Család

Sz: Csuri Rozália.

Iskola

Kőműves segédlevelet szerzett.

Életút

A Kőművesek Szakegylete és az MSZDP tagja (1913–1944). Az I. vh. alatt frontszolgálatot teljesített (1914–1918), a Tanácsköztársaság idején a Vörös Hadseregben harcolt (1919), a szegedi munkástanács tagja (1919. ápr.–júl.). A proletárdiktatúra bukása után elmenekült az országból, Belgrádban élt (1919–1923), majd visszatért Szegedre (1923. dec.). A két vh. között a Magyarországi Építőmunkások Országos Szövetsége (MÉMOSZ) szegedi csoportjának vezetőségi tagja, a szakmaközi bizottság alelnöke, pártja helyi szervezete végrehajtó bizottságának tagja (1937–1944). Magyarország német megszállása (1944. márc. 19.) után a nemzeti ellenállás tagja, Ricsére internálták (1944. ápr.–szept.). A II. vh. után az MKP tagja (1945-től), a Szegedi Nemzeti Bizottság tagjaként, jelentős szerepet játszott a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front megalakításában. A Szabad Szakszervezetek képviseletében az Ideiglenes Nemzetgyűlés (Szeged, 1944. dec.– 1945. nov.) és a városi képviselő-testület tagja (1945-től), a szakmaközi bizottság függetlenített titkára (1945–1947). Az MKP, ill. az MDP nagyszegedi végrehajtó bizottságának tagja (1945–1948), a Szegedi Építőipari Szövetkezet, ill. a Csongrád Megyei Állami Építőipari Vállalat alapító elnöke, majd igazgatója (1947–1957). A forradalom alatt fegyverrel harcolt a felkelők ellen (1956. okt.– nov.).

Elismerés

Magyar Partizán Emlékérem (1955), Szocialista Munkáért Érdemérem (1955), Tanácsköztársasági Emlékérem (1959), Munka Érdemrend (arany, 1964), Szocialista Hazáért Érdemrend (1967), Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1970), Szocialista Magyarországért Érdemrend (1980).