Család

Fia: Botvay Károly (1932–). gordonkaművész.

Iskola

Középiskoláit Újverbászon, Szegeden és Újvidéken végezte, a lőcsei gimnáziumban éretts. (1915), az I. vh.-ban katonai szolgálatot teljesített (1915–1918), az összeomlás után kezdte meg egyetemi tanulmányait. A soproni Bánya- és Erdőmérnöki Főiskolán erdőmérnöki okl. (1924), a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem soproni Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karán műszaki doktori okl. (1940), a talajfizika tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1944). A mezőgazdasági tudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952).

Életút

A soproni Bánya- és Erdőmérnöki Főiskola Erdészeti Vegytani Tanszék tanársegéde (1924–1929), főisk. adjunktusa (1929–1938) és magántanára (1944-től); közben a bajor állami erdészeti kutatóintézet ösztöndíjasaként talajfizikai kutatásokat végzett (1938– 1939). A bp.-i Erdészeti Kutató Intézet (ERTI) tud. munkatársa (1940–1944). A Magyar Agrártudományi Egyetem soproni Erdőgazdaság-tudományi Kar, ill. a soproni Erdőmérnöki Főiskola Erdészeti Vegytani Tanszék ny. r. tanára (1946–1947), az általa szervezett Termőhely-ismerettani Tanszék ny. r. tanára (1947–1952), egy. tanára (1952–1958) és a Tanszék vezetője (1947–1958). A talajfizikai és termőhely-ismerettani kutatások nemzetközileg is elismert professzoraként elsősorban a talajok mechanikai elemzésével, a talajülepítő eljárások gyors gyakorlati módszerének kidolgozásával fogl. Új szedimentációs mérleget szerkesztett, amelynek elméletét is kidolgozta, és matematikailag is bizonyította. Az erdészeti viszonyokra alkalmazta a ‘Sigmond-féle dinamikus talajtani rendszert, majd megkezdte a magyarországi (alföldi) akácosok talajainak feldolgozását. Elsőként bizonyította az ún. kétórás kapilláris vízemelés jelentőségét az alföldi homoktalajoknál, ill. elsők között emelte ki a talajsavanyúság erdészeti jelentőségét. Munkássága során összegyűjtött adatainak felhasználásával írt fő műve, az Erdészeti termőhelyismereti kézikönyv befejezetlenül, kéziratban maradt.

Emlékezet

Emlékét a Nyugat-Magyarországi Egyetem Botanikus Kertjében emléktábla és szobor őrzi (Kutas László alkotása, mindkettőt születésének 100. évfordulóján adták át, 1997-ben).