Korán Imre
Korán Imre

2020. október 31. Szombat

Korán Imre

gépészmérnök, közgazdász

Születési adatok

1904. december 15.

Mezőzombor, Zemplén vármegye

Halálozási adatok

1995. június 4.

Budapest


Család

Sz: Korán József (†1934) földműves, napszámos, Szűcs Lídia. F: 1933-tól Szendrei Ilona, Szendrei Lajos vasúti pályaőr leánya.

Iskola

Elemi iskoláit szülőfalujában, a polgárit Tokajban és Szerencsen végezte, a miskolci reáliskolában éretts. (1926); közben a miskolci Szilágyi és Diskant Gyár géplakatos tanonca. A bp.-i József Műegyetemen gépészmérnöki okl. szerzett (1931), az MKKE-n doktorált (1968); a közgazdaság-tudományok kandidátusa (1968), doktora (1976).

Életút

A bp.-i Haditechnikai Intézet napidíjas polgári mérnöke (1931–1935), egyúttal a József Műegyetem Aerodinamikai Tanszékének tanársegéde (1934–1935). A MÁVAG gyártervezője, gyárépítés-vezetője (1935–1937), a MÁVAG Diósgyőri Újgyárának üzemvezető mérnöke (1937–1945), a MÁVAG borsodi Nehézipari Kombinátjának alapító igazgatója (1945–1948). A bp.-i Nehézipari Központ (NIK), ill. az Általános Gépipari Központ gépberendezési csoportvezetője és a NIK Általános Gépipari Központ termelési osztályvezetője (1948–1951). A Nikex Nehézipari Külkereskedelmi Vállalat (1951–1953), majd a Komplex Nagyberendezések Export–Import Vállalata szakvezetője és a Közgazdasági Osztály vezetője (1953–1960). A Hőenergia-gazdasági és Tervező Vállalat vezető tervezője (1960–1962), a Vasipari Kutató Intézet (VASKUT) tud. főmunkatársa, tud. tanácsadója (1962–1971), a Terv és Koordinációs Osztály Módszertani Csoportjának vezetője (1966–1971). Az MKKE Külkereskedelem Szak Külkereskedelem Gazdaságtana Tanszék előadója (1952–1963), c. egy. docense (1963–1965), egy. docense (1965-től); egyúttal a Munkaügyi Minisztérium (MM) hivatásos szakértője (1960-tól). Tudományos pályafutásának kezdetén ballisztikai légellenállás-számításokkal foglalkozott, majd részt vett a bp.-i műegyetemi aerodinamikai intézeti szélcsatorna tervezésében. A MÁVAG és különböző jogutódjai szolgálatában elsősorban gyártervezői és gyárrészleg-építői kérdéseket vizsgált, ill. jelentős szerepet játszott a II. vh. után a MÁVAG lerombolt és részben leállt üzemeinek újraindításában. A NIK osztályvezetőjeként öt nagy nehézipari vállalat gépparkját újította fel és korszerűsítette, egyúttal a magyar–szovjet kereskedelmi szerződések nehézipari szakértőjeként is tevékenykedett. A Brüsszeli Világkiállítás (1958) alkalmából elkészítette a magyar gépipar (energetikai, bányászati és kohászati, építő- és építőanyag-ipari, mezőgazdasági és élelmiszer-ipari, valamint vegyipari gépipar) fejlődését az elmúlt száz évben. Elsősorban ezen kereskedelmi kamarai kiadvány számára, felkérésre elkészített belső tanulmány miatt érdeklődése a műszaki kutatás gazdaságtani elvei és módszerei intézeti és ágazati fejlesztésének kérdései, a gazdasági jövőkutatás és a műszaki külkereskedelem helyzetének elemzése felé fordult. Nemzetközileg is egyedülállóan új gazdasági rendszer-hierarchiát állított fel az ún. természet és társadalom anyagcseréjét megvalósító gazdaság szerveződésének vizsgálatára. Alapvetően új eljárást dolgozott ki a minőségi változások gazdasági folyamatokban való mérésére. További kutatási területei: az energetikai gépgyártás rövid és hosszú távú vizsgálata, ipari és fűtőerőművek közgazdasági és energiagazdálkodási vizsgálata. Az MTA Szilárdtestfizikai Komplex Bizottsága tagja (1970-től). A Magyar Közgazdasági Társaság és a Gépipari Tudományos Egyesület (GTE) tagja. Az Országos Tervhivatal (OT) Energetikai Bizottsága (1960-tól) és Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) tagja (1968–1971).

Emlékezet

Sztálin Vasmű Emlékérem (1953).

Főbb művei

F. m.: A levegő hőmérsékletének befolyása a lőtávolságra. – A kísérleti alapon számított röppálya. (Magyar Katonai Szemle, 1935)
Súlytényezők. – Légvédelmi behatástáblázatok. (Magyar Katonai Szemle, 1936)
Diósgyőri Vas-, Acél- és Gépgyár. (Szén és Acél, 1945)
A Diósgyári Állami Vas-, Acél- és Gépgyár termelési mérlege 1946-ban. (Szén és Acél, 1946)
A Diósgyári Állami Vas-, Acél- és Gépgyár termelési mérlege 1947-ben. (Szén és Acél, 1947)
A Diósgyári Állami Vas-, Acél- és Gépgyár története. Ács Á.-val. (Nehézipar, 1947)
A Diósgyári Állami Vas-, Acél- és Gépgyár fejlődése a hároméves terv keretében. (Nehézipar, 1947 és Magyar Technika, 1947)
A gépek és a gépi berendezések forgalma a kapitalista világpiacon. (Közgazdasági Szemle, 1955)
Szerszámgépgyártás és a nemzetközi géppiac. (Gép, 1956)
A műszaki külkereskedelem alapismeretei. I–II. köt. Egy. tankönyv. (Bp., 1957–1958)
Erősáramú berendezések nemzetközi termelése és kereskedelme. (Elektrotechnika, 1958)
Hungary, a Manufacturer of Power Machinery. (Hungarian Heavy Industries, 1959)
Nagyberendezések exportjának ipari fővállalkozása. – A vízerőgépek árualapjának fejlesztése. (Külkereskedelem, 1959)
A dízelmotorok és gázturbinák nemzetközi versenyéről. (Járművek, Mezőgazdasági Gépek, 1960)
Development of Seamless Steel Tube Manufacturing Technologies. (Periodica Polytechnica, 1960)
The Expansion of Up-to-date Pilger Tube Mills. (Hungarian Heavy Industries, 1960)
Vízgépek nemzetközi kereskedelme. (Külkereskedelem, 1961)
Some Important Technical – Economic Factors of Seamless Tube Production. (Periodica Polytechnica. Chemical Engineering, 1961)
Hőszolgáltató erőművek főberendezéseinek árarányai. – Hőszolgáltató erőművek gőzparamétereinek kiválasztása. (Ipari Energiagazdálkodás, 1962)
Installation of Heat Producing Power Plants. (Hungarian Heavy Industries, 1962)
Nagyszilárdságú és magas folyáshatárú acélminőség hegesztett szerkezetek számára. Kovács S.-sel. (Gépgyártástechnológia, 1963)
Nagy folyáshatárú és jól hegeszthető MTA-50 acélfajta alkalmazásának gazdaságossága. Kovács Sándorral. – Vákuumban olvasztó technológiák műszaki gazdasági helyzete. – Korrózióálló acélok hazai fejlesztésének műszaki-gazdasági háttere. (A Vasipari Kutató Intézet Évkönyve, 1965)
Áruismeret és világpiac. I–II. köt. Egy. tankönyv. (Bp., 1965
spanyolul: 1966)
A vasipari intézeti kutatás jellege és eredményei. (Ipargazdaság, 1966)
Gépipari termékeink színvonalának mérési kérdései. (Gépgyártástechnológia, 1966)
Logikai módszerek az ágazati kutatás értékelésére. – A kutatások értékelési elvének és módszerének fejlődése. (Kohászati Lapok, 1966)
Elemző árutan. Külkereskedelmi mérnök-közgazdászok számára. I–II. köt. (Bp., 1966–1967)
Kutatások értékelése a Vasipari Kutató Intézetben. 1961–1966. Kand. értek. (Bp., 1967)
Szellemi termékek nemzetközi kereskedelme. (Külkereskedelem, 1967)
Anyagminőségek és költségek függvénykapcsolata a vaskohászatban. – Kutatási eredmények önálló értékelése. – Sav- és hőálló acélok kutatása. (A Vasipari Kutató Intézet Évkönyve, 1967)
A magyar vaskohászat műszaki-gazdasági mutatóinak elemzése. (A VASKUT kiadványa. Bp., 1968)
Vaskohászatunk helyzetének és fejlesztési kérdéseinek vizsgálata. (A VASKUT kiadványa. Bp., 1968)
Vaskohászatunk távlatának elemzése. (A VASKUT kiadványa. Bp., 1968)
A piacra utalt kutatás. (Bányászati és Kohászati Lapok. Kohászat, 1969)
Nyersvasgyártásunk gazdaságosságának kérdései. – Kutatmányok licenciaérték-számításának tapasztalatai és fejlesztése. (A Vasipari Kutató Intézet Évkönyve, 1969)
A vas- és acélipar fejlődésének általános irányelvei. (Bányászati és Kohászati Lapok. Kohászat, 1970)
A magyar vaskohászat perspektívája. (Valóság, 1970)
Az önálló ipari kutatóintézeti gazdálkodás sajátosságai az új mechanizmusban. (Közgazdasági Szemle, 1971)
Az előrejelzés – prognosztika – munkamódszerei. (Marketing Piackutatás, 1971)
Piackutatás és piacelemzés a külkereskedelemben. (Bp., 1971)
Mérnökök közgazdasági képzése külkereskedelmi szakon. (Felsőoktatási Szemle, 1972)
Feltételezések az acélgyártás jövőjéről. (Bányászati és Kohászati Lapok. Kohászat, 1972)
Új értékelő eljárások az ipari kutatásban. (Tudományszervezési Tanácsadó, 1972)
Termelőeszközök piackutatása a külkereskedelemben. Szerk. (Bp., 1972)
Jövőkutatás és gazdasági előrejelzés. Monográfia. (Bp., 1972
és tanulmány: Valóság, 1973)
A gazdasági prognosztika elveinek és módszereinek fejlesztése. Doktori értek. (Bp., 1973)
Gazdasági prognosztika. Alapelvek, módszertan, az alkalmazás. Egy. tankönyv. (Bp., 1978)
Fémek nyersanyagainak helyzet- és jövőképe a világmodellekben. (Bányászati és Kohászati Lapok. Kohászat, 1979)
Világmodellek. A Római Klub jelentésétől az ENSZ kezdeményezéséig. Az előszót G. Márkus György írta. (Bp., 1980)
Áruismeret a külkereskedelmi szakos közgazdászok számára. (Az áruismeret tanításának korszerű szemlélete. Bp., 1980)
Népi írók a diósgyőri vasgyárban. (Honismeret, 1982)
Vállalati prognosztika. Alapelvek, előrejelzési esettanulmányok matematikai-statisztikai módszerekkel. Besenyei Lajossal. (A Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság Prognosztikai Szakosztályának kiadványa. Bp., 1982)
Általános elvek a vállalati prognosztikában. (Egyetemi Szemle, 1983)
A távlatok a világmodellekben. (Bányászati és Kohászati Lapok. Kohászat, 1983)
A tanulásnak nincsenek határai. (Egyetemi Szemle, 1984)
Az idő sodrásában. Életút-tanulmány. (A Szakszervezetek Gazdaság- és Társadalomkutató Intézete kiadványa. Bp., 1989)
A jövő építőkövei a jelenben, a jövő útjai. (A Szakszervezetek Gazdaság- és Társadalomkutató Intézete kiadványa. Bp., 1990).

Irodalom

Irod.: Haraszthy Ágnes: K. I.: Jövőkutatás és gazdasági előrejelzés. (Magyar Tudomány, 1972)
Nováky Erzsébet: Gazdasági prognosztika. Alapelvek, módszertan, az alkalmazás. (Magyar Tudomány, 1980)
Ujvári József: K. I.: Világmodellek. A Római Klub jelentésétől az ENSZ kezdeményezéséig. (Szigma, 1982)
Hideg Éva: K. I.: Világmodellek. A Római Klub jelentésétől az ENSZ kezdeményezéséig. (Egyetemi Szemle, 1982)

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013