Magyar János
Magyar János

2024. december 9. Hétfő

Magyar János

erdőmérnök

Születési adatok

1911. október 14.

Csomád, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye

Halálozási adatok

2006. január 17.

Budapest

Temetési adatok

2006. január 27.

Budapest

Deák téri evangélikus templom


Család

Régi evangélikus családból származott. Sz: Magyar Béla (†1948. szept. 14. Aszód) községi jegyző, Bencsok Irma. F: Tornyai Gizella kisdedóvó. Fia: Magyar Zsolt (1938–) faipari mérnök, Magyar Ákos (1940–) faipari mérnök; leánya: Magyar Lilla (1942–), a kemenessömjéni Állami Gyermekotthon kisdedóvója.

Iskola

Elemi iskoláit Acsán és Aszódon végezte, az aszódi Petőfi Sándor Reálgimnáziumban éretts. (1930), a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (JNMGE) soproni Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karán erdőmérnöki okl. (1934) és műszaki doktori okl. szerzett (1939).

A mezőgazdasági (erdészeti) tudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952), doktora (1954), az MTA tagja (l.: 1967. máj. 5.; r.: 1985. máj. 9.).

Életút

Waldbott Kelemen magánuradalmának segéderdőmérnöke (Erdőhorvátiban és Háromhután, 1935–1936). A soproni Állami Erdészeti Kutató Intézet gyakornoka (1936–1940), az Állami és Koronauradalmi Erdőigazgatóság gödöllői Erdőrendezőségének segéderdőmérnöke (1940–1942), a Földművelésügyi Minisztérium (FM) erdőmérnöke, főerdőmérnöke (1943–1948). A Magyar Állami Erdőgazdasági Üzemek Központi Igazgatósága erdőbirtok-politikai főosztályvezetője (1948–1950), az FM Erdészeti Főosztálya főerdőmérnöke (1950–1952). Az Erdészeti Tudományos Intézet mb. igazgatóhelyettese, igazgatója (1952–1953), az Erdőrendezési Osztály vezetője (1953–1954).

A soproni Erdőmérnöki Főiskola, ill. a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem (EFE) Erdőrendezési Tanszéke tanszékvezető egy. tanára (1954. febr. 1.–1975. dec. 31.), kutatóprofesszora (1976–1981), nyugdíjas tud. tanácsadója (1981–1994). A Főiskola igazgatóhelyettese (1955–1956), igazgatója (1956. nov. 5.–1959. szept. 1.), az EFE tud. rektorhelyettese (1962–1966), az FM Erdőrendezési Szolgálat nyugdíjas szakértője (1995–1997).

Erdőrendezéssel, az erdőgazdálkozás üzemszervezési kérdéseivel, a termőhelyfeltárás módszereivel, dendrometriával foglalkozott. Alapvetően új eredményeket ért el a a föld-, ill. erdőrészlet térbeli helyének és termőhelyi minőségének meghatározása, az általa kidogozott, széles körben elterjedt szükségletfedezés–tartamosság–gazdaságosság hármas követelményének megvalósítása terén. A II. világháborút lezáró párizsi békeértekezlet magyar küldöttségének egyik erdészeti szakértője, majd jelentős szerepet vállalt az országfásítási és az általános erdőrendezési elvek kidolgozásában.

Emlékezet

Csomádon született, elemi iskoláit Acsán és Aszódon végezte. Sopronban (Zsilip utca 17.) élt és tevékenykedett, Budapesten hunyt el. Utolsó fővárosi lakcíme: 1037 Jolsva utca 6.

Hamvasztás utáni búcsúztatása Sopronban volt, hamvait a budapesti Deák téri evangélikus templom kolumbáriumában helyezték el (2006. jan. 17-én).

Elismertség

Az MTA Erdészeti Bizottsága elnökhelyettese. A Veszprémi Akadémiai Bizottság (VEAB) elnökhelyettese (1972–1982).

Elismerés

Munka Érdemrend (1956; arany, 1981), a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje (1997). 

 

Széchenyi-emlékérem (1975), VEAB Emlékplakett (1996), Bedő Albert-emlékérem (1998), Vadas Jenő-emlékérem (1998), Darányi Ignác-díj (2000), Millenniumi Díj (Sopron, 2000).

 

Sopron város díszpolgára.

Főbb művei

F. m.: Egyszerű eljárás a termőhelyi osztályoknak arányos különbségekkel való alakítására. (Erdészeti Lapok, 1938)
A fatermési táblák szerkesztésének alapkérdései. Egy. doktori értek. is. (Sopron, 1939
megjelent: Erdészeti Kísérletek, 1940)
Az egykorú állomány fáinak osztályozása. (Erdészeti Lapok, 1940)
Az egykorú állomány felsőmagassága. (Erdészeti Lapok, 1941)
Az országfásítás általános – községhatáros – keretterve. (Az Állami Erdőgazdasági Üzemi Központ kiadványa. Bp., 1949)
Szocialista erdőgazdasági üzemszervezés. I. Farkas Vilmossal és Madas Lászlóval. (Bp., 1951)
Újrendszerű erdőgazdasági üzemtervek készítése. (Sali Emil: Erdőrendezési utasítás. Bp., 1951)
A Szovjetunió ötödik ötéves terve irányelveinek erdészeti vonatkozásai. (Az Erdő, 1952)
Az Ortás-tetői fatermesztési kísérletek főb. eredményei. Birck Oszkárral. (Az Erdészeti Tudományos Intézet Évkönyve. 1952. Bp., 1954)
A nyárállományok fatermése. (A nyárfa. Szerk. Koltay György. Bp., 1953)
Nyárasok fatermése, szerkezete és korszerű nevelése. Doktori értek. is. (Bp., 1954
részben megjelent: Erdészeti Kutatások, 1954)
Nyárasok faállomány-szerkezeti vizsgálatának eddigi eredményei. (MTA Agrártudományok Osztálya Közleményei, 1954)
Bükkfatermesztésünk főbb elvei. (Erdészettudományi Közlemények, 1958)
A nyárasok és a bükkösök értékesebb fatermésének erdőnevelési vonatkozásai. (Az Erdő, 1959)
Sarjeredetű bükköseink magassági és fatömegviszonyai. (Erdészettudományi Közlemények, 1960)
A V-fás állománynevelés – forradalmi változás fatermesztésünkben. (Az Erdő, 1960)
Az erdeifenyő hazai termőhelyi szórásmezeje. – Bükksarj fatermési táblák. (Erdészettudományi Közlemények, 1961)
Erdei-, fekete-, luc- és vörösfenyveseink átlagmagassági – termőhelyi – szórásmezeje. Erdei- és feketefenyveseink magassági – termőhelyi – osztályozó mércéje. (Az Erdő, 1961)
A nyárasok fatermése. – A nemesnyárasok korszerű nevelése. (A magyar nyárfatermesztés. Szerk. Keresztesi Béla. Bp., 1962)
Fekete Zoltán. (Magyar Tudomány, 1962 és Soproni Szemle, 1962)
A V-fás fatermesztés hatása a fatermés alakulására. (Erdészettudományi Közlemények, 1963)
A célszerű megkülönböztetés, különös tekintettel a fatermelés fokozására. (Erdészettudományi Közlemények, 1964)
Erdőrendezés-fejlesztési problémáink, különös tekintettel az élőfakészletre mint munkaeszközre. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1968. ápr. 9.
megjelent: MTA Agrártudományok Osztálya Közleményei, 1968)
A szovjethatalom és az erdőgazdálkodás. (Az Erdészeti és Faipari Egyetem Tudományos Közleményei, 1968)
Elvi jelentőségű kérdések erdőrendezésünk továbbfejlesztésének problémaköréből. (Az Erdő, 1971)
Dendrometriai erdőosztályozás. (Termőhelyismerettan. IV. köt. Szerk. Pántos György. Sopron, 1972)
Az állománynevelések erdőrendezési vonatkozásai. (Korszerű állománynevelési eljárások. II. köt. Szerk. Majer Antal. Bp., 1972)
Állománynevelési és állományszerkezeti mutatók. (Az Erdészeti és Faipari Egyetem Tudományos Közleményei, 1973)
Az akácosok vágásérettségi kora. – Az akácosok felújítása. – Alkalmazhatóak-e a hársaink főfafajnak? (Erdőgazdaság és Faipar, 1977)
Milyen erdőgazdálkodást kell folytatnunk? (Az MTA Veszprémi Akadémiai Bizottsága Érteítője, 1978)
Hársaink dendrometriai alapmércéi. (Erdőgazdaság és Faipar, 1978)
Irányelvek a farkasgyepűi bükkfatermesztési kísérletek továbbfejlesztésére. (Az MTA Veszprémi Akadémiai Bizottsága Monográfiái. Erdei ökoszisztémák vizsgálatának eredményei. Szerk. Majer Antal. Veszprém, 1979)
Akácosaink mellmagassági átmérője – megyénként. (Edőgazdaság és Faipar, 1979)
Emlékbeszéd Wagner Károly halálának 100. évfordulóján, Sopronban, 1979. nov. 5-én. (Tisztelgés W. K. előtt. Szerk. Hiller István. Az Erdészeti és Faipari Egyetem kiadványa. Sopron, 1980)
A hazai szocialista erdőrendezés továbbfejlesztése. (Az Erdészeti és Faipari Egyetem kutatási témái. 2. Sopron, 1982)
Akácosainak V-fás termesztése. (Erdőgazdaság és Faipar, 1982)
Valóban megalapozatlanok hársaink dendrometriai alapmércéi? (Erdőgazdaság és Faipar, 1982)
A mageredetű cseresek alapvető dendrometriai jellemzékei. – A sarjeredetű csereseink dendrometriai alapmércéi. (Csertölgygazdálkodás és hasznosítás. Szerk. Szappanos András. Veszprém, 1983)
Erdőrendezésünk újabb tennivalói. (Az Erdészeti és Faipari Egyetem Tudományos Közleményei, 1985)
Erdőgazdálkodásunk közérdekű továbbfejlesztésének elvi-eszmei feltételei. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1986. márc. 27.
megjelent: Értekezések, emlékezések. Bp., 1989)
Az Erdőmérnöki Főiskola jelentése az 1956/57. iskolai év eseményeiről. Sopron, 1957. (Erdészettörténeti Közlemények, 1996).

Irodalom

Irod.: Magyar ki kicsoda. 1990. (Bp., 1990)
Magyar és nemzetközi ki kicsoda? 2000. (Bp., 1999)
Halálhír. (Népszabadság, 2006. jan 25.)
Solymos Rezső: M. J. (Magyar Tudomány, 2006)
Gál János: M. J. élete és munkássága. (Erdésznagyjaink arcképcsarnoka. 26. A Nyugat-magyarországi Egyetem kiadványa. Sopron, 2011).

 

 

neten:

 

http://emk.uni-sopron.hu/images/dekani_hivatal/Kiadvanyok/Erdesznagyjaink/26._Magyar_Janos_elete_es_munkassaga.pdf

Megjegyzések

Wikipédia téves halálozási hely: Sopron! Halotti anyakönyve szerint Budapesten hunyt el! 

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2019

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője