Család

Zsidó családból származott. Sz: Bródy Vilmos kereskedő, Weinberger Regina. Leánya: Bródy Jozefa (1910–1971). Nagybátyja: Bródy Sándor (1863–1924) író.

Iskola

Elemi és középiskoláit Miskolcon, a református főgimnáziumban és Nagybányán végezte, Nagybányán éretts. (1894). A bp.-i tudományegyetemen állam- és jogtudományi doktori okl. szerzett (1900), ügyvédi vizsgát tett (1903), ismereteit hosszabb nyugat-európai tanulmányútja során egészítette ki.

Életút

Hazatérte után Budapesten ügyvéd (1904-től); elsősorban büntetőpereket vállalt, s hamarosan országos hírnévre tett szert. A Vázsonyi-féle Polgári Demokrata Párt (PDP) országgyűlési képviselője (Nagyszőlősi választókerület, 1906–1910; Halmi választókerület, 1910–1918), később pártjával együtt csatlakozott a Károlyi-féle Függetlenségi és ’48-as Párthoz (1918 ősze), majd Pethő Sándorral közösen újraélesztette a PDP-t (1919. jan.), de a Tanácsköztársaság alatt a párt beszüntette tevékenységét. Az összeomlás után a Nemzeti Demokrata Párt nemzetgyűlési képviselője (Budapest, 11. sz. választókerület, 1920–1922), majd országgyűlési képviselő (Budapest, 3. sz. választókerület, 1927–1944). Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságának tagja; a fővárosi közgyűlésben a demokraták, később a nemzeti szabadelvűek frakcióvezetője (1908–1942; származása miatt eltávolították a képviselő-testületből: 1942. jan.). Az ország német megszállása (1944. márc. 19.) után letartóztatták és internálták. A II. vh. után részt vett a PDP újjászervezésében; a párt képviseletében az Ideiglenes Nemzetgyűlés (Budapest, 1945. ápr.–nov.) a Budapesti Nemzeti Bizottság és a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm.-i törvényhatósági bizottság tagja. A PDP alelnöke (1945–1947), elnöke (1947–1948), a Magyar Radikális Párttal (MRP) való pártszövetség idején (Polgári Radikális Pártszövetség néven, 1948–1949), ill. fúziójuk után az MRP társelnöke (1949. dec.). Bár sikertelenül indult az 1947. és az 1949. évi országgyűlési választásokon, később azonban pótképviselővé választották (Supka Géza helyére, 1949. márc. 10-én). – A Demokrácia Szabadkőműves Páholy tagja (1912-től). A Lakók Szövetségének elnöke, a Kiskereskedők és Kisiparosok Csarnokának főtitkára, a Bűnügyi Védők Egyesületének alelnöke. A Budapesti Ügyvédi Kamara választmányi tagja. A Budapesti Izraelita Községkerület és a Hitközség számvevőszékének elnöke. Pályája kezdetén védőügyvédként ért el sikereket, legismertebb ügye az ún. Zeisig-brossúra volt (= a Zeisig álnéven Habsburg- ellenes brosúrát szerkesztő Zigány Árpádot védte – sikerrel). Nagybátyja segítségével elhelyezkedett a Magyar Hírlap c. napilapnál, ahol, mint országgyűlési tudósító kapcsolatba került a nemzeti szabadelvű politikusokkal, elsősorban Vázsonyi Vilmossal. Az 1905-ös belpolitikai válság hatására intenzíven kezdett el foglalkozni politikával, belépett a PDP-be, s az 1906-os országgyűlési választásokon már képviselővé is választották (mindössze 15 szavazat különbséggel). A két vh. között a Nemzeti Demokrata Párt (NDP) vezéralakja, Vázsonyi Vilmos halálát követően (1926), a Rassay Károly elnökletével létrejött liberális tömörülés, a Független Nemzeti Demokrata Párt (Egyesült Balpárt) tagja; az NDP kiválása után Rassayval maradva a Nemzeti Szabadelvű Párt (1935-től a Polgári Szabadságpárt) egyik vezetője. Jelentős szerepet játszott Budapest székesfőváros életében, a fővárosi képviselő-testületben elsősorban szociális kérdésekkel fogl., valamint több írásában támadta a magyarországi zsidótörvényeket. A II. vh. után vezető szerepet játszott a PDP újjászervezésében.

Szerkesztés

A Magyar Hírlap országgyűlési tudósítója, a Budapesti Napló (1903-tól), az Ügyvédek Lapja (1903-tól), a Jövendő (1904-től) és A Polgár c. lapok munkatársa (1908-tól). Tárcái és publicisztikái a fentieken kívül még elsősorban a Debreceni Ellenőrben (1891), az Ország–Világban (1894), a Budapesti Naplóban (1903), az Ügyvédek Lapjában (1903–1904), a Jogtudományi Közlönyben (1904), a Pesti Hírlapban (1907), a Közegészségügyben (1909), a Magyar Jogéletben (1909), a Városi Szemlében (1909) és a Pesti Naplóban jelentek meg (1913).