Lukács Móric
Lukács Móric

2020. november 25. Szerda

Lukács Móric, vizmai

politikus, műfordító

Születési adatok

1812. szeptember 5.

Pest

Halálozási adatok

1881. november 5.

Budapest


Család

Családja az erdélyi Erzsébetvárosból származott. Sz: Lukács Gergely Miklós (†1837), Hilf Róza (†1851). F: 1862-től Birly Krisztina (†1874).

Iskola

Tanulmányait magánúton végezte, majd kisebb utazásokat tett az ausztriai örökös tartományokban. Az MTA tagja (l.: 1839. nov. 23.; t.: 1858. dec. 15.; ig.: 1876. jún. 8.).

Életút

Pesten élt és irodalommal foglalkozott (1832-től). Krassó vm. (1831–1836), Pest-Pilis-Solt vm. tb. aljegyzője (1836-tól). A pesti forradalom győzelme után rövid ideig a Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium elnöki futára (1848), de később nem vett részt a szabadságharc eseményeiben. Nagy utazásokat tett Nyugat-Európában: beutazta Belgiumot, Franciaországot, Nagy-Britanniát, a német államokat, Itáliát és Svájcot (1851–1859). Hazatérése után külföldi tapasztalatairól rendszeresen beszámolt a Budapesti Szemlében (1859–1862). Nősülése, majd felesége betegsége miatt ismét külföldön tartózkodott, 1874-ben, felesége halála után tért vissza. Első írásai német nyelven jelentek meg, jóllehet a magyaron és a németen kívül még kitűnően beszélt angolul, franciául, olaszul és spanyolul is. Toldy Ferenc hatására érdeklődése a magyar irodalom felé fordult, kezdetben francia és spanyol remekírókat tolmácsolt, majd maga is elbeszéléseket és közéleti cikkeket kezdett el írni. Közéleti írásaiban a helyhatóságok autonómiájával foglalkozott, és széles körű publicisztikai tevékenységet fejtett ki. Az 1840-es években a centralisták köréhez tartozott, elsősorban Szalay Lászlóval és br. Eötvös Józseffel ápolt jó kapcsolatokat; Szalay helyetteseként, mint segédjegyző részt vett a Magyar Tudós Társaság ügyeinek intézésében is. Különösen értékesek a Budapesti Szemlében megjelent történeti és publicisztikai dolgozatai. Feleségének halála után végleg Budapesten telepedett le, s mint a Kisfaludy Társaság elnöke vezető szerepet játszott a magyar irodalmi életben. Végrendeletében az MTA javára 40 000, a Kisfaludy Társaság javára további 20 000 koronát hagyott.

Elismertség

A Kisfaludy Társaság tagja (1842-től), elnöke (1876–1879).

Szerkesztés

A Budapesti Szemle szerkesztője (br. Eötvös Józseffel, Szalay Lászlóval, Trefort Ágostonnal, 1840).

Főbb művei

F. m.: Fogházjavítás. br. Eötvös Józseffel. (Pest, 1842)
A román nyelvek alakulása. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1859. jan. 31. és febr. 3.
Budapesti Szemle, 1859)
L. M. munkái. I–II. I. Műfordítások. II. Tanulmányok. A szerző arczképével. Összegyűjtötte, az életrajzot írta Gyulai Pál. (Bp., 1894)
ford.: Cervantes: A bőkezű szerető. (Pest, 1843)
Pope Sándor: A műbírálatról. Tanköltemény. (Olcsó Könyvtár. Bp., 1876).

Irodalom

Irod.: Trefort Ágoston: Emlékbeszéd L. M. t. tag felett. (Bp., 1882)
Beksics Gusztáv: A magyar doctrinairek. (Bp., 1882)
Szász Károly: L. M. emlékezete. (Kisfaludy Társaság Évlapjai, 1883)
Gyulai Pál: L. M. (Budapesti Szemle, 1894)
Vargyai Gyula: Adalékok egy centralista tevékenységéhez. (ELTE ÁJTK Acta, 1960)
Környei Elek: Aki hazánkban először írt tanulmányt a szocializmusról. L. M. tanulmányának hatása Madách Imrére a Tragédia londoni és falanszter jelenetének megírásában. (Magyar Nemzet, 1964. 127.)
Fenyő István: A polgári Magyarországért. A centralisták törekvéseiről. (Valóság, 1992)
Fried István: Magyar hírlapi kísérlet Lipcsében. Vierteljahrschrift aus und für Ungarn. 1843–1844. (Magyar Könyvszemle, 1994)
Fenyő István: A centralista csoportosulás kezdetei. (Irodalomtörténet, 1997).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013