Család

Szegényparaszti családból származott. Sz: Dögei Ferenc, Balogh Eszter.

Iskola

Törökszentmiklóson öt elemit végzett, a két világháború között napszámos, földműves, majd a helyi mezőgazdasági gépgyár munkása (1943–1944).

Életút

A II. világháború után az MKP tagja, a párt törökszentmiklósi szervezetének alapító tagja (1944), Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei vezetőségi tagja (1946-tól). Az Újbirtokosok és Földhözjuttatottak Országos Szövetsége (ÚFOSZ) főtitkára (1946. szept. 15.–1948. dec. 18.), az ÚFOSZ és a Földmunkások és Kisbirtokosok Országos Szövetsége egyesítésével létrehozott Dolgozó Parasztok és Földmunkások Országos Szövetsége ügyvezető elnöke (1948. dec. 18.– 1949. aug.), a Szövetkezetek Országos Szövetsége elnöke (1949. aug. 9.–1951. máj.). Az MKP Központi Vezetősége (KV) és a KV Szervező Bizottságának póttagja (1946. okt. 1.–1948. jún. 12.), az MDP KV tagja (1948. jún. 14.–1956. okt. 31.) és az MSZMP KB tagja (1956. nov. 11.–1960. febr. 12.).

Az Országos Földműves-szövetkezeti Tanács elnöke (1954. ápr. 2.–1956. nov. 4.). Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után az MSZMP alapító tagja, a Kádár János által alapított Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány tagjaként megbízva a földművelésügyek vezetésével (1956. nov. 12.–1957. máj. 9.), ill. földművelésügyi miniszter (1957. máj. 9.–1960. jan. 15.). A Közép-dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság társulati csoportvezetője (1960–1964).

Országgyűlési képviselő (Somogy vármegye, ill. Somogy megye, 1947. aug. 31.–1949. máj. 15.; 1949. máj. 15.–1953. máj. 17.; 1953. máj. 17.–1958. nov. 16.; 1958. nov. 16.–1962. febr. 16.) és az Országgyűlés elnöke (1951. máj. 18.–1952. aug. 14.).

A Rákosi- és a korai Kádár-korszak egyik jelentős agrárpolitikusa. 1945 tavaszán részt vett a földreform végrehajtásában, majd kinevezték az ÚFOSZ főtitkárává. Az 1950-es években előbb Rákosi Mátyás híve, majd támogatta Nagy Imre agrárpolitikáját, ám Nagy Imre bukása után szembefordult a reformokkal. A forradalom idején Olaszországban tartózkodott, hazatérése után – elsősorban a Nagy Imre és a közötte támadt korábbi nézeteltérések miatt – elsők között csatlakozott Kádár Jánoshoz. Kádár megbízta a földművelési tárca és a KB agrárpolitikai bizottságának vezetésével.

Miniszterként a kisparaszti gazdaságok megszüntetését követelte, és fellépett a mezőgazdaság erőszakos, gyors kollektivizálása mellett. A szovjet kolhozrendszer híveként szembekerült Fehér Lajossal (1917–1981), a KB mezőgazdasági osztályvezetőjével, aki a lassúbb, a parasztságot a termelésben érdekeltté tevő megoldást szorgalmazta. Végül is Fehér Lajos koncepciója érvényesült, Dögeit felállították miniszteri székéből: pekingi és hanoi nagykövetté „fokozták le”. Állomáshelyét azonban nem foglalhatta el, mert „szektás és pártellenes” nézetei miatt a KB kizárta tagjai sorából (1960. febr. 12-én). 1962. jan. 9-én a pártból is kizárták és parlamenti mandátumáról is le kellett mondania.

Elismerés

Kossuth Érdemrend (1948), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1948), Magyar Népköztársasági Érdemrend (1952), Munka Érdemrend (1956), Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem (1958).