Gellért Sándor
Gellért Sándor

2020. december 4. Péntek

Gellért Sándor

költő, műfordító

Születési adatok

1916. december 11.

Debrecen

Halálozási adatok

1987. november 14.

Szatmárnémeti


Család

Édesanyja egy székely cselédleány volt, aki a debreceni klinikán lemondott róla. Gellért Gyula dabolci református kántortanító örökbe fogadta, nevére vette és felnevelte. Testvére: Gellért András. Fia: Gellért Ákos.

Iskola

Elemi iskoláit Dabolcon (Ugocsa vm.) végezte, a Szatmárnémeti Református Gimnáziumban éretts. (1935), a debreceni és a kolozsvári egyetemen tanult, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen magyar szakos középiskolai tanári okl. szerzett (1951).

Életút

Középiskolai tanulmányainak befejezése után a román hadseregben szolgált, ekkor megjelentetett irredenta versei miatt átszökött a határon, s Debrecenben telepedett le, ahol megkezdte egyetemi tanulmányait. Mivel tanulmányai költségeit nem tudta előteremteni napszámosnak állt, majd bevonult a magyar hadseregbe. Az összeomlás után visszatért Erdélybe, Szatmáron (1945–1948) és Mikolán tanítóként működött (1948–1977). Paraszti őstehetségnek indult, a napszámos sorsból küzdötte fel magát a költői létformáig. Sikeres indulását segítették pártfogói – többek között – Gombos Gyula, Gulyás Pál, Karácsony Sándor és Németh László figyelt fel írásaira. Mint költő a debreceni Ady Társaság egyik ülésén mutatkozott be igen nagy sikerrel (1940. júl.-ban), első versei a Híd c. lapban (1941-től) és a Mai magyar költők c. antológiában jelentek meg (1941-ben), első verseskötetét (A bál udvarában) Földessy Gyula rendezte sajtó alá (1942-ben). Versei a szörnyű háborús élmények hatására egyre kétségbeesettebbek, egyre reménytelenebb hangúak lettek. A háborús mészárlást elítélő – részt vett a magyar hadsereg doni katasztrófájában – allegóriáiban az ősi pogány magyar hitvilág jelképeihez nyúlt vissza, elítélve a kereszténynek mondott európai háború borzalmait. Az ekkor írt verseit, köztük A magyarok háborúja című, 24 énekből álló eposzát, a cenzúra nem jelenthette meg, ill. sajátos hangvételű háborúellenes versei miatt teljesen elszigetelődött. A magyarság „sorsénekét” 1942-ben kezdte el írni, de epikus tablóját sohasem tekintette befejezettnek, élete végéig írta, javítgatta. A magyarok háborúja ugyanis Tinódi Sebestyén régi magyar irodalmi hagyományait élesztette újjá. Gellért, mint a modern kor lantosa eposzi részletességgel számol be katonaélményeiről, háborús tapasztalatairól, külön megemlékezve elesett bajtársairól, katonasorstársai történeteiről. A II. vh. után vidéki tanítói magányában – jóllehet rendkívül termékeny szerző volt – alig-alig közöltek tőle az erdélyi magyar lapok (Igaz Szó, Utunk) egy-egy művet. Második verseskötete, a Halálratáncoltatott lányok (1944) után több mint tíz év telt el újabb jelentkezéséig (Bodor Péter kútja, 1955). Verseken kívül kisprózát, útijegyzeteket írt, műfordításokat közölt, ill. egyéni hangvételű, nem egyszer szenvedélyes esszéket fogalmazott meg a magyar és a kisebbségi irodalomról. Gyűjteményes kötetében negyven év versei és finn, valamint román versfordításai szerepelnek. Költészetének különlegessége a szatmári-szamosháti nyelvjárás használata. Munkássága nagy része az utóbbi évekig kéziratban maradt, életműve sokáig feltáratlan volt. Az 1990-es évektől Nagyváradon, ill. Szatmárnémetiben több, eddig kiadatlan műve jelent meg, köztük versciklusai, tanulmányai és Mikola folklórjával foglalkozó írásai. Nevét vette fel a mikolai Gellért Sándor Általános Iskola (2002. dec. 11-én) és a szatmárnémeti Gellért Sándor utca. Mikolán emléktábláját is elhelyezték (Bara István alkotása, 2004). Tiszteletére Szatmárnémetiben tudományos emlékülést tartottak (2006. dec.-ben) és Gellért Sándor Vers- és Prózamondó Versenyt rendeznek (2011-ben, négy év szünet után, 19. alkalommal! Az első győztes, 1990-ben Stubendek Katalin volt.).

Főbb művei

F. m.: A bál udvarában. Versek. Szerk. Földessy Gyula. (Bp., 1942)
Halálratáncoltatott lányok. Versek. (Bp., 1944)
Bodor Péter kútja. Versek. (Bukarest, 1955)
Angyal Bandi nyomán. Vál. versek. (Bukarest, 1957)
A magány szikláján. Vál. versek és műfordítások. 1937–1970. Szerk., a bevezető tanulmányt írta Kereskényi Sándor. (Bukarest, 1983)
A magyarok háborúja. Szerk. Bíró Sándor. (Vaja, 1992)
Karácsony Sándor szekerében. Visszaemlékezések. A bevezetőt és a jegyzeteket Jánosi Sándor írta, a szöveget Kövendi Dénes gondozta. (Vigántpetend, 1995)
A magyar Kalevala énekei. Versek, fordítások. Szerk. Fábián Imre. (Nagyvárad, 1999)
A magyarok háborúja. Vershagyaték. Szerk. Fábián Imre. (Nagyvárad, 2000)
Kóborló hadjáratok. Mikola és környéke népdalai. Szerk. Csirák Csaba. (Otthonom Szatmár megye. 13. Szatmárnémeti, 2001)
Vejnemöjnen fakóján. Finnországi útinapló. Szerk. Lovas János (Szatmárnémeti, 2003)
Kölcsey. Monográfia. (Kettős tükörben. Kolozsvár, 2004)
ford.: Csillagok Suomi egén. Finn költők magyarul G. S. fordításában. (Bukarest, 1972).

Irodalom

Irod.: Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
Fábián Gyula: Tündöklő fordítások. (Napjaink, 1972)
Nyirkos István: A kölcsönös érdeklődés jegyében. (Alföld, 1973)
Csepregi Márta: Csillagok Suomi egén. (Tiszatáj, 1973)
Tóth Endre: A magány szikláján. (Alföld, 1984)
Filep Tamás: G. S.: A magány szikláján. (Forrás, 1985)
Buda Ferenc: G. S. (Alföld, 1988)
Tóth István: Nyakas G. S. (Hitel, 1990)
Csiki László: A magány szikláján. (Cs. L.: Idegen tollaim. Bp., 1990)
Gyöngyösi Gábor: Vers a színpadon. G. S. kései nyilvánossága. (Holnap, 1991)
G. S.-ra emlékezünk. G. S., a költő. (Szatmári Friss Újság, 2000. dec. 1.)
Görbe István: Dabolc, G. S. dajkáló, felnevelő szülőföldje. (Honismeret, 2001)
Makay Botond: Egy tartozás törlesztése. G. S.: A magyarok háborúja. (Romániai magyar szó, 2001. ápr. 23.)
Fodor István: G. S.: Vejnemöjnen fakóján. (Szatmári Friss Újság, 2003. aug. 30.)
Fábián Sándor: Lakóim voltak. 1. G. S., versben valló táltos. (Várad, 2005)
Fodor István: G. S.-megemlékezés Mikolában. (Szatmári Magyar Hírlap, 2006. dec. 4.)
Végh M. Balázs: 90 éves született G. S. (Művelődés, 2006)
Kántor Lajos: G. S.-olvasat. (Forrás, 2007)
Csirák Csaba: A versmondó G. S. (Erdélyi Napló, 2011. febr. 17.)

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013