológusként irányítása alatt készült el az új szemléletű A Föld és az Élet fejlődéstörténete (1954; felújítva: 1960) c. kiállítás, amely több mint két évtizedig az MNM leglátogatottabb kiállítása lett.

Írásai Csepreghyné Meznerics Ilona néven is megjelentek.

Emlékezet

Anyai ágon kalocsai, apai ágon régi szabadkai polgári családból származott. Szülei Kalocsán házasodtak össze, gyermekkorát Szabadkán töltötte. Budapesten élt és tevékenykedett (utolsó lakcíme: I. kerület Batthyány utca 26.), a fővárosban hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben).

Elismertség

Az MTA Rétegtani Bizottsága (1958–1970) és az MTA Földtani Bizottsága tagja (1963–1970). A Magyarhoni Földtani Társulat (MFT) választmányi tagja (1954–1970), t. tagja (1975-től), az Őslénytani-rétegtani Szakosztály elnöke (1966–1969).

 

A Nemzetközi Rétegtani Bizottság Neogén Albizottságának tagja (1960–1963), elnöke (1963–1966). A Deutsche Paläontologische Gesellschaft (1963-tól), az Österreichische Geologische Gesellschaft t. tagja (1964-től).

Elismerés

Akadémiai Jutalom (1951), a Magyarhoni Földtani Társulat emlékgyűrűje (1972).

Főbb művei

F. m.: Az Uny-Tinnye vidéki fiatal harmadkorú üledékek földtani és őslénytani viszonyai. Egy. doktori értek. (Bp., 1930)
Stájerországi slirfauna és új alakjai. – Steiermärkische Schlierfauna und ihre neuen Formen. 1 táblával. (Földtani Közlöny, 1935)
Die Schlierbildungen des mittelsteirischen Beckens. 4 táblával. (Mitteilungen des Naturwissenschaftlicher Verein für Steiermark, 1936)
Új magyarországi – miocén tüskebőrűek. – Neue Stachelhäuter – Echinodermen – aus dem Miozän Ungarns. (Annales Historico-Naturales Musei Nationalis Hungarici, 1941)
Tüskebőrű állatok a ternger fenekén. (Földtani Értesítő, 1941)
Linné, a geológus. (Búvár, 1941)
Kagylósférgek. (Földtani Értesítő, 1943)
Magyarországt harmadkori Brachipodák. – Die Brachiopoden des ungarischen Tertiärs. 5 táblával. (Annales Historico-Naturales Musei Nationalis Hungarici, 1943 és külön: Bp., 1944)
Ditrupa Reste aus Ungarn. (Annales Historico-Naturales Musei Nationalis Hungarici, 1944)
Agyarcsigák. (Földtani Értesítő, 1944)
A szentgáli 8. és 9. fúrás faunája. (A Magyar Állami Földtani Intézet Éves Jelentése, 1948)
Néhány, eddig ismeretlen és új forma a Kelet-Cserhát tortonai rétegeiből. 2 táblával. (Földtani Közlöny, 1950)
A hidasi – Baranya megye – tortonai fauna. 1–2. 6 táblával. (A Magyar Állami Földtani Intézet Évkönyve, 1950 és külön, egybekötve: Bp., 1951)
A salgótarjáni slir és Pectenes homokkő faunája. 1 táblával. (Földtani Közlöny, 1951)
Az alsónémedi Dentaliumok vizsgálata. (MTA II. Osztálya Közleményei, 1951)
A salgótarján-vidéki középső-miocén képződmények őslénytani vizsgálata. (A Magyar Állami Földtani Intézet Jelentése az 1949. évről. Bp., 1952)
Paläontologische Seltenheiten in der Fauna von Szob. – Őslénytani ritkaságok a szobi faunából. (Annales Historico-Naturales Musei Nationalis Hungarici, 1952)
A salgótarjáni kőszénfekvő képződmények faunája és kora. 1–3. 3 táblával. (Földtani Közlöny, 1953)
Magyarországi középmiocén Pleurotomák. – Mittelmiozäne Pleurotomen aus Ungarn. (Annales Historico-Naturales Musei Nationalis Hungarici, 1953)
A kelet-cserháti helvéti és tortonai fauna. – Helvetische und tortonische Fauna aus dem östlichen Cserhátgebirge. (A Magyar Állami Földtani Intézet Évkönyve, 1954)
Magyarországi miocén tanulmányok. Doktori értek. (Bp., 1956)
Stratigraphische Gliederung des ungarichen Miozäns im Lichte der neuen Faunauntersuchungen. 1 táblával. (Acta Geologica, 1956 és külön: Bp., 1956)
A hazai miocén rétegtani taglalása az újabb faunavizsgálatok alapján. (Annales Historico-Naturales Musei Nationalis Hungarici, 1956)
A szobi és letkési puhatestű fauna. – Die Molluskenfauna von Szob und Letkés. (A Magyar Állami Földtani Intézet Évkönyve, 1956)
Neue Ergebnisse der stratigraphischen Untersuchungen miozäner Schichten in der Südslovakei und Nordungarn. Szenes, Jánnal. (Neues Jahrbuch für Geologie und Paläontologie. Stuttgart, 1957)
Die Fauna von Devecser und ihr Alter. – Zwei bis jetzt unbekannte Molluskenarten aus dem ungarischen Miozän. (Annales Historico-Naturales Musei Nationalis Hungarici, 1958)
Die Burdigalfauna in den Liegendschichten des Braunkohlenflözes von Egercsehi-Ózd. (Annales Historico-Naturales Musei Nationalis Hungarici, 1959)
Az egercsehi-ózdi kőszénfekvő burdigalai faunája. 4 táblával. (Földtani Közlöny, 1959)
Pectinides du Néogène de la Hongrie et leur importance biostratigraphie. (Mémoire de la Société Géologique. Paris, 1960)
Quelques lamellibranches rares du miocène de la Hongrie. (Annales Historico-Naturales Musei Nationalis Hungarici, 1961)
A „katti”-akvitáni kérdés tudománytörténeti megvilágításban. (Földtani Közlöny, 1962)
Das Problem des „Chatt”-Aquitans in wissenschaftgeschichtlicher Beleuchtung. (Annales Historico-Naturales Musei Nationalis Hungarici, 1962)
A Dobó István Vármúzeum Ősállattani Gyűjteményének tudományos jelentősége. (Az Egri Múzeum Évkönyve, 1963)
A kelet-börzsönyi oligocén–miocén rétegek biosztratigráfiája. Báldi Tamással és M. Nyírő Rékával. (A Magyar Állami Földtani Intézet éves jelentése, 1963)
Le travail des derniers cinq ans de la Section Géologique et Paléontologique. La biostratigraphie des gisements oligocenes et miocènes de l’Est de la Montagne Börzsöny. Báldi Tamással és M. Nyírő Rékával. (Annales Historico-Naturales Musei Nationalis Hungarici, 1963)
A bakonyi álteknős névadója Jaeckel Ottó. (Természettudományi Közlöny, 1964)
Les mollusques des sédiments miocènes marins de la Montagne de Tokaj, N-E Hongrie. (Annales Historico-Naturales Musei Nationalis Hungarici, 1966)
Chronostratigraphie und Neostratotypen Miozän der zentralen Paratethys. Többekkel. 58 táblával. (Bratislava, 1967)
Az ipolytarnóci budigalai fauna. (Földtani Közlöny, 1967)
La faune burdigalienne d’Ipolytarnóc. (Annales Historico-Naturales Musei Nationalis Hungarici, 1967)
Nouvelles gastropodes et lamellibranches pour la faune hongroise des gisements tortoniens-inférieurs de la Montagne de Bükk. (Annales Historico-Naturales Musei Nationalis Hungarici, 1969)
A bükk-hegységi alsó-tortonai képződmények és a „bótai törpefauna”. (Földtani Közlöny, 1970)
La faune tortonienne-inferieure des gisement tufiques de la Montagne Bükk. Gastropodes. 1–2. (Az Egri Múzeum Évkönyve, 1970–1972)
La faune tortonienne-inferieure des gisement tufiques de la Montagne Bükk. Bivalves. (Az Egri Múzeum Évkönyve, 1973).

Irodalom

Irod.: Halálhír. (Magyar Nemzet, 1977. jan. 23.)
Bogsch László: Cs. M. I. emlékezete. Művei bibliográfiájával. (Földtani Közlöny, 1977)
Kecskeméti Tibor: Cs. M. I. emlékezete. (Az Egri Múzeum Évkönyve, 1977)
Bogsch László: Cs. M. I. halálára. (Földtani Tudománytörténeti Évkönyv, 1978)
Kecskeméti Tibor: Cs. M. I. nógrádi őslénytani-rétegtani kutatásai. (A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve, 1978)
Nagy István Zoltán: In memoriam Cs. M. I. (Annales Historico-Naturales Musei Nationalis Hungarici, 1978)
Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. (Veszprém, 1998)
Kecskeméti Tibor: Cs. M. I., a tudós geológusnő. (Asszonysorsok a 20. században. Szerk. Balogh Margit és S. Nagy Katalin. Bp., 2000)
Kecskeméti Tibor: Cs. M. I. (Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002)
Nők a magyar tudományban. Szerk. Balogh Margit és Palasik Mária. (Bp., 2010). 

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2020

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője