Család

Sz: balásfalvi Kiss József (1844–1895), nemes Kozma Emília (1845–1923). Testvére: balásfalvi Kiss Endre (1886–) Kecskemét polgármestere (1934–1938), majd Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye főispánja (1938–1944), balásfalvi Kiss József (1875–1926), balásfalvi Kiss Kálmán (1880–1931) és Dömötör Sándorné balásfalvi Kiss Emília (1877–1971) F: Muraközy Jolán (1877–1957). Fia: balásfalvi Kiss Miklós (1903–) gépészmérnök; leánya: balásfalvi Kiss Klára (1907–). 

Iskola

A budapesti, a grazi és a heidelbergi tudományegyetemen tanult (1893–1896), Budapesten jogtudományi doktori okl. (1896), a magyar magánjog tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1902); közben a berlini, a lipcsei és a müncheni egyetemen kiegészítő tanulmányokat folytatott (1900–1902). 

Életút

A kecskeméti református jogakadémia rk. (1896–1898), r. tanára (1898–1902). A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem magántanára (1902–1907), a kassai állami jogakadémián a magyar magánjog ny. r. tanára (1907–1914), a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetemen a magyar és az osztrák magánjog (1914–1919), a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen a magyar magánjog (1921–1937) és a római jog ny. r. tanára (1922–1937). Szegeden, a Magánjogi Tanszék (1921–1922), majd a Római Jogi Tanszék vezetője (1922–1937). A Jog- és Államtudományi Kar dékánja (1930–1931), dékánhelyettese (1931–1932), az Egyetem rektora (1934–1935), rektorhelyettese (1935–1936). 

A Kecskeméti Torna és Vívó Egylet elnöke. 

Magyar anyagi magánjoggal és római jogtörténettel, ill. a római jogtörténet európai hatásával foglalkozott. A jogszociológiai kutatások egyik első magyarországi képviselője. 

Emlékezet

Szegeden és Kecskeméten élt és tevékenykedett, Lakiteleken hunyt el, a kecskeméti református temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2009-ben). 

Elismertség

Az Országos Felsőoktatási Tanács, az Országos Ösztöndíj Tanács tagja. A Turul Bajtársi Egyesület ún. szenátor magisztere.