Család

Sz: Holdampf Ferenc vendéglős, Szakmáry Adél. F: Gősi Piroska. Fia: Holdampf Róbert mérnök és Holdampf Gyula (1944–) erdőmérnök.

Iskola

A budapesti VI. kerületi Főreáliskolában éretts. (1913), a Selmecbányai Bányászati és Erdészeti Főiskolán tanult (1913–1920); közben az I. vh.-ban frontszolgálatot teljesített (1915–1918), az összeomlás után, Sopronban erdőmérnöki okl. szerzett (1922). A mezőgazdasági (erdészet) tudományok kandidátusa (1966).

Életút

A Magyarországi Faért Hivatal gyakornoka, napidíjasa (1921–1922), a bajnai uradalmi erdőhivatal segédtisztje (1922–1923), a prügyi gazdaság intézője (1923–1924), a baskói (1924–1926), a boldogkőváraljai (1926–1931), ismét a bajnai erdőhivatal vezetője (1931–1945). A II. vh. után a bajnai Magyar Állami Erdőgondnokság (MALLERD) erdőgondnoka (1945–1948), a Budapesti Erdőigazgatóság felügyeleti tisztje (1948–1951), a MALLERD Központ főmérnök-főelőadója (1951–1952). Az Erdészeti Főigazgatóság Észak-, ill. Kelet-magyarországi Erdőgazdaságok Igazgatóságának főelőadója (1954–1963), az Erdőgazdálkodási Főosztály fejlesztési osztályvezetője (1963–1965). Az MTA–TMB önálló aspiránsa (1959–1962). A korszerű erdőgazdálkodási módszerek egyik magyarországi bevezetője. Jelentős eredményeket ért el a hegyvidéki és a belterjes erdők nevelése, az ún. sarjeredetű bükkösök és kocsánytalan tölgyesek természetes felújítása, ill. szálerdőkké való átalakítása terén. Budapesten (XI. kerület Budaörsi út 24.) élt és tevékenykedett, Süttőn, családi sírban nyugszik.

Emlékezet

Az Országos Erdészeti Egyesület Erdőművelési Szakosztályának titkára (1954–1959), elnöke (1959-től).