Iskola

A bp.-i tudományegyetemen államtudományi doktori okl. szerzett (1901); közben a berlini Frigyes Vilmos Egyetemen tanult, egyúttal A. Meitzen professzor tanársegéde (1899–1900); továbbá tanulmányait Németországban, Dániában és Svédországban egészítette ki. A magyar mezőgazdasági politika, különös tekintettel a szociális kérdésre tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1918). Az MTA tagja (l.: 1922. máj. 11.; tanácskozó: 1949. okt. 31.; tagsága visszaállítva: 1989. máj. 9.).

Életút

A Földművelésügyi Minisztérium (FM) Közgazdasági Osztályának fogalmazó gyakornoka (1901–1904), az FM Mezőgazdasági Munkásügyi Osztályán a kodifikációs bizottság tagja (1904–1905), uo. a föld-tehermentesítés és a mezőgazdasági hitelügy rendezésére megindított országos akció előadója (1906–1908). Az FM Törvény-előkészítő Osztálya munkatársaként közreműködött több törvény, így az 1907. évi cselédtörvény kodifikálásában (1906–1908), majd az FM kirendelte a Magyar Gazdaszövetséghez, ahol elsősorban az Amerikából (= USA és Kanada) visszavándoroltak ügyeivel foglalkozott (1909–1914) és skandináviai tapasztalatai alapján meghonosította a gazdagimnáziumot (1914). A bp.-i Állatorvosi Főiskolán a közgazdaságtan és a szociálpolitika mb. előadó tanára (1905–1918), a bp.-i tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának magántanára (1918–1919). – A Hadügyminisztérium mellett felállított Legfőbb Gazdasági Tanács tagja, egyben a Hadsereg-főparancsnokság gazdasági tanácsadója (1914–1918), mint miniszteri osztálytanácsos címmel felruházott miniszteri titkár nyugdíjaztatta magát (1918. febr.). A Magyar Gazdaszövetség igazgatóhelyettese (1918. márc.–dec.), igazgatója (1918. dec.–1919. márc.), az ország összeomlásának elhárítására létrehozott Magyar Társaság főtitkára (1918–1919). A Földmíves Párt egyik megalapítója (1918), pártjának képviselőjelöltje Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében (1919. febr.). A Hadik-kormány földművelésügyi minisztériumi államtitkára (1918. okt. 29.-étől; de állását az 1918. évi őszirózsás forradalom miatt nem foglalhatta el). A Tanácsköztársaság idején erőszakkal távolították el a Magyar Gazdaszövetség igazgatói székéből és a szövetséget feloszlatták (1919. márc.), egyetemi előadások tartásától eltiltották (1919. ápr.) és Budapest elhagyására kényszerítették. A proletárdiktatúra bukása után újra a Magyar Gazdaszövetség igazgatója (1919–1925), alelnöke (1925-től). A bp.-i tudományegyetemi Közgazdaságtudományi Karon a szövetkezeti politika és szövetkezeti ügyvitel (1919–1925), az agrárpolitika és a gazdaságtörténet ny. r. tanára (1925–1934); közben a Kar dékánja (1924–1925) és a Mezőgazdaságpolitikai Intézet igazgatója (1925–1934). A József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (JNMGE) Mezőgazdasági és Állatorvosi Karán az agrárpolitika és gazdaságtörténet ny. r. tanára (1934–1947); közben a JNMGE rektora (1935–1936). Az FKgP tagja, de a trianoni békediktátum elfogadásakor kilépett a pártból (1920), a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt alapító tagja, egyik vezetője (1921–1930). A Jákóhalmai választókerület nemzetgyűlési (1920–1926), majd országgyűlési képviselője (1927–1935); a Képviselőház alelnöke (1928–1935). Magyar királyi titkos tanácsos (1936-tól), a kormányzó által élethossziglan kinevezett felsőházi tag (1937–1945). Az Egyesült Keresztény Nemzeti Liga elnöke (1920-tól), az Országos Gazdasági Szakoktatási Tanács ügyvezető elnöke (1936–1944). Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) Közgazdasági Szakosztályának elnöke, a Társadalmi Egyesületek Szövetségének társelnöke; a Magyar Statisztikai Társaság alelnöke. Az Alföldi Magyar Közművelődési Egyesület társelnöke, a Jászok Egyesületének elnöke.

Emlékezet

Az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) hosszabb megfigyelés után letartóztatta (1950. dec. 18.), a Budapesti Államügyészség vádirata alapján a Budapesti Bíróság Jónás Béla vezette tanácsa (1951. aug. 10.), majd a Legfelsőbb Bíróság a „népköztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés kezdeményezése és vezetése” címén titkos eljárásban, jogerősen 12 évi börtönre, teljes vagyonelkobzásra és 10 évre a közügyektől való eltiltásra ítélte (1951. dec. 14.). A koncepciós vád szerint, mint elsőrendű vádlott a MÁV dolgozói között ún. ellenforradalmi csoportot szervezett. Börtönbüntetése közben a Mosonyi utcai rabkórházban halt meg. A rákoskeresztúri köztemetőben temették el. Földi maradványait rokonai Tápióság község temetőjében helyezték örök nyugalomra (1989-ben). Az 1990. márc. 14-én elfogadott törvény alapján ítéletét megsemmisítették és pertörléssel rehabilitálták. Tiszteletére Jászárokszálláson emlékművet emeltek.

Elismertség

A Szent István Akadémia tagja (r.: 1933; t.: 1947).

Elismerés

Az MTA Sztrókay-jutalma (1917).

Szerkesztés

A Szövetkezés c. lap rovatszerkesztője (1905-től), a Barázda felelős szerkesztője, kiadója (1919–1920), majd lapvezére és felelős kiadója (1921–1925), a Magyar Gazdák Szemléjének szerkesztője (1921–1944).