Gerde Oszkár
Gerde Oszkár

2022. december 9. Péntek

Gerde Oszkár

vívó, jogász, ügyvéd

Névváltozatok

1890-ig Goldberger Oszkár

Születési adatok

1883. július 8.

Budapest

Halálozási adatok

1944. október 8.

Budapest

Temetési adatok

1944. október 11.

Budapest

Kerepesi út


Család

Nagyszülei: Goldberger Márkus, Weisz Babetta.

Szülei: Gerde Mór (†1905. szept. 18. Bp.) háztulajdonos, Deutsch Emma (1860–1938. ápr. 29. Bp. Temetés: 1938. máj. 2. Rákoskeresztúr).

Testvérei: Gerde Ernesztina, Gerde Géza és dr. Gerde Ödön (1877–) jogász, miniszteri tanácsos, Szarajevó kormánybiztosa.

Iskola

A budapesti evangélikus gimnáziumban éretts. (1901), a budapesti tudományegyetemen állam- és jogtudományi doktori okl. szerzett (1906). Gimnáziumi osztálytársa volt Werkner Lajos.

Életút

Budapesten ügyvédjelölt (1906–1912), a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara titkára (1912–1938)

A Magyar Atlétikai Club (MAC) vívója (1900–1926), visszavonulása után a vívóosztály kapitánya és titkára (1926-tól).

Kardvívásban kétszeres olimpiai bajnok (1908 és 1912: csapat). Háromszoros magyar bajnok (1922, 1924, 1925: csapat). Csak kardversenyeken indult. 12-szeres magyar válogatott (1908–1912).

Gerde Oszkár Budapesten született, egyetemi évei alatt Werkner Lajos gimnáziumi osztálytársával Fodor Károly Testnevelő és Vívó Intézetében kezdett el vívni, első versenyein még a Fodor-iskolát képviselte. Az 1904. évben rendezték meg az első egyetemi kardbajnokságot. A joghallgató akkor már egy éve versenyzett, de egy másik joghallgató, Fuchs Jenő figyelmét sem kerülte el ez az érdekesnek ígérkező új sportverseny. Az első díjat végül is kettőjük előtt a jogszigorló Tóth Péter szerezte meg,  a 2. helyen Fuchs Jenő, a 3. helyen Gerde Oszkár végzett. Különös véletlen, hogy az évekkel későbbi olimpiai bajnokok épp az első egyetemi bajnokságon találkozzanak! (A második egyetemi bajnokságot egy évvel később ismét Tóth Péter nyerte, Gerde előtt, Fuchs Jenő csak alkalomadtán indult bajnoki versenyeekn…) Gerde 1904-ben már a Magyar Atlétikai Club színeiben versenyzett, bár még 1905-ben is a MAC mellett feltüntették a Fodor-iskola titulust. Gerde 1904-ben már elindult a magyar bajnokságon, ill. rendszeresen részt vett a korra jellemző vívóbemutatókon és -estélyeken – különösebb eredmény nélkül. A Nemzeti Sport hagyományos nagyszabású vívóversenyén 1906-ban a tőrfőversenyben a 4., a kardfőversenyben a 3. lett. Nem volt tőrvívó, csak néha kísérletezett ezzel a fegyvernemmel, de sokoldalúságára jellemző, hogy akár tőrvívó is lehetett volna. A szerkesztő és versenyrendező Nagy Béla megállapította, hogy a balkezes Gerde néhány év alatt nagyon sokat fejlődött, a fiatalok közül az ő teljesítményét látta a legmeggyőzőbbnek, úgy gondolta, hogy személyében a jövő nagy bajnoka mutatkozott be. Míg 1904-ben és 1905-ben az első egyetemi bajnokságot rendezték meg a Műegyetemi Atlétikai és Football Club 1906/07-re kiírta az első országos főiskolai kardvívó bajnokságot a József nádor-emlékserlegért. Míg az első két évben a BEAC rendezte a bajnokságot és azon csak budapesti egyetemi hallgatók vettek részt, a MAFC versenyén az egész országból érkezett nevezés, különösen a kolozsváriak szereplését várták nagy érdeklődéssel a sportszurkolók. Gerde Oszkárnak nem sikerült egyetemi bajnokságot nyernie, viszont ő nyerte meg az első országos főiskolai bajnokságot úgy, hogy a döntőben valamennyi ellenfelét legyőzte. Az olimpiát megelőző válogató és rangsoroló versenyek közül 1908-ban Gerde a Nemzeti Vívó Club versenyén a 2. helyen végzett (Werkner Lajos mögött), az országos bajnokságon a 4. lett (1. Szántay Jenő, 2. Tóth Péter, 3. Werkner Lajos).

A londoni olimpián 1908-ban részt vett csapatból talán a két legjobb vívó (Békessy Béla és Mészáros Ervin) hiányzott. Mindkettő katonatiszt volt, s a közös minisztérium nem engedte, hogy részt vegyenek a játékokon (az osztrákok, aki az egyik legnagyobb vetélytársai lettek volna a magyaroknak kénytelenek voltak visszalépni a csapatversenyektől). A  negyeddöntőben Magyarország azzal a Németországgal kezdett, aki az 1906. évi „rendkívül” athéni olimpián győzni tudott, s ezzel a német vívósport első jelentős sikerét érte el. Az 1906. évi „nemolimpián” a magyar csapat szintén a közös minisztériumi akadékoskodás miatt nem indulhatott el. Nos, már az első mérkőzésen kiderült, hogy a két csapat között klasszis különbség volt: Magyarország 9:0-ra verte a „nemcímvédőt”, és azért csak ennyire, mert a németek a 9. vereség után feladták. Ez a „meccsnull” volt a magyar kardvívó-válogatott olimpiai bemutatkozása. A Fuchs Jenő, Gerde Oszkár, Tóth Péter, Werkner Lajos újonc alakulat tehát veretlenül debütált. Az elődöntőben következett az olimpiák történetének első magyar–olasz kardvívó mérkőzése. A történelmi összecsapás résztvevői: Földes Dezső, Fuchs Jenő, Gerde Oszkár, Werkner Lajos, ill. Marcello Bertinetti, Sante Ceccherini, Abelardo Olivier és Alessandro Pirzoli-Biroli. A párharc hőse Tóth Péter volt, aki a 11:5-re véget ért történelmi mérkőzésen valamennyi ellenfelét legyőzte (a többiek 2-2 győzelemmel és 2-2 vereséggel zártak). A döntőben igen szoros mérkőzésen Magyarország (Fuchs, Gerde, Tóth, Werkner) 9:7-re múlta felül Csehországot. Fuchs és Werkner 3-3, Gerde  2, Tóth 1 győzelmet szerzett, míg a másik oldalon Vilém Goppold von Lobsdorf a négy magyar közül hárommal is elbánt (csak Werkner Lajos állította meg). Magyarország a sportág történetében először megnyerte a kardvívó csapatbajnokságot, egy nagy sorozat megkezdődött… Az egyéni versenyben az elődöntőben esett ki: csoportjában Zulawski Béla, Tóth Péter és a magyarok nagy riválisa, a cseh Vilém Goppold von Lobsdorf is megelőzte.

A két olimpia között dr. Gerde Oszkár és dr. Fuchs Jenő életében a legérdekesebb esemény kettejük párbaja volt. A Nemzeti Vívó Club egyik versenyén épp Gerde zsűriskedett akkor, amikor Fuchs klubja, az MTK mérkőzött. Az egyéni olimpiai bajnok Fuchsnak nem tetszett a csapat olimpiai bajnok Gerde egyik döntése, ezért felelősségre vonta őt. Szó-szót követett, az indulatok csakhamar elfajultak, végül az összeszólalkozó felek vitája párbajba torkollott. A harc során Gerde hat centiméteres könnyű sebet ejtett Fuchson. A párbajt erre megszüntették, de a felek nem békültek ki. Nemsokára bíróság elé álltak, ahol mindkettőjüket négy-négy nap államfogságra ítélték őket. A két bajnok a váci börtönben töltötte le büntetését…

A stockholmi olimpián 1912-ben, a kardcsapatok versenyében tizenkét válogatott indult, valójában csak tizenegy, mert az előmérkőzések előtt Görögország visszalépett a küzdelmektől. Mivel a hellének épp a magyarok ellenfelei lettek volna, a védő Magyarország és Csehország mérkőzés nélkül rögtön az elődöntőbe jutott. Itt Ausztria volt az ellenfél. A 10:6-os győzelemből Fuchs Jenő jócskán kivette a részét: mind a négy ellenfelét legyőzte, Mészáros Ervin 3, Berty László 2., Werkner Lajos 1 győzelmet aratott. A döntőbe jutásért a magyar válogatott előbb 13:3-ra győzött Németország ellen, majd 9:5-re verte Olaszországot. Németországot a Mészáros Ervin (4), Földes Dezső, Fuchs Jenő, Gerde Oszkár (3-3) kvartett intézte el. A mérkőzés érdekessége, hogy itt szenvedte el első (és a csapatversenyek során egyetlen) vereségét a későbbi olimpiai bajnok Fuchs Jenő; Friedrich Schwarz volt a „tettes”. Olaszország ellen Fuchs ismét százszázalékosan teljesített, Berty László és Mészáros Ervin 2-2, Tóth Péter 1 győzelemmel járult hozzá a sikerhez. A döntőben – ahogy a rendezők megállapították – az Osztrák-Magyar Monarchia három csapattal is érdekelt volt: Magyarország, Ausztria és Csehország mellett még kisebb meglepetésre Hollandia vívta ki a fináléban szereplés jogát. A Hollandia elleni 13:3-ra véget ért mérkőzésen Tóth Péter (4 győzelem), Földes Dezső, Gerde Oszkár és Werkner Lajos (3-3 győzelem) szerepelt. Ezt követően Ausztria legyőzte Csehországot 10:6-ra. A vesztes csehek ezek után némileg érthetően, de sportszerűtlenül feladták a magyarok elleni küzdelmet. Következhetett a tényleges döntő, ahová – a várakozásoknak megfelelően – Ausztria került. A kérdés nem volt egyszerű: vajon ki lépjen pástra Ausztria ellen, hisz a magyarokat kiválóbbnál kiválóbb kardvívók képviselik! Mészáros Ervin, aki 1912-ben a kapitányi posztot is betöltötte úgy döntött, hogy Fuchs Jenő és Mészáros Ervin (!) mellett Berty Lászlónak és a fiatal Schenker Zoltánnak szavaz bizalmat. (Schenker rögtön egy olimpiai karddöntőben debütált…) Ausztria ugyanakkor nem volt könnyű ellenfél – 5:5-ig. Ekkor Fuchs Jenő Richard Verderberrel találkozott, aki épp 1912-ben nyerte meg az osztrák bajnokságot (épp az újonc döntő-debütáns Schenker előtt). Fuchs „felnyársalta” ellenfelét, aki addig magabiztosan vívott a magyarok ellen. Verderber összeomlása után már sorra jöttek a magyar győzelmek, 11:5-ig. A kardverseny érdekessége volt, hogy Csehország kétszer nem mérkőzött meg Magyarországgal, Magyarország viszont kétszer legyőzte Ausztriát… (A csehek számítása sem jött be, hiába adták fel a magyarok elleni mérkőzést, tusaránnyal kikaptak a hollandoktól, így a bronzérmük is elúszott!) Magyarország megvédte olimpiai bajnoki címét, Gerde Oszkár második aranyérmének örülhetett. Az egyéni versenyben ezúttal sem került a döntőbe, ismét a döntő előtti utolsó körben esett ki: csoportjából Fuchs Jenő és Tóth Péter, a két régi egyetemi bajnoki riválisa előzte meg…

Emlékezet

Dr. Gerde Oszkár második olimpiai győzelme után még több mint tíz éven át vívott a Magyar Atlétikai Clubban, ahol 1926-ban a vívóosztály kapitányává is megválasztották. Nyugdíjazásáig a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara titkáraként tevékenykedett.

Dr. Gerde Oszkár Budapesten hunyt el, a Kerepesi úti Temetőben nyugodott, sírját felszámolták. Az ő emlékét is őrzi viszont az 1991. jún. 18-án a Farkasréti Temetőben felállított Ismeretlen helyen nyugvó olimpiai bajnokok síremléke (fekete márvány obeliszkoszlop). Az avató megemlékezésen Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke mondott beszédet, díszőrséget állt dr. Kamuthy Jenő, a Magyar Vívó Szövetség elnöke és dr. Konrád János a magyar vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya, majd ők is leplezték le a síremléket. A hat olimpiai bajnok: Barta István vízilabdázó, Berty László vívó, Garay János vívó, Gerde Oszkár vívó, Kabos Endre vívó és Petschauer Attila vívó.

Irodalom

Irod. és források: Kiskorú Goldberger Ernestine, Géza, Ödön és Oszkár budapesti illetőségű ugyanottani lakos vezetéknevének „Gerdé”-re kért átváltoztatása belügyminisztériumi rendelettel megengedtetett. (Budapesti Közlöny, 1890. júl. 29.)
Speidl Zoltán: Magyarország megnyerte a kardcsapat világbajnokságát. (Pesti Hírlap, 1908. júl. 28.)
Speidl Zoltán: Fuchs Jenő megnyerte a kardvívás világbajnokságát. (Pesti Hírlap, 1908. júl. 30.)
Világbajnokok párbaja. (Az Újság, 1910. márc. 15.)
A magyar csapat nyerte a kardcsapat világbajnokságot. (Pesti Hírlap, 1912. júl. 16.)
Az egyéni kardvívás világbajnokságát dr. Fuchs Jenő nyerte. Békessy Béla a 2., Mészáros Ervin a 3. (Pesti Hírlap, 1912. júl. 19.)
Gerde Oszkár kamarai titkár negyedszázados jubileuma. (Közgazdasági és Közlekedési Tudósító, 1937. nov. 17.)
Elhunyt Gerde Emma, dr. Gerde Oszkár és dr. Gerde Ödön édesanyja. (Az Újság, 1938. máj. 3.)
Elhunyt dr. Gerde Oszkár. (Magyarország, 1944. okt. 11.)
Eltemették dr. Gerde Oszkárt. (Magyarország, 1944. okt. 12.).

Irod.: A magyar feltámadás lexikona. (Bp., 1930)
Lukács László–Szepesi György: 112. A magyar olimpiai aranyérmek története. 1896–1980. (Bp., 1980)
Sportlexikon. I–II. köt. Főszerk. Nádori László. (Bp., 1985–1986)
Dávid Sándor: Arany évtizedek. A magyar vívás története. A Magyar Vívó Szövetség 75 éves jubileumára. (Bp., 1988)
Olimpiai almanach. Sydney 2000. (Bp., 2000)
Athéntól Athénig. A Magyar Olimpiai Bizottság hivatalos kiadványa. (Bp., 2004)
Emléküket őrizzük. 2. Az olimpikonjaink, sportolóink, sportvezetőink emléke. Szerk. Győr Béla. (Bp., 2014)
Rózsaligeti László: Magyar olimpiai lexikon. 1896–2016. (5. bőv. és jav. kiad. Bp., 2016).

 

neten:

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-6PRS-QZ?i=297&cc=1452460&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3AQGTJ-M5WW (Gerde Mór halotti anyakönyve, 1905)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-DTH1-SP?i=178&cc=1452460 (Dr. Gerde Oszkár halotti anyakönyve, 1944)

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2022

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője