Buday Árpád
Buday Árpád

2022. augusztus 10. Szerda

Buday Árpád

régész

Születési adatok

1879. január 17.

Marosgezse, Alsófehér vármegye

Halálozási adatok

1937. április 7.

Szeged

Temetési adatok

1937. április 9.

Szeged

Református Temető


Család

Régi székely eredetű református családból származott.

Szülei: Buday János vasúti pályafelvigyázó, Sipos Anna.

Felesége: Hilf Margit (1883–1976. nov. 14. Szeged. Temetés: 1976. nov. 17. Szeged, Belvárosi Temető), Hilf Kálmán (†1931. febr. Rákospalota) magyar államvasúti főellenőr és Reich Berta (†1935. júl. Rákospalota. Temetés: 1935. júl. 28. Rákospalota) leánya.

Gyermekei, fiai: Buday György (1907. ápr. 7. Kolozsvár–1990. jún. 12. Coulsdon, London környéke): grafikus, fametsző, Buday Kálmán (1908. aug. 17. Kolozsvár–1936. júl. 31. Szeged. Temetés: 1936. aug. 2. Szeged, Belvárosi Temető) történész, levéltáros és [ifj.] Buday Árpád (1920. Kolozsvár) matematika–ábrázoló geometria szakos középiskolai tanár, a budapesti Eötvös József Gimnázium tanára (1969–1973); leánya: Buday Margit (1917. júl. 25. Kolozsvár–1996. febr. 3. Deszk) orvos, tüdőgyógyász.

Iskola

Elemi iskoláit szülőfalujában, középiskoláit Nagyenyeden végezte, a Behlen Gábor Kollégiumban éretts. (1898), a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen történelem–latin szakos középiskolai tanári okl. (1903) és bölcsészdoktori okl. szerzett (1906); közben a bécsi tudományegyetemen is tanult (1903–1904).

A római tartományok régiségtana tárgykörből magántanári képesítést szerzett (1911. máj. 9.)

Életút

A kolozsvári Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárának tisztviselője (1900–1919), a Tár vezetője (1919–1924). A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem magántanára (1911–1917), c. ny. rk. tanára (1917. okt. 2-ától). Az impériumváltás után a román hatóságok Roska Mártonnal együtt letartóztatták (1919. nov. 4–5), „románellenes propaganda” terjesztésének vádjával mindkettőjüket hadbírósági vizsgálati fogságban tartották (mindkettőjüket felmentették: 1920. máj.). A kolozsvári református gimnázium óraadó tanára (1914–1924), a református tanárképző intézet (1920–1921), a római katolikus polgári iskolai tanárképző intézet r. tanára (1922–1923).

Áttelepült Magyarországra (1924), a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen a régészet ny. r. tanára és a Régészeti Tanszék vezetője (1924. máj. 1.–1937. ápr. 7.); közben a Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Kar dékánja (1931–1932), dékánhelyettese (1932–1933). A Diákvédő Iroda elnöke (1931–1937).

Provinciális római régészettel, római felirattannal, elsősorban Dácia provincia és Erdély római kori emlékeivel foglalkozott. Magyarországon elsőként végzett rendszeres limeszásatásokat, dáciai régészeti kutatásait a trianoni békediktátum impériumváltása miatt nem fejezhette. Magyarországon elsősorban a dák és a trák hitvilágot kutatta. Alapvetően új eredményeket ért el a dáciai őslakosok vallásának vizsgálata, ill. az ókori trák lovaskultusz feltárása terén. Elsők között vetette kritikai bírálat alá a dákoromán elméletet, tudományos érvekkel cáfolva a dák lakosság és a mai románság közötti kontinuitást.

 

Buday Árpád a Marosgerzse községhez tartozó marosludasi vasútállomáson született (ezért több lexikonban és életrajzi kiadványban Marosludas szerepel születési helyeként. Utóbb maga Buday Árpád, önéletrajzában Ludast nevezte meg születési településének.) Gyermekkorát Ludason töltötte, középiskolai tanulmányait a nagyenyedi Bethlen Kollégiumban végezte. Egyetemi tanulmányait 1899-ben kezdte meg Kolozsvárott, a legenda szerint hat pályázó kollégája közül került Pósta Béla (1862–1919) mellé az egyetem Érmészeti és Régészeti Intézetébe, s ezzel az Erdélyi Múzeum Régiségtárához is. Buday Árpád Pósta Bélát tartotta mesterének, az általa szerkesztett szegedi egyetemi kiadványsorozat, a Dolgozatok I. kötetében elsőként állította össze életrajzát (1925-ben). Miután 1903-ban megszerezte középiskolai tanári oklevelét, Pósta Béla javaslatára Bécsben kezdte meg régészeti tanulmányait. Az az egy év, amit Bécsben töltött döntő fontosságú volt Buday Árpád életében: itt tervezte el, és kezdte meg írni Római felirattan c. klasszikus epigráfiai kézikönyvét, amely a szakterület első és máig megkerülhetetlen összefoglalója lett (saját költségén jelentette meg évekkel később, 1914-ben). Tudományos pályafutásának kezdetén a Fratres Arvales (= Mezei Testvérek) nevű római kori papi testülettel foglalkozott. Ennek a tizenkét tagú testületnek fő feladata a termékenységet fenntartó agrárkultuszok irányítása volt. Tagjait a császárkorban maga a császár nevezte ki, a szervezet élén az évenként a tagok által választott magister állt. A testület évenként, az aratási munkák megkezdése előtt – május utolsó és június első napjaiban – ünnepet tartott az általuk leginkább tisztelt istenek számára. Buday Árpád első dolgozatai (és doktori értekezése) ennek az alig ismert vallási szervezetnek a vizsgálata volt. Doktori védése után hosszabb utazást tett Oroszországban, Görögországban és Olaszországban, ill. Kis-Ázsiában, majd 1909 őszén gyalog beutazta Németországban a római limes több száz kilométeres vonalát összevetve az addig Magyarországon és Kelet-Európa más országaiban fennmaradt limes-maradványokkal. A római limes Németországban (1910) c. igen nagy figyelmet keltő „tanulmányúti beszámolója”, a limes-kutatás egyik első összefoglaló dolgozata már a kolozsvári múzeum Érem- és Régigségtára új folyóiratában, a Dolgozatokban jelent meg (a sorozat első közleményeként, 1910-ben). Buday Árpád szakmai írásai közel tíz éven át elsősorban ebben a kolozsvári évkönyvben jelentek meg az erdélyi limesnek a Kissebestől a Szamosig terjedő vonaláról, bács-bodrogi római kori sáncokról, a Dacia provincia területén lévő Porolissum város és katonai helyőrsége régészeti feltárásáról, valamint a csákigorbói ásatásokról. Az 1910-es évek volt legtermékenyebb korszaka: sorra jelentette meg nagylélegzetű, igényes, monográfiaértékű tanulmányait és népszerűsítő kisebb írásait, 1911-től Pósta Bélával régészeti tanfolyamokat szervezett Kolozsvárott, 1917-től rk. tanárrá nevezték ki, Pósta Béla váratlan halála után 1919-ben megbízták az Érem- és Régiségtár vezetésével. Az összeomlás után az erdélyi magyar folyóiratok megszűnésével tudományos pályafutása is megakadt. Népszerű írásokat közölt elsősorban napilapokban és irodalmi lapokban (mindenekelőtt a kolozsvári Ellenzékben, az Erdélyi Irodalmi Szemlében és a Pásztortűzben, 1920–1924) és felkérték egy új középiskolai tankönyv megírására (1922).

Buday Árpádot 1924 máj. 1-jével nevezték ki a szegedi egyetem ny. r. tanárává, a Buday család hazatelepülési okmányát 1924. júl. 23-án állították ki (a román–magyar határt 1924. aug. 14-én lépték át). Szegeden megpróbálta folytatni a Kolozsvárott megkezdett kutatásait, ill. gyakran vetette papírra a trianoni békediktátummal kapcsolatos gondolatait. Hitt abban, hogy Trianon „rendelkezései” csak ideiglenesek és csak rövid ideig tartóak lehetnek. Mivel erdélyi limeskutatásait a megváltozott (geo)politikai helyzetben nem folytathatta, érdeklődése Dacia provincia vallás- és művelődéstörténete felé fordult. Az 1920-as évek végén szenvedélyes vitákba keveredett román történészekkel, mindekelőtt Emil Panaitescuval (1885–1958). A Régészeti problémák és módszerek Dacia superiorban (1929) igen élesen és nagy adattömeggel bizonyított a dák–román kontinuitás tarthatatlanságát. Ugyanakkor itt és más dolgozatában tudománytörténetileg is összefoglalta a dáciai római emlékekkel foglalkozó magyar történetírók, történészek és régészek eredményeit Szamosközy Istvánnak Bolognában kiadott erdélyi római kori kőemlékeket ismertető kiadványától kezdve a tudós Orbán Balázs munkásságán keresztül a közelmúlt és kortárs kutatók (Király Pál, Roska Márton, Téglás Gábor) értékes megállapításaiig. Más szakmai vitát váltottak ki a trák lovaskultusz emlékeivel, valamint az isteneknek és héroszoknak trák földön kialakult ábrázolásaival kapcsolatos dolgozatai. A trák lovasemlékek vallástörténeti kutatása során a vallási szinkretizmus meglepő bizonyítékait fedezte fel. Élete fő művét, az Erdély (Dacia superior) római korát feltáró monográfiáját váratlan halála miatt nem fejezhette be.

Emlékezet

Buday Árpád Szegeden hunyt el, a Szegedi Református Temetőben nyugszik. Gyászszertartásán Bakó László imája után Erdélyi László, történész, egyetemi tanára, az MTA tagja, a szegedi egyetem rektora, Várkonyi Hidebrand pszichológus, a bölcsészkar dékánja és Berecz János országgyűlési képviselő, felsőházi tag búcsúztatta. Az Országos Régészeti és Művészettörténeti Társaság nevében Banner János mondott emlékbeszédet. Buday Árpád sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2006-ban). Buday Árpád halálának nyolcvanadik (és fia, Buday György születésének száztizedik) évfordulóján a Szegedi Tudományegyetem Buday-emlékévet rendezett. Az emlékév részeként kétnapos konferenciát rendeztek tiszteletükre (2017. máj. 17–18-án), és bemutatták Buday György addig ismeretlen szeged-alsóvárosi rajzsorozatát. Szeged város önkormányzata Buday György grafikusművész  tiszteletére emléktáblát avatott a szegedi Batthyány utca 25. sz. ház falán. A marosvásárhelyi Maros Megyei Múzeum pedig Buday Árpád-emléktáblát avatott (a marosvásárhelyi várbeli múzeumépületben szintén 2017-ben).

Elismertség

Az Országos Régészeti és Művészettörténeti Társaság választmányi tagja. A Dugonics Társaság igazgatósági tagja (1926-tól), a Magyar Társadalomtudományi Társaság r. tagja.

Az Erdélyi Magyar Egyesület (EME) Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztálya elnöke (1922. okt. 11.–1924. júl. 7.), az Erdélyi Irodalmi Társaság tagja (r.: 1922). A szegedi Mikes Irodalmi Társaság tagja (1924-től).

A Németbirodalmi Régészeti Intézet (Archaeologisches Institut des Deutschen-Reiches) tagja (l.: 1925). Az Osztrák Régészeti Intézet (Österreichisches Archaeologisches Institut) tagja (l.: 1929).

Elismerés

Marosludas díszpolgára (posztumusz, 2000).

Szerkesztés

Dolgozatok az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárából (1910–1919) és a Dolgozatok a m. kir. Ferenc József Tudományegyetem Archaeológiai Intézetéből szerkesztője (1924–1937).

Az Acta Litteraria Szegediensis. Sectio Geographico–Historica társszerkesztője (1926–1937).

A Gutenberg Nagy Lexikon munkatársa (1931–1932).

Főbb művei

F. m.: Kolozsvárott: Római provinciális archaeológia Erdélyben. (Az Erdélyi Múzeum Egylet nagyenyedi vándorgyűlésének emlékkönyve. Kolozsvár, 1907)
A Fratres Arvales Collegiuma. Egy. doktori értek. is. (Kolozsvár, 1907)
A római limes Németországban. Tanulmányúti beszámoló. – Le limes romain en Allemagne. Compte-rendu d’un voyage d’étude. 30 szövegképpel és 1 térképmelléklettel. (Dolgozatok az Erdélyi Múzeum Érem- és Régiségtárából. I. köt. 1–3. füz. Kolozsvár, 1910)
A szolnokdobokai táborhelyek jelentősége. (Az Erdélyi Múzeum Egylet dési vándorgyűlésének emlékkönyve. Kolozsvár, 1911)
Megjegyzések Dácia meghódításának történetéhez – Remarques sur l’histoire de la conqu
ête de la Dacie. – Vannak-e limes-maradványok a Meszesen? – Existe-t-il de restes de limes dans le mont Meszes? (Dolgozatok az Erdélyi Múzeum Érem- és Régiségtárából. III. köt. 1. füz. Kolozsvár, 1912)
Mommsen Tivadar. Élet- és jellemrajz. (Karriérek. Nagy tudósok. Összeáll. Cholnoky Jenő. Bp., 1912)
A Bács-Bodrog vármegyei római sáncok. – Les restranchements romains du comitat de Bácsbodrog. – Kiadatlan római feliratos emlékek. – Inscriptions latins non encore décrits. – Római villák Erdélyben. – Villas romains en Transylvanie. (Dolgozatok az Erdélyi Múzeum Érem- és Régiségtárából. IV. köt. 1. füz. Kolozsvár, 1913)
Ampelumi vonatkozások. (Az Erdélyi Múzeum Egylet gyulafehérvár-zalatnai vándorgyűlésének emlékkönyve. Kolozsvár, 1913)
Római felirattan. (Kolozsvár, Buday Árpád kiadása, 1914)
Limes-maradványok Porolissum környékén. – Restes de limes aux environs de Porolissum. – Római ház maradványai Csákigorbón. – Restes d’une maison roumaine
à Csákigorbó. (Dolgozatok az Erdélyi Múzeum Érem- és Régiségtárából. V. köt. 1. füz. Kolozsvár, 1914)
Néhány szó római provinciális problémákról. – Quelques observations sur les probl
èmes provinciaux Romains. – Szórványos római kori emlékek Erdélyben. – Monuments de l’époque romaine trouvés en differents endroits de Transylvanie. (Dolgozatok az Erdélyi Múzeum Érem- és Régiségtárából. VI. köt. 1. füz. Kolozsvár, 1916)
Régészeti kutatás Albániában. – Recherches archéologiques en Albanie. (Dolgozatok az Erdélyi Múzeum Érem- és Régiségtárából. VIII. köt. 1. füz. Kolozsvár, 1918)
Az erdélyi szellem. (Pásztortűz, 1922. 1.)
Múzeumaink múltja és jelene. (Pásztortűz, 1922. 46.)
Mi lesz Erdély műemlékeivel? (Ellenzék, 1922. máj. 17.)
Egyetemes történelem a magyar tannyelvű középiskolák felső osztályai számára. I. köt. Az ó-kor. (Cluj-Kolozsvár, 1922 és utánnyomások: 1923–1924).

F. m.: Szegeden: Van-e alapja a dákó-román kontinuitás elméletének? (Emlékkönyv gr. Klebelsberg Kuno negyedszázados kulturpolitikai működésének emlékére, születésének ötvenedik évfordulóján. Szerk. Lukinich Imre. Bp., 1925)
In memoriam Pósta Béla. (Dolgozatok a m. kir. Ferenc József Tudományegyetem Archaeológiai Intézetéből. Szeged, 1925)
Erdély művészettörténeti jelentősége. (Nagyenyedi album. Szerk. Lukinich Imre. A Nagyenyedi Bethlen Kollégium Volt Diákjainak Testvéri Egyesülete kiadványa. Bp., 1926)
Két régiségtani kérdés. (Emlékkönyv Csengery János születésének 70., tanári működésének 45. és egyetemi tanárságának 30. évfordulójára. Írták tanítványai, barátai és tisztelői. Szerk. is. Szeged, Városi Nyomda és Könyvkiadó Rt., 1926)
A Ferenc József Tudományegyetem. (Magyar városok monográfiája 1. Szeged. Szerk: Kiss Ferenc, Sz. Szigethy Vilmos és Tonelli Sándor. Bp., 1927)
Az ún. thrák lovasisten problémája. I–III. (Dolgozatok a m. kir. Ferenc József Tudományegyetem Archaeológiai Intézetéből. Szeged, 1926–1928–1929 és a három rész egy füzetben: Szeged, 1929)
A magyarföldi limeskutatások. (Archaeológiai Értesítő, 1929)
Az Erdélyi Múzeum Egyesület létkérdései. (Magyar Szemle, 1930. 9-12.)
Szász alapítás-e Kolozsvár? (Historia, 1930. 1-3.)
Újabb adatok a római kori lovasisten-ábrázolásaink problémáihoz. – Neuere Daten zu den Problemen der Darstellungen des sogenannten Reitergottes. (Dolgozatok a m. kir. Ferenc József Tudományegyetem Archaeologiai Intézetéből. Szeged, 1931)
Erdély és a Regát. (Széphalom, 1931. 5. és külön: Szeged, 1931)
Dacia superior egyeteme. Ghibu Onisifor könyve. (Jancsó Benedek Emlékkönyv. Bp., 1931 és külön: A Jancsó Benedek Társaság kiadványai 9. Bp., 1931)
A magyar föld archaeologiája. (Magyar Szemle, 1931. 9-12.)
A mai kolozsvári egyetem. (Magyar Szemle, 1932. 5-8.)
Hellénisztikus istenkeresés. – A mysteriumos vallások. Két előadás. (Az Egyházi Híradó Könyvtára 5–6., Szeged, 1933)
Erdély földjének római kora. (A történeti Erdély. Szerk. Asztalos Miklós. Bp., 1936 és külön: A Jancsó Benedek Társaság kiadványai 27. Bp., 1936).

F. m.: kisebb írásai az Erdélyi Múzeumban: Az Arménia meg az Epigraphia. (1906. 1.)
Két római feliratos kő Énlakáról. – A XIX. század archeológiai eredményei. (1906. 2.)
A Collegium Fratrum Arvalium történetéhez. (1906. 4.)
A Collegium Fratrum Arvalium szervezete. (1907. 2.)
Furtwängler Adolf. (1907. 5.)
Porolissumból. Jelentés az 1908. jún. 10-étől júl. 4-ig végzett ásatásokról. 6 táblával. (1908. 6.)
Porolissumból. A napfényre került leletek ismertetése. (1909. 1.)
Az Erdélyi Múzeum Érem- és Régiségtárának utolsó tíz éve. – Vénusz-szobor régiségtárunkban. (1909. 2.)
Daciai katonai bélyegek. – Egy római kori edényünk alakjáról. – Újabb pótlékok Megyericsi János életrajzához. Temesváry Jánossal. (1909. 3.)
Levelek a rhaetiai és germaniai limes vonaláról. 1–3. (1910. 2–4.).

Irodalom

Irod. és források: Hilf Kálmán úr jegyet váltott Reich Berta kisasszonnyal Buda-Bicskén. (Pesti Napló, 1876. jan. 18.–Fővárosi Lapok, 1876. jan. 19.)
Buday Árpád tanár, egyetemi tanársegéd Kolozsvárról eljegyezte Hilf Kálmán magyar államvasúti főellenőr leányát, Margitkát, Rákospalotán. (Pesti Napló, 1904. nov. 11.)
Kelemen Lajos: Buday Árpád. [Önéletrajzi adatok alapján.] (Pásztortűz, 1924. 13.)
Elhunyt Hilf Kálmán ny. MÁV-főellenőr. (Dunántúl, 1931. febr. 5.)
Néhai Hilf Kálmán MÁV-igazgatósági főintéző özvegye, született Reich Berta 81 éves korában, Rákospalotán elhunyt. (Pesti Hírlap, 1935. júl. 27.)
Buday Kálmán dr., a neves történész meghalt. (Budapesti Hírlap, 1936. aug. 2.)
Buday Kálmán temetése. (Budapesti Hírlap, 1936. aug. 4.)
E. Gy.: Buday Kálmán. (Levéltári Közlemények, 1936. 1.)
Buday Árpád egyetemi tanár meghalt. (Pesti Hírlap, 1937. ápr. 8.)
Meghalt Buday Árpád professzor. (Pesti Napló, 1937. ápr. 8.)
Banner János: Buday Árpád. (Archeológiai Értesítő, 1937)
J[ancsó] B[éla]: Buday Árpád. (Erdélyi Fiatalok, 1937)
Kristóf György: Emléksorok Buday Árpád halálára. (Keleti Újság, 1937. ápr. 14.)
Oroszlán Zoltán: Buday Árpád. (Protestáns Szemle, 1937)
Banner János: Gyászbeszéd Buday Árpád ny. r. tanár ravatalánál. (Elhangzott: 1937. ápr.
9-én
megjelent: Kolozsvár, 1944)
T. A.: In memoriam Buday György. (Népszava, 1990. júl. 26.)
Meghalt az utolsó Buday-testvér. (Délmagyarország, 1996. febr. 8.)
Magyarossy József: Megemlékezés dr. Buday Margitról. (Délvilág, 2013. jún. 24.)
Buday Árpád-emléktábla. (Népújság, 2017. jún. 29.)
Nagy Székely Ildikó: Emléktábla a régészet úttörőjének. Buday Árpád szellemisége. (Népújság, 2017. júl. 6.)
Gaal György: Buday Árpád – levelei tükrében. (Korunk, 2018. 3.).

Irod.: műveiről: Finály Gábor: B. Á.: A római limes Németországban. Tanulmányúti beszámoló. (Archaeológiai Értesítő, 1911)
Alföldi András: B. Á.: Római felirattan. (Archaeológiai Értesítő, 1914)
Finály Gábor: B. Á.: Római felirattan. (Egyetemes Philológiai Közlöny, 1914)
Hekler Antal: B. Á.: Az ún. thrák lovasisten problémája. (Archaeológiai Értesítő, 1923–1926)
Radnóti Aladár: A dáciai limes a Meszesen. (Archaeológiai Értesítő, 1944–1945).

Irod.: tanulmányok: Sas Péter: B. Á. kolozsvári évei. (Emlékkönyv Kiss András születésének nyolcvanadik évfordulójára. Kolozsvár, 2003)
Sas Péter: Buday György családi háttere. (Buday György és Kolozsvár. Kolozsvár, 2006)
Cseke Péter: Aki távollétükben sem tudtak elszakadni Erdélytől. B. Á., Buday György és Buday Kálmán kolozsvári emlékezete. Cs. P. előadása 2017. máj. 27-én az MTA SZAB székházában, a Buday-emlékév 2017 konferencián. (Korunk, 2017. 8.)
Ozsváth Zsolt: B. Á., a „nagyvonalú diákvédő”. – Miklós Péter: B. Á. és Radnóti Miklós. – Pintér-Nagy Katalin: Egy „római provinciális régész” a Dél-Alföldön. B. Á., a szegedi Régészeti Intézet alapítója. – Pánczél Szilamér–Vass Lóránt: B. Á. Egy élet Róma „bűvöletében”. (Szeged [folyóirat], 2017. 11.)
Pánczél Szilamér–Pintér-Nagy Katalin–Vass Lóránt: A tudomány és az oktatás szolgálatában. A régész B. Á. élete és munkássága. (Határtalan régészet, 2017. 3.)
Sas Péter: B. Á. szülőföldjének szerepe munkásságában. (Szabadság, 2017. máj. 24.)
László Attila: Száz év után. Gondolatok Pósta Béla kolozsvári régészeti iskolájáról. (Székelyföld. Kulturális folyóirat, 2019. 7.).

Irod.: lexikonok, feldolgozások, összefoglaló munkák: Magyar irodalmi lexikon. Szerk. Ványi Ferenc. (Bp., 1926)
A magyar társadalom lexikonja. (2. bőv. kiad. Bp., 1931)
Három évtized története életrajzokban. Szerk Gellért Imre és Madarász Elemér. (Bp., 1932)
Romániai magyar irodalmi lexikon. I–VI. köt. (Bukarest, 1981–2010)
Szegedi egyetemi almanach. 1921–1995. (Szeged, 1996)
Molnár Dénes: Erdélyi műtár. Képzőművészek, iparművészek, műépítészek, művészettörténészek, fotóművészek, műgyűjtők adattára. (Déva, 2002)
Tóth Tamás: Csongrád megye temetőiben nyugvó jeles személyek adattára. (Szeged, 2008)
Vincze Zoltán: Fészekrakó archeológia Kolozsváron. (Korunk, 2011. 5.)
Vincze Zoltán: A kolozsvári régészeti iskola a Pósta Béla-korszakban. 1899–1919. (Kolozsvár, 2014).

 

neten:

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/362887 (Buday Kálmán gyászjelentése, 1936)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/362754 (Buday Árpád gyászjelentése, 1937)

https://u-szeged.hu/sztehirek/2017-majus/buday-csalad-karrierje?objectParentFolderId=36616 (Újszászi Ilona: A Buday család karrierje, 2017)

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2022

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője