Kalmár János
Kalmár János

2022. december 8. Csütörtök

Kalmár János

gépészmérnök, hadtörténész, művészettörténész

Születési adatok

1889. augusztus 27.

Mád, Zemplén vármegye

Halálozási adatok

1977. február 8.

Budapest


Család

Sz: Kalmár János kovács iparos, majd uradalmi intéző, Koscsák Mária. F: Petzold Valéria. Gyermektelen. 

Iskola

A gimnázium alsó osztályát Kassán végezte, egy évi műhelygyakorlat után uo. felsőipari iskolát végzett (1917), magánúton éretts. (Miskolcon, 1924). A József Műegyetemen gépészmérnöki okl. szerzett (1929), a bécsi tudományegyetemen fegyverrégészeti tanulmányokat folytatott (1930–1931), Bécsben (1932–1935) és Berlinben állami ösztöndíjas (1935), a Pázmány Péter Tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. szerzett (1938). 

Életút

Az I. világháború végén katonai szolgálatot teljesített (1917–1918; tűzmesterként szerelt le), az összeomlás után az ózdi vasgyár esztergályosa, ún. modellasztalosa és műszaki tisztviselője (1920–1924). Tanulmányai befejezése után a József Műegyetem Gépészmérnöki Osztály Általános Géptani és Géprajzi Tanszéke tanársegéde (1928–1929). A Hadtörténeti Múzeum Fegyverrégészeti Osztályának segédőre (1929–1930), a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Történeti Osztályának őre (1930–1939), a Fegyvertár, ill. a Fegyvergyűjtemény őre (1939–1952), osztályvezetője és tud. főmunkatársa (1952–1961). 

Kora és késő középkori magyar fegyverek, ill. a népvándorlás kora fegyvereinek történetével foglalkozott, Tóth Zoltánnal (1888–1958) vezető szerepet játszott az MNM Fegyvergyűjteményének (= Fegyverrégészeti Osztály) megszervezésében. A II. világháború végén munkaszolgálatosokkal ásatásokat végzett Fülek várában (1944), az újabb katonai szolgálat elől a lengyelországi Teschenbe szökött, utóbb az ausztriai Ternbergben tartózkodott (1944 vége–1945 eleje). Hazatérése után igazolták, a munkaszolgálatot végzettek kiálltak emberséges magatartása miatt (valószínű azonban, hogy mégis a füleki ásatások vezetése miatt tört meg tudományos karrierje.) Fémrestaurátori és fémkonzerváló tevékenysége is értékes. Számos tudománynépszerűsítő könyvet írt és szerkesztett. 

A 20. század egyik jelentős fegyvertörténésze volt. Egyetemi doktori dolgozatát a magyar kardművészet történetéről írta (1938), majd érdeklődése a többi kézifegyver története és művelődéstörténete felé fordult. Régi magyar fegyverek (1944) címmel elkészült monográfiájából kívánt habilitálni, ám a felbecsülhetetlen értékű kézirat Budapest ostroma idején megsemmisült. Nyugdíjba vonulása után folytatta munkáját (végül is a magyar hadtörténet klasszikus műve halála előtt néhány évvel jelent meg, ezen a címen, 1971-ben). Német nyelvű írásai Johannes von Kalmár néven jelentek meg. 

Elismerés

Szocialista Kultúráért (1955). 

Főbb művei

F. m.: Múzeumunk török fegyverei. (Hadi Múzeumi Lapok, 1926)
Magyar szablyák a m. kir. Hadtörténeti Múzeumban. – Szélpuskáink. – (Hadi Múzeumi Lapok, 1928)
Hadtörténeti emlékeink idegenben. (Magyar Szemle, 1934) Az első magyar hátultöltő puskáról. (Hadtörténelmi Közlemények, 1935)
A magyar kard fejlődése. (Magyar Szemle, 1935)
Säbel und Schwert in Ungarn. (Zeitschrift für historische Waffen- und Kostümkunde, 1936)
A magyar kard művészete. – Der ungarische Prunksäbel. Kismonográfia és egy. doktori értek. is. (A Pázmány Péter Tudományegyetem Művészettörténeti és Keresztényrégészeti Intézetének Dolgozatai. Bp., 1938)
A lovassport a XVIII. században. – Régi magyar nyergek. (Szent György [folyóirat], 1938)
A hadiröppentyű története. – A petárda a XVI–XVII. század várostromainak szolgálatában. (Hadtörténelmi Közlemények, 1939)
Régi lőporvizsgáló készülékek. (Magyar Lövész, 1939)
Adatok a szélpuska történetéből. (Magyar Lövész, 1940)
A Róka–Halász rendszerű levegőnyomásos aknavetők. (Technika, 1940)
A szombathelyi olasz tőr és rokonai. (Dunántúli Szemle, 1941)
A pécsi sisak a honfoglalás körüli időkből. (Pécsi Szemle, 1941)
Dobzse László pápai díszkardja. (Gerevich Emlékkönyv. Bp., 1942)
Népvándorlás kori akasztóhorgok és veretek. – Az avar nyílhegy. (Archaeologiai Értesítő, 1944)
Hadizászlók. (Magyar Honvéd, 1947)
Magyar főpapi harcikalap a XVI. század második feléből. (Magyar Múzeum, 1947)
Dunazárólánc a XVI. századból. (Budapest [folyóirat], 1947)
Magyar huszárábrázolásos kályhacsempe. (Magyar Művészet, 1948)
A magyar huszártorna fegyverei. – Magyar lóhomlokdísz a XVI. századból. (Magyar Múzeum, 1949)
Magyar középkori hajítóbárdok. (Antiquitas, 1950)
Parittyaábrázolásos kályhacsempe a XV. századból. (Archaeologiai Értesítő, 1950)
A bécsi fegyvergyűjtemény. Mátyás király vértezete. (Archaeologiai Értesítő, 1951)
Számszeríj felhúzóhorgok a XV. századból. (Archaeologiai Értesítő, 1952)
Magyar huszársarkantyúk a XVI. század derekáról. (Archaeologiai Értesítő, 1954)
Régi vadászfegyverek. (Tata, 1955)
Önműködő vadászpuskák a XVII–XVIII. századból. (Magyar Vadász, 1957)
A Báthoriak emléktárgyai. (Nyírbátor, 1958)
Két középkori kardról. – A Történeti Múzeum Fegyvertárának középkori sisakjai. (Archaeologiai Értesítő, 1958)
A füleki – Filakovó – vár 15–17. századi emlékei. (Régészeti füzetek. II. 4. Bp., 1959)
A Báthoriak címeres kőemlékei. Szalontai Barnabással. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve, 1959)
Hegyestőr és a lóravaló pallos a magyar huszár szolgálatában. (Folia Archaeologica, 1959)
Lóra való szájkosár a XVI. századból. (Magyar Állatorvosok Lapok, 1959)
A magyar huszártorna fegyverei. (Bp., 1960)
Fegyverzetet jelző medaillonok és bélyeggel jelzett sodronypáncélok. (Archaeologiai Értesítő, 1960)
A petárda szerepe Győr visszafoglalásánál. (Arrabona, 1961)
Az ozorai középkori hajítóbárd. (Ozorai Évkönyv, 1961)
Ingelri kard a Történelmi Múzeumban. (Archaeologiai Értesítő, 1961)
A buzogány. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve, 1961)
A keréklakatos puskáról. (A Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 1963)
Magyar fegyverek a XVIII. századig. Benyújtott kand. értek. (Bp., 1964)
A középkori számszeríj. (Technikatörténeti Szemle, 1964)
Népvándorlás kori sisakok. (A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, 1964 és külön: Pécs, 1964)
Zrínyi-fegyverek. (A Janus Pannonius Múzeum füzetei. 7. Pécs, 1965)
Szőlővásárlás a Tokaj hegyalján, 1588-ban. (A Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 1969)
Régi magyar fegyverek. Monográfia. (Bp., 1971)

 

helytörténeti műve: Mád, Tokaj hegyaljai község élete a XVI–XVIII. században. Mád „falukönyve.” (Mád, é. n.). 

Irodalom

Irod.: Művészeti lexikon. I–IV. köt. Felelős szerk. Lajta Edit. (Bp., 1965–1968)
Temesváry Ferenc: K. J. (Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002). 

Megjegyzések

Lexikonok téves születési éve: 1899! Anyakönyvi adatai szerint 1889-ben született! 

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2014

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője