Család

Spanyol eredetű nemesi családból származott. Ükapja, Las-Torres Ágoston Luxemburgban született, Mária Terézia uralkodása idején Nádasdy generális hadtestében, mint kapitány harcolt II. Frigyes porosz király ellen. Dédapja, Las-Torres János is cs. tisztként szolgált, alezredesként vonult nyugalomba, és Péterváradon telepedett le. Nagyapja: Las-Torres János (1811–1899) szőlőgazda, 1848–1849-es honvéd százados. Sz: Las-Torres Gyula porcelánkereskedő. Testvére: Las Torres Mária testnevelő tanár, gyógytornász. Unokaöccse: Las Torres Béla (1917–1945) jogász.

Életút

A BEAC (1906–1908), a MAC úszója (1908–1915). Olimpiai 2. (1908: 4x 200 méteres gyorsváltó), olimpiai 5. (1912: 400 méter gyors); 17-szeres magyar bajnok (1909, 1910, 1912, 1913: 220 yard gyors; 1908, 1909, 1910, 1912, 1913: 440 yard; 1909, 1912, 1913: 880 yard; 1912, 1913, 1914: 1 mérföld; folyamúszás: 1909, 1913). Hatszoros osztrák bajnok (1909: 500 méter és 1000 méter gyors; 1911: 200 méter és 500 méter gyors; 1912: 500 méter gyors; 1913: 1000 méter gyors); angol bajnoki 3. (1910: 220 yard gyors). A Német Úszószövetség Császárdíja (1910: 500 méter gyors), nem hivatalos német bajnok (1910: 1500 méter gyors), a berlini ún. főverseny győztese (1911: 315 méter és 525 méter gyors). Világcsúcstartó (1912. jún. 5.: 400 m gyors 5:28,4). Magyar válogatott (1908–1912). Tizenhat éves korában tanult meg úszni, s már 1906-ban versenyeken indult a BEAC-ban, majd az egyetemi klub felbomlása után a MAC-hoz igazolt. Első olimpiáján, Londonban a 2. helyezett 4x 200 méteres gyorsváltó tagja, és 400 méter gyorson, az előfutamban, Sydney Battersby (1887–1974) mögött a 2. helyen végzett (1908-ban, 5:52,2-vel). Magdeburgban, a 400 méteres főversenyben visszavágott Battersbynek a londoni vereségért (1909: 5:30,6-al, azaz egy év alatt több mint 20 másodpercet javított eredményén!). 1908-ban nyerte első magyar bajnokságát is (440 yardon, 5:36,2-vel): összesen 17-szeres magyar és hatszoros osztrák bajnok (1908–1913). A két olimpia között rendszeresen indult osztrák és német versenyeken: az osztrák bajnoki címeken kívül nagy nemzetközi versenyeket nyert Berlinben, Frankfurtban és Drezdában is; német bajnok azért nem lehetett, mert a Német Úszószövetség versenykiírása szerint a bajnoki versenyeken – ellentétben a kor gyakorlatával – csak német versenyzők indulhattak. Legkiemelkedőbb eredményei az 1910-es évben születtek: valamennyi németországi versenyét megnyerte, az angol bajnokságon azonban az ausztrál (Sir Francis) Frank Beaurepaire (1891–1956) és az örök vetélytárs Battersby mögött a 3. helyre szorult (2: 35.0-val). A stockholmi olimpián (1912-ben), 400 méter gyorson az 5. helyen végzett (5:42,0-val), s két másik számban – 1500 méter gyorson és a 4x 200 méteres váltó tagjaként – is döntőbe jutott; idegkimerültsége miatt azonban mindkét versenyét feladta.

Emlékezet

Budapesten (Belváros, IV. kerület, Vámház körút 16.–Lövész utca [Királyi Pál utca] 15.) élt és tevékenykedett (édesapjának ugyanitt kőedénygyári raktára is volt), később Dunaharasztiban telepedett le, nyaranként ott készült versenyeire. Az I. világháború kitörésekor a kassai cs. és kir. 65. gyalogezred hadnagyaként Munkácson szolgált. A repülőtiszti iskola elvégzése után, mint repülőtiszt, az ún. cs. és kir. légjáró csapat (= Luftfahrtruppe) tagjaként, a dalmáciai Igalóban állomásozó 6. repülőszázadban szolgált. Gépe meghibásodása miatt lezuhant, a baleset következtében a castelnuovói (ma: Herceg Novi, Montenegró) hadikórházban hunyt el. Végrendeletében valamennyi tiszteletdíját a Magyar Atlétikai Clubra (MAC) hagyta. Tiszteletére Las Torres Béla-emlékversenyt rendeztek (1919-től). Róla nevezték el a dunaharaszti Las Torres Béla utcát.

Elismerés

Magyarország örökös úszóbajnoka (posztumusz, 1982).