Hegedüs István
Hegedüs István

2020. október 24. Szombat

Hegedüs István, magyarzsákodi

nyelvész, klasszika-filológus, műfordító

Születési adatok

1848. szeptember 7.

Kolozsvár

Halálozási adatok

1925. december 31.

Orosháza, Békés vármegye


Család

Sz: Hegedüs Sándor, kövendi Várady Anna. Testvére: Hegedüs Sándor (1847-1906) politikus, közgazdász.

Iskola

Középiskoláit a kolozsvári református kollégiumban végezte, a pesti református teológiai akadémián (1868–1870), a berlini és lipcsei egyetemen tanult (1870–1872), Kolozsvárott bölcsészdoktori okl. (1872), az esztétika tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1886). Az MTA tagja (l.: 1896. máj. 18.; r.: 1910. ápr. 28.).

Életút

A kolozsvári református kollégiumban a klasszika-filológia r. tanára (1872–1887) és a kollégium igazgatója (1881–1887), A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem magántanára (1886–1887), a klasszika-filológia ny. r. tanára (1887–1891); közben a Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Kar dékánja (1889–1890). A bp.-i tudományegyetemen a klasszika-filológia ny. r. tanára (1891–1920). Pályáját íróként kezdte, néhány színművét is bemutatták. Később érdeklődése a magyarországi és az itáliai humanizmus és a klasszikus görög és római drámairodalom felé fordult. Jelentősek Janus Pannoniusra és Petrarcára vonatkozó kutatásai. Műfordítóként elsősorban ókori görög és latin auktorokat, ill. klasszikus német szerzőket (pl. Schiller, Grillparzer, Goethe stb.) tolmácsolt.

Emlékezet

Orosházán hunyt el, a helyi Alvégi Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2006-ban).

Elismertség

Az MTA Klasszikus-filológiai Bizottsága elnöke (1910–1923). Az arezzói Accademia Petrarca tagja. Az Erdélyi Múzeum Egyesület Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztálya titkára (1887–1891), a Kisfaludy Társaság r. tagja (1893). A Budapesti Philologiai Társaság alelnöke (1902-től).

Szerkesztés

Az Erdélyi Múzeum szerkesztője (1887–1891).

Főbb művei

F. m.: A hellén eszmék és a kereszténység. (Kolozsvár, 1878)
Utilismus a nevelésben. (Bp., 1879)
Epikuros tana az örök megsemmisülésről. (Erdélyi Múzeum, 1879)
Költemények. (Bp., 1881)
A halhatatlanság kérdése a klassikus irodalomban. (Bp., 1887)
Seneca, mint drámaíró. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1893)
Janus Pannonius és a humanisták. (Magyar irodalomtörténet. 1. köt. Bp., 1893)
Lucretius Carus. (Athenaeum, 1894)
Guarinus és Janus Pannonius. (Bp., 1896)
Janus Pannonius dicséneke Jacobus Antonius Marcellusra. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1897. márc. 1.
megjelent: Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből. 16. köt. 10. Bp., 1897
kivonatosan: Akadémiai Értesítő, 1897)
Petrarca „Szózat”-ja és egyik latin költői levele. (Bp., 1905)
Analecta recentioria ad historiam renascentium in Hungaria spectantia. (Bp., 1906)
Menander redivivus. (Bp., 1909)
Brooke és Shakespeare Romeo és Júliája. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1910. nov. 21.)
Önfeláldozás az antik irodalomban. (Debrecen, 1915)
Schesaeus Ruinae Pannonicae c. epikus költeménye. (Bp., 1916)
Hieronymus Balbus dicskölteménye Mátyás királyról. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1919–1921)
ford.: Goethe: Hermann és Dorottya. (Bp., 1896
6. kiad. 1927)
Schiller: Wallenstein halála. (Bp., 1897)
Grillparzer, F.: Medea. (Bp., 1898)
Janus Pannonius költeményei. (Bp., 1938).

Irodalom

Irod.: Förster Aurél: H. I. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1926)
Moravcsik Gyula: H. I. (Protestáns Szemle, 1926)
Kerényi Károly: H. I. emlékezete. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1926)
Huszti József: H. I. r. t. emlékezete. (Bp., 1932)
Gyalui Farkas: H. I. (Pásztortűz, 1938).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013