Iskola

A bp.-i cs. és kir. hadapródiskola elvégzése után zászlóssá avatták az esztergomi 26. cs. és kir. gyalogezredhez (1905), a Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult (1920–1924), természetrajz–kémia szakos tanári (1924) és bölcsészdoktori okl. szerzett (1925).

Életút

Ezredénél csapatszolgálatot teljesített (1905–1914), az I. vh.-ban főhadnagyként szolgált, orosz hadifogságba esett (1914–1918). Tanulmányai elvégzése után a bp.-i Bocskai István Reáliskola r. tanára és az iskola aligazgatója (1924–1928). A magyarországi barlangok állatvilágával fogl., a barlangbiológia első hazai művelője. Feldolgozta 102 magyarországi barlang ízeltlábú faunáját (1920-as évek), majd részt vett a bükki Kecske-lyuk ásatásán (1925–1928). Felmérte az Abaligeti-barlangot, és máig helytálló pontosságú térképet készített az üregrendszerről (1921–1924), ill. Kadic Ottokár közreműködésével arról barlanggenetikai, geológiai és állattani feldolgozást is végzett. Zoológusként elsősorban entomológiával, barlangi és föld alatti bogárfaunával fogl. Elsőként állította össze a magyarhoni barlangok ízeltlábúinak jegyzékét. Számos új barlangi rovarfajt fedezett fel és írt le először; pl. felfedezett egy addig ismeretlen vakfutrinkát, amely kizárólag Magyarországon, a Bükk hegységben él, a magyarországi endemikus fajt barlangkutató társáról, Gebhardt Antalról nevezte el (Duvalius gebhardti; Bokor, 1926). Kutatta még a Dunántúl, az Erdélyi-érchegység és a Gömöri-karszt barlangjait.

Emlékezet

Rovargyűjteménye a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Természettudományi Tárába került (1929). A különösen értékes gyűjtemény közel 12 000 fajhoz tartozó kb. 60 000 példányból állt (ebből 6000 példány az ún. vakbogarak száma). A Kárpát medencei vakbogarak gyűjteménye csaknem teljes volt, de az egész európai bogárfauna is rendkívül gazdagon képviselt.

Elismertség

A Magyar Rovartani Társaság tagja (1911-től), alelnöke (1923–1928). A Magyar Barlangkutató Társaság választmányi tagja.

Elismerés

A Német–Osztrák Barlangkutató Szövetség Ezüstplakettje (1927).